32. fejezet - csodálatos zöld szemek

Sziasztok! :) ne haragudjatok, hogy most ide pofátlankodok nektek ennyi kihagyás után... bár a 10 komira nem kellett eddig várnom, de nagyon nincs időm így év vége felé.. tudjátok velünk még utolsó héten is dogát iratnak ._. na mindegy.. örülök, hogy meg lett a 10 komi és szívesen hoznám hamar a következő részt, de holnap 3 napra (péntek, szombat, vasárnap) kirándulni megyek, így maximum hétfőn lesz új rész.. addig is jó olvasást! :*
ui.: novellát még mindig rendelhettem, ha kell valakinek :) írtam egy egyet, kukkantsatok be! :*

Flóra Emődi: nos ennek örülök :'D 1. a feléig kb annyi van :) 2. köszönöm szépen! *--* 3. a megtekintés csak a nagy csavar előtt kell :3 4. igen, sajnos már a felénél :/ köszönöm ezt is xx
Barbara Pistai: köszönöm szépen :$ örülök neki, igyekszem *-*
Gwen: köszönöm szépen, de az írótól még messze állok... sajnos :/ köszönöm, talán meglesz :3 folytatom így, ahogy csak tudom ^^ 
Kingucy Tomlinson: húú hát köszönöm *-* sghfdjgfjdk *---* hahahahahahaha.... NO! xddd de azért köszönöm :D :* <3
Kittus Barabás: köszönöm *-* meglett :D 
Mrs. Payne: köszönöm! :D #komolyaaaan?:oo :* siettem, ahogy csak tudtam ^^ 
Regina Gáspár: igyekeztem <3 remélem menni fog így továbbra is, vagy esetleg jobban <3 xxxx <3 
Névtelen: *-* :) próbálom erről elterelni a figyelmeteket minél jobban, mert tudom, hogy nem jó, ha erre gondoltok... de hidd el, hamarosan minden jobb lesz! :) (ennek örülök :3) Renii<3 
Névtelen: áááá*--* ennek örülök :) hoztam <3
Mrs. Horan: húúú... hát ... izé... nem hiszem xd de nagyon szépen köszönöm <3 akkor valamit nagyon jól csinálhatok ^^ siettem :D

*Summer*
Ámulattal néztem az előttem elterülő utat. London szélén voltunk egy erdős részen, az erdő bejáratánál, ami egy kitaposott út volt. Az utat csak az előre elhelyezett  gyertyák világították meg, mivel már sötét volt, a csillagok pedig nem adtak sok fényt az útnak. Nem csak gyertyákat láthatunk az úton, ugyanis rengeteg rózsaszirom volt itt-ott elszórva, hol csoportokban, hol egyedül vergődve. Niall szorosan mögöttem állt, míg nyitott szájjal és ámulattal csodáltam az elém táruló látványt. Észre sem vettem, hogy Niall elém állt, csak mikor ajkait az enyémekre nyomta és lágyan megcsókolt.
-Csukd be, mert beleszáll a légy! - nevette el magát, célozva ezzel, hogy leesett az állam, mikor megláttam mindent.
-Ezt... ezt te csináltad? - vezetettem tekintetemet az útról a szemébe. Aprót bólintott, mire a nyakába ugrottam, lábaimat pedig derekán kulcsoltam össze, majd egy hatalmas mosollyal nyomtam egy puszit a szája sarkába.
-És még nincs vége! - tett le mosolyogva a karjaiból és összekulcsolt kezekkel vezetett a gyertyáktól világító, keskeny úton. Pár perc után elérkeztünk a végső állomáshoz, miközben igyekeztem kitalálni mégis mit tervezhetett ez a fiú mára. Szinte mindenre gondoltam, csak arra nem, hogy egy romantikus piknik keretében fogyasztjuk el a vacsoránkat a szabad ég alatt. Az erdő közepén volt leterítve egy pokróc, mellette pedig egy kosár díszelgett, amiben feltételezéseim szerint étel volt.
-Ez gyönyörű... - suttogtam, hiszen itt is csak a gyertyák világítottak. Niall büszkén elmosolyodott és leültetett a pokrócra és mellém ült. Nevetgélve fogyasztottuk el a finomabbnál finomabb ételeket, amiket Niall állítása szerint ő csinált. Friss gyümölcsöket is rejtett a kosár mélye.
-És miért pont engem választottál? - kérdezte mosolyogva. -Több ezer fiú él Londonban, te pedig engem választottál!
-Egyedül te vagy az, aki eltűr maga mellett egy haldokló tömegroncsot... és mert téged szeretlek! - csúsztam hozzá közelebb és egy epret tartottam elé, amit egyből mosolyogva fogadott, majd megcsókolt.

*Niall*
-Imádtam a mai napot! - mosolyodott el Summer, mikor az ajtójukban búcsúzkodtunk. Kezei a nyakamon voltak, nekem pedig a derekán állapodtak meg a mancsaim. Fejemet a nyakába hajtottam és magamba szívtam csodálatos parfümjének illatát.
-Muszáj hazamenned? - motyogtam fáradtan, mire eltolt magától és felhúzta a szemöldökét. -Mehetnénk hozzánk is... aludhatnál velem. - mosolyodtam el, mire bólintott és befutott a házba. Pár perc múlva ruhákkal a kezében tért vissza.

****

-Nem kéne már lefeküdnünk? - kérdezte egy ásítás keretében a barátnőm. Nem tudtunk aludni, így felmentünk a régi padlásomra és ott nézegettük a gyerekkori képeimet, amiken néha nagyot nevettünk.
-Nem tudom, én még szívesen maradnék itt! - néztem körbe a kis kori kuckómban. -De még nem is vagyok fáradt.. - mosolyogtam a barátnőmre, aki egészen közel állt hozzám. Kezemet a derekára helyeztem és megcsókoltam. Megéreztem magam mögött egy széket, amit majdnem felborítottam, így megfogtam és leültem rá, magammal húzva Summert. Lábait átvetette a csípőmön és az ölembe ült. Végigsimítottam fedetlen lábán, mire belemosolygott a csókunkba. 

-Tényleg ideje aludni! - nevettem el magam, mikor elváltak ajkaink. Barátnőm mosolyogva bólintott, így elindultunk le a lépcsőn, egyenesen a szobába.
-Jó éjt Niall! - nyomott egy puszit az arcomra Summer, majd az oldalára fordult.
-Neked is! - suttogtam a fülébe és egy puszit nyomtam az arcára, végül átöleltem a derekát és így aludtunk el.

*Summer*
-Jó étvágyat a világ legjobb barátnőjének! - tette az ölembe a tálcát Niall, mikor felültem az ágyban. A tálcán sorban sorakoztak a reggeli finomságok, péksütemények.
-Ezt mindet nekem? - kérdeztem nevetve, hiszen nekem ennyi étel egy egész napra elég lenne, nemhogy reggelire. Niall csak aranyosan bólintott, majd egy "Fel kell, hogy hizlaljalak!" mondat keretében befeküdt mellém. Elnevettem magam és falatozni kezdtem a süteményeket, néha pedig Niallnak is adtam egy-egy falatot, amit mosolyogva fogadott el. Bár a reggeli nekem lett szánva, inkább ő ette meg a nagy részét, amiért természetesen nem is haragudtam rá.
-Mennünk kellene! - sóhajtott, miközben egymáshoz bújva szuszogtunk, miután levittük a nappaliba a tálcát. Niall háza valami elképesztő módon boldoggá tesz. Nem tudom mi ennek az oka, de mikor itt vagyunk együtt, akkor nem gondolok semmi rosszra... nem gondolok a közelgő halálra és arra, hogy itt kell hagynom azokat az embereket, akiket mindennél jobban szerettem, köztük Niallt is.
-Hát menjünk! Mit csinálsz ma? - kérdeztem mosolyogva, miközben kibújtam Niall pólójából, amit éjszakára kaptam meg és felvettem a saját ruhámat.
-Interjúra kell mennem. - sóhajtott feladóan, hiszen ez is egy nap, amit nem tölthetünk együtt. Talán kicsit sok időt vagyok Niallal, de egy hónapom volt arra, hogy szeressem, hiszen nem is járunk régebb óta, és már érezem, hogy nem is lesz több közös, csodálatos hónapunk. Nem tölthetek vele egy nyarat, egy születésnapját, de még egy karácsonyt sem.
-Értem... - nyögtem ki végül, majd tovább öltözködtem.

*Niall*
-Holnap találkozunk! - húztam magamhoz Summert egy gyors ölelésre a kocsiban, ugyanis kicsit már most késésben voltam az interjúról.
-Remélem... - suttogta halkan, én pedig két kezem közé fogtam az arcát. Mélyen a szemébe nézett, majd elmosolyodtam.
-Imádom a zöld szemeidet! - nyomtam egy puszit a homlokára, ugyanis tényleg a szeme volt az, amibe először beleszerettem. -És ígérem neked, hogy fogunk még találkozni... - mondtam halkan, mire kicsit nyugodtabbnak látszott és bólintott, végül kiszállt a kocsiból. Megvártam, míg bemegy a bejárati ajtón, majd elindultam az interjú helyszínére, de sajnos jobb lett volna, ha ott sem vagyok.