24. fejezet - egyre rosszabb a helyzet

Sziasztok! :) megint megjöttem egy résszel, de szomorúan látom, hogy az a kevés komi -szám szerint öt- is nagyon nehezen gyűlt össze :/ sajnos mostanában nem tudok mindennap részt hozni, de ez úgy gondolom nem is olyan nagy baj... na puszi:*

Barbara Pistai: köszönöm :)) itt is van :3
Kingucy Tomlinson: szokásos asfghfjkdwlsé *--* rész xdd köszönöm :* hát nem akartam nagy veszekedést szítani a két lány között, hiszen nekem is van egy remek barátnőm, akivel nem szeretek veszekedni :) nem hamar, de meghoztam ^^
gumicukor:*: köszönöm! *.* nem baj, ha rövid :) de nagyon szépen köszönöm :** itt a kövi, talán kicsit hosszabb, mint szokott lenni :D
Óffi07: igen, ez csak a MI jelünk Óffival :3 nekem szerencsére van egy olyan barátnőm, mint Stacy, vagyis próbáltam róla írni :) úúú ki az? :) cuki? XDD okee... :D és tudom, hogy idióta vagyok xd #énisszeretlektéged 
Szancs: áááááá Szandi <3 :) én téged imádlak :* hát van, de szerintem nem nevezhető szerencsésnek szegény lány, hogy meg van velem áldva :') xdd oki, majd írok, de sajnos az elmúlt napokban nem volt sok időm :/ a talizásra pedig maximum nyáron kerülne sor, akkor is jó? :) majd megbeszéljük viberen... :D <3 

*Summer*
Már elég késő lehetett, mikor nagy mosollyal az arcomon beléptem a házba. Sajnos a mosoly eltűnt az arcomról, mikor megláttam a nappaliban ülő szüleimet. Szomorúan meredtek maguk elé, amiből semmi jót nem szűrhetek ki. Vajon mi bajuk lehet? Mi történhetett olyan rossz dolog? Ezer és ezer gondolat kavargott a fejemben, de elhessegetettem azokat, majd anyu mellé ültem.
-Mi-mi történt? - szólaltam meg remegő hangon. Féltem, hogy valami nagyon nagy baj van, amin én sem tudok segíteni. Anyu elejtett egy halvány mosolyt és felém fordult. Szemeiből néhány könnycsepp cikázott, de nem törölte le őket, nem akarta letörölni azokat.
-Az orvos elhozta az utolsó vizsgálat leleteit! Az állapotod nagyon súlyosan romlott... talán csak pár napod, ha van hátra! - sírta el magát, majd szorosan megölelt. Most volt az a pont, mikor félni kezdtem. Már nem a szeretteimet féltettem a hálálom fájdalmától, hanem magamat a puszta haláltól. Nem tudhatjátok milyen rossz érzés, mikor valaki a szemedbe mondja, hogy pár napod van hátra. Pár nap alatt szeretnéd teljesíteni azt, amire Isten eredetileg egy egész életet szánt neked... nekem ez az élet csak 17 év volt.
-Félek! - suttogtam halkan, de már zokogva. Én is elsírtam magam, hiszen el sem tudom képzelni milyen is lesz a halál. Lehet, hogy jobb hely lesz, mint a föld? Lehet, hogy egyedül leszek? Vagy talán minden eddigi meghalt rokonom velem lesz? Anyu csak még jobban szorított magához, mikor kimondtam azt az egy aprócska szót. Egy szó, mellyel még jobban felzaklatom a szüleimet...
-Veled leszünk, mindvégig! - ült le mellénk apu, és ő is az ölelésünkben kötött ki. Csak csendben öleltük egymást, és egy rövid ideig nem is szóltunk semmit.
-Én azt hiszem megyek aludni! - bontakoztam ki anyuék szorításából, letöröltem könnyeimet, majd egy apró mosolyt intettem a szüleim felé, akik csak bólintottak, így elindultam a szobámba. Tudtam, hogy nekik nehezebb lesz feldolgozni a halálom, hiszen én nem érzek semmit. Csak egy másik helyre kerülök. Bennük pedig üresség lesz az egyetlen lányuk elvesztése miatt, és az életük nem lesz már olyan, mint mikor itt voltam. Ezekkel a gondolatokkal aludtam el, és csak remélni tudtam, hogy holnap minden jobb lesz.
Reggel nagyon fáradtan és kipihenetlenül keltem fel, annak ellenére, hogy az egész éjszakát nyugalomban átaludtam. Nehezen keltem ki az ágyból és hamar megmosakodtam és felöltöztem, majd egyből rohantam a nappaliba. Anyuék nevetve ették a reggeli melegszendvicset, amit nagy mosollyal figyeltem. Mikor észrevettek, egyből elkomorultak, ami nekem nagyon rosszul esett. Már most -mikor még élek- elrontom a kedvüket, ha csak rám néznek... ezt nem akartam az elejétől fogva. Sóhajtva ültem le közéjük, de egyikünk sem szólt semmit. Percekkel később megelégeltem a csendet.
-Ne legyetek miattam szomorúak! Ha még van hátra pár napom, azt hadd élvezzem! - mosolyogtam rájuk, mire apu szemében büszkeséget, de fájdalmat véltem felfedezni. Elmosolyodtak, majd tovább folytatták a reggeli beszélgetést, amit én egy hatalmas vigyorral hallgattam végig.

*Niall*
-Jó reggelt álomszuszék! - hallottam Summer hangját a telefonból, ami percekkel ezelőtt még csörgött, felébresztve ezzel engem.
-Miért zargatsz hajnalban? - kérdeztem nyúzottan, hiszen elég fáradt voltam. A vonal másik végéről csak barátnőm aranyos kuncogását hallottam, majd szaggatottan mondta el az időt, ami 10 óra volt. Én is felnevetettem, miközben gyorsan kiugrottam az ágyból és próbáltam telefonnal a kezemben öltözködni.
-Mára van valami terved? - kérdezte boldogan, és nem láttam, de biztos voltam benne, hogy mosolyog. Soha nem értettem, mégis hogyan tud annyit mosolyogni egy ember, akinek ennyi problémája van? Talán csak egy hazug mosoly mögé rejti minden bánatát...
-Átjöhetnél ha gondolod! - adtam a burkolt választ.
-Mit csinálnánk? - érdeklődött, mire egy apró kaján mosolyt ejtettem, amit ő szerencsére nem látott.
-A többiek is áthívták a lányokat, gondoltam te is jöhetnél! Grillezünk és medencézünk. - mosolyogtam meg kijelentésem, miszerint ha átjön, ma láthatom őt bikiniben.
-Rendben, akkor majd ebéd után átmegyek. - egyezett bele nagy örömmel. Még egy kicsit beszélgettünk, és utoljára arra is figyelmeztettem, hogy hozzon fürdőruhát, amin csak felnevetett, majd mikor letette a telefont, lementem a többiekhez.
-Summer is jön délután! - mosolyogtam, mikor leértem. A többiek csak egy mosollyal díjazták kijelentésemet, hiszen még nem annyira ismerik a barátnőmet.

*********

-Kinyitom! - kiáltottam el magam, teljesen biztos voltam abban, hogy Summer az, ugyanis Danielle, Eleanor és Perrie már itt volt. Felpattantam a kanapéról, ahol pár perccel ezelőtt még csendben néztük a betett horrorfilmet, majd kinyitottam az ajtót, aminek másik felén valóban a várt személy állt. 

-Szia kicsim! - váltottunk egy apró csókot, ő pedig csak egy mosollyal köszönt vissza. 

-Sziasztok! - intett a többieknek, akik egyből kinyomták a tv-t. Summer felment a szobámba, hogy felvegye a bikinijét, mi pedig kimentünk a medencéhez. Szerencsére most kivételesen nagyon jó idő volt annak ellenére, hogy tegnap nagy kabátban kellett járni. Talán idén is az utolsó alkalom, hogy a kinti medencét használhatjuk. 

-Én főzök! - kapta ki Perrie a kezemből a fakanalat, majd a lábos elé állt, ami alatt már nagyban égett a láng. Elnevettem magam a lány szeretetén a főzés iránt, közben pedig Summer is megérkezett. 

-Gyönyörű vagy! - öleltem át hátulról és a fülébe suttogtam egy rövid mondatot, mire megfordult és egy puszit nyomott szám sarkába. 

-Irány a medence! - kiáltotta el magát a banda egyetlen facér tagja, vagyis Harry, majd beleugrott a medencébe. Nevetve futottunk utána és most még Pezz is hagyta, hogy a húsok magától süljenek. Remek délutánt töltöttünk el a medencében, de sajnos az estém nem volt valami felhőtlen. Talán az az este volt életem legszebb és legrosszabb estéje is egyben...

... de azért, hogy leüljek, és körülbelül naponta másfél/két órát arra szánjak, hogy megírjak egy részt, azért kicsit több komit várnék el :) szóval megint csak 8-10 komit kérek azért, hogy kiderüljön: miért lesz az este Niall számára olyan borzalmas, de egyben csodálatos is? :D