Novellák

Pete Gréta novellája Niallal:
"Summer Love!"
-És 3... 2.... 1! - sikított mindenki a tanteremben, majd egyszerre dobtátok fel a fizika tankönyveteket. A nyár mától kezdődik, ettől a perctől kezdve szabadok vagytok. Kicsengettek az év utolsó órájáról, ami mindenkit boldogsággal tölt el. Mosollyal az arcodon kelsz fel az asztalodtól és utoljára nézel vissza a tanterembe, ahova öt éven keresztül jártál. Ugyanis nem csak év vége van számodra és az osztályod számára, hanem a középiskola vége is. Ebben az évben voltál a Mission középiskola egyik végzőse.
-[T/N], gyere már, igyekezz! - kiáltott rád a barátnőd, miután majdnem feldöntött a folyosó kellős közepén. Nevetve fordulsz felé, majd felhúzod a szemöldököd, hiszen fogalmad sincs, hogy miről beszél. -Tudod Josh partija... remélem te is jössz! - szontyolodott el, mikor látta rajtad, hogy nem akarsz menni.
-Ne haragudj, de nekem ehhez nincs most kedvem... inkább lemegyek a partra! - mosolyogsz rá. Köztudott, hogy a házatok a part szélén van, így bármikor ha időd telik rá, csak az elhagyatott szakaszon úszkálsz, hiszen a tengerpart olyan részén laksz a családoddal, ahova nem jár sok ember.
-Azt remélem meggondolod magad... - ölel magához, mire nemet intesz és tovább sétálsz, egyenesen a kijáratig. Nagyon szomorú vagy, hogy soha többet nem teszed be ide a lábadat, természetesen a ballagáson kívül. Gyalog sétálsz haza, mert szükséged van egy kis szabad levegőre és nem is laktok olyan messze a középiskolától, ahova eddig jártál. Körülbelül tíz perc múlva haza is érsz és egyből a szobádba rohansz. Leteszed a táskádat az íróasztalod szélére és előhalászod a kedvenc pöttyös bikinidet, majd a fürdőszobában magadra is veszed.
-Apa én lemegyek a partra, majd jövök! - nyitsz be apukád dolgozószobájába, ahol rengeteg papírral bíbelődik, de aprót bólintva feléd fordul. Anyukádat már tizenegy éves korodban elvesztetted egy szerencsétlen baleset miatt, ugyanis egy szarvascsordába ütköztetek. Anyukád nem élte túl, apukád és te pedig csak pár órára voltatok a haláltól, de az orvosok hihetetlen módon mentették meg az életeteket. Kirázod a rossz gondolatokat a fejedből és lemész a partra. Leteríted a magaddal vitt pokrócot a meleg homokra, közel a vízhez és leülsz. Naptejet veszel a kezedbe és bekened minden egyes testrészedet, mert nagyon érzékeny vagy a napra. Mikor már kellőképpen beszívta a bőröd a naptejet, beindulsz a vízbe és úszkálni kezdesz. Fél óra elteltével a partra indulsz, de nem vagy egyedül. A te pokrócodtól nem messze pakolt le egy fiú, akinek arcát ilyen messziről még nem is láttad. Kiérsz és megtörölközöl, majd közelebbről végigméred a srácot. Szőke haja és gyönyörű kék szemei vannak, sőt mi több kockásra edzett hasa.
-Ne haragudj, de miért nincs itt senki? - kérdezte értetlenül, mikor az iPhone-oddal kezdtél bíbelődni. Felé fordulsz és ráemeled a tekinteted, majd elmosolyodsz.
-Elég elhagyatott partszakasz, azt sem értem te mit keresel itt... - nevetted el magad, mire elmosolyodott és közelebb lépett. Leguggolt melléd és kezét nyújtotta, amit örömmel ráztál meg.
-Niall Horan, a családommal nyaralok itt! - tette hozzá és szabad kezével a háta mögé mutatott, ahol egy faházat véltél felfedezni.
-[T/N]! Én pedig ott lakom! - mutattál a pár méterrel messzebb lévő házra, mire bólintott és elengedte a kezedet, amit már hosszú ideje szorított.
-Nincs kedved bejönni? - kérdezte mosolyogva, mire bólintottál, így bementetek a tengerbe és estig áztattátok magatokat, miközben egyre jobban ismertétek meg egymást, s felfedeztétek a rengeteg közös dolgot magatokban. Például, hogy mindketten imádtok enni és eredetileg ír származásúak vagytok, kedvenc színetek pedig a kék. Ezen kívül még rengeteg hasonlóság volt köztetek.
-Na és meddig maradsz itt a családoddal? - kérdezted mosolyogva, mikor már teljesen besötétedett és Niallt kísérted el a faházhoz, ahol ideiglenesen -szerinted pár napig- lakik a családjával.
-Egész nyáron itt leszünk! Remélem még láthatlak! - mosolyog, mikor elérkeztetek a házhoz.
-Én mindennap járok a partra... - nevetted el magad. Telefonszámot cseréltetek és te is hazamentél, majd mosollyal az arcodon aludtál el.
A napok elteltével egyre közelebb s közelebb kerültetek egymáshoz Niallal, hiszen szinte mindennap együtt voltatok. A közös vonások ellenére eléggé különböztök egymástól, ezért már veszekedtetek is.
*-De Niall engem ez nem érdekelt... - kezdted te a veszekedést, mikor Niall a volt barátnőjéről mesélt.
-De hiszen te kérdeztél rá! - emelte feljebb a hangját. Szokáshoz híven nem volt senki a tengerparton, így csak ketten néztétek a tengert, amin az esti csillagok tükörképe csillogott.
-Akkor sem érdekel, hogy hogyan váltatok el... én csak annyit kérdeztem, hogy miért nincs barátnője egy ilyen aranyos srácnak.. - csúszik ki a szádon, egyből felállsz és elmennél, de Niall a karodnál fogva visszarántott és megcsókolt.*
Tehát végül az első veszekedésetekből csók lett, amiből az első randitok. Még arra is tisztán emlékszel, hogy mikor kérte meg, hogy legyél a barátnője.
*Pontosan július 12.-e volt, és mint mindig, este is kint ültetek a parton. Niall nagyon ideges volt, de nem tudta leplezni.
-Menjünk be kicsit! - mosolygott rád, mire bólintottál. Felálltatok és megfogta a kezedet, majd így mentetek be a vízbe. Sokat úszkáltatok céltalanul, mikor Niall megfogta a kezedet.
-Baj van? - kérdezted ijedten, mire ő csak elmosolyodott és nemet intett.
-Tudod tegnap este sokat gondolkoztam... és azt hiszem beléd zúgtam... - mondta ki egyszerűen. Hasadban frusztráló szárnycsapkodást éreztél, de mégis jó érzés volt. Pillangók keltek életre benned és mosolyogva fogadtad Niall ajkait, mikor közelebb hajolt. Mosolyogva toltad el magadtól.
-Ez aranyos volt.. - nyomtál még egy utolsó puszit az arcára.
-Akkor... öhm.. izé.. - kezdte, de te végig nevetve néztél rá, ugyanis nagyon piros volt az arcra.
-Igen, leszek a barátnőd! - ugrottál a nyakába, mire beledőlt a vízbe, de magával rántott, majd a víz alatt csókolt meg. Nevetve jöttetek fel a felszínre. Aznap este Niall hazakísért és az apukádnak is bemutattad újdonsült barátodat.*
De a legrosszabb emlék, ami örökre belevéste a szívedbe magát, az a legszomorúbb. Ez maradt meg benned a legjobban az összes közös emléketek közül. Mikor arra gondolsz, csak sírva nézel magad elé, és mikor észbe kapsz már több százas zsebkendőt elhasználtál. Ez az emlék pedig az elválásotok.
*-De Niall ez... - nézel elképedten a kezedben tartott dobozra. -Ez biztos nagyon drága volt, inkább tartsd meg! - nyújtottad vissza a gyönyörű gyémánt nyakláncot, amit neked adott. Megint a parton ültetek, de most egy olyan szakaszon, ahol eddig még soha. Egy szakaszon, ahol egy hatalmas kis barlangba tévedtetek, amit szinte alig látni a víztől, de belülről gyönyörű. Niall már korábban tudott erről a helyről, de nem mutatta meg neked. Ma valamilyen sajnálatos módon a fiú nagyon szomorú volt. Ekkor döbbensz rá, hogy ma van augusztus 30.-a, ami az utolsó előtti nap a nyárból.
-Szeretném, ha ez megmaradna neked örökre... - tolta el a kezedet. Közelebb csúszik hozzád és hosszú csókot nyom ajkaidra, majd a hátadra dönt, egyenesen a homokba. Nevetve tolod el magadtól, majd úgy ahogy vagytok, ruhában mentek be a tengerbe.
-Ugye tudod, hogy holnap már nem látsz? - kérdezte szomorúan, mikor kiültetek egy sziklára, te pedig az ölében pihentetted a fejedet.
-Ne mondj ilyet kérlek! - húzod magadhoz egy csókra, de szemeitekből egyszerre folynak ki a könnyek. Ez a nap volt az utolsó estétek együtt, de a reggel még rosszabb volt. Mosolyogva mentél ki a partra a bikinidben, mikor megláttad, hogy Niall a csomagtartóba pakolja be az egyik bőröndjét. Könnyekkel az arcodon rohansz felé, majd mikor odaérsz, nem szólsz semmit, csak megöleled.
-Mennyi időnk van? - szipogod, mire elmosolyodik és a füledbe suttog.
-Három óra... - suttogja. Lábujjhegyre állsz, hogy megcsókolhasd, hiszen sokkal magasabb nálad. Percekkel később lábaidat a derekára fonod és úgy csókolod tovább. Niall hátrálni kezd, majd egyenesen a házba megy, ahol senki sincs bent, csak ti ketten. Egyből a szobájába visz és letesz az ágyra, majd feléd mászik. Mosolyogva csókol meg, ruháitok pedig egymás után kerülnek le rólatok.
Este hét körül felébredsz, de sajnos egyedül. Egy levelet találtál magad mellett, amit sírva olvastál végig.
"Örökre emlékezni fogok rád [T/N]! Úgy gondolom mindenki csak egy szerelmet kaphat az életben... nekem te voltál ez az egyetlen személy, még ha ez bugyután is hangzik. Te voltál, te vagy, és te leszel az én nyári szerelmem...."*
Két évvel később Niall egy One Direction nevű bandába lépett be, akik együtt adták ki a jobbnál jobb dalokat, és közte volt a kedvenced is: Summer Love. Biztosan tudtad, hogy ezt Niall írta és azt is, hogy soha nem fogod őt elfelejteni. Sírva hallgattad végig ezt a számot akkor is, mikor értesülsz a hírről sok-sok évvel később, hogy szerelmed meghalt.
-Örökre szeretni foglak Niall Horan! - teszel le egy piros rózsát a sírjára a temetésén, mikor beindul a Summer Love. Természetesen szokásosan elsírod magad, és teljesen biztos vagy benne, hogy Niall a szívedet is magával vitte a sírba...


Káli Fruzsi novellája Louissal:
"Happy ending, happy beginning!"
-Ne oda tedd! – nevetted el magad Louis szerencsétlenkedésén, miután sikeresen a lábára tette a nappaliba készülő kanapét. A szüleiddel Doncasterben laktál, de miután legjobb barátod Louis Tomlinson híres lett, elszakított titeket a több száz kilométer. Szerencsére 2 év könyörgés után a szüleid megengedték, hogy te is Londonba költözz. Természetesen Louist egyből felhívtad, ő pedig átjött segíteni berendezni a házat, amit a szüleid vettek neked a 18. születésnapodra.

-Segíthetnél! – tette le mérgesen a kanapét.

-Én ugyan nem! – fontad össze játékosan kezeidet a mellkasod előtt.

-Akkor azt meg fogod bánni [T/N]! – nevette el magát, majd lassan közeledni kezdett feléd, te pedig hátrálni kezdesz.

-Mit akarsz Tomlinson? – kérdezed felhúzott szemöldökkel. Louis tisztában van a gyenge pontoddal, ami a hasad.. rettentően csikis vagy.

-Majd meglátod. – egyre közelebb ért hozzád, de te a falnak ütközöl, mire felszisszensz, de pár pillanat múlva már nevetve futsz fel az emeltre, ahova Louis is követ.

-Louis maradj ott, ahol vagy! – helyezed a kezedet mellkasára, visszatartva ezzel, nehogy közelebb jöjjön.

-Te is tudod, hogy erősebb vagyok. – neveti el magát, majd kezedet levéve a mellkasáról, a falnak szorít.

-Louis! – suttogod, mikor már kb. 2 perce egymás szemébe bámultok.

-Hmm? – kérdezte ő is halkan.

-Fel kéne venned a telefont! – neveted el magad, hiszen a telefonja elég sok ideje csörög. Ő is felnevetett, majd elenged téged és a telefonjához nyúl. Pár percig beszél valakivel, de fogalmad sincs miről, mert csak suttog. Pár szófoszlányt azért hallasz.

-De Harry, én nem merem! – szólt a telefonba, majd a következő amit mondott az egy „Szia” volt, tehát letette. Visszafordult hozzád, majd együtt mentetek le, és most már te is besegítesz a rendezkedésbe. Este kilenc körül végeztek.

-Én akkor megyek, majd találkozunk! – ölel meg, majd elindul a kijárat felé, de visszahúzod.

-Nem kell elmenned, itt maradhatsz. Hiszen késő van, felesleges most hazamenned, ha reggel úgyis visszajössz! – nevetsz fel, ugyanis Louisnak holnap szabadnapja lesz, így bemutatja neked a várost.

-Köszönöm. – mosolyog rád. Bólintasz, majd leültök a tv elé. Rendleltek egy pizzát és bekapcsoltok valami unalmas filmet, de nem is figyeltek rá. Egymással szemben ültök és a másikat nézitek.

-Olyan szép szemeid vannak. – suttogja Louis, mire téged elönt egy apró pír, így lehajtod a fejed. Álladnál fogva kényszerít arra, hogy a szemébe nézz, ami sikerül neki. –Rengeteget változtál másfél év alatt. – néz mélyen a szemedbe. A másfél évvel arra célzott, hogy valóban akkor láttátok egymást utoljára. Ajkaidra néz, majd elmosolyodik és közel hajol hozzád. Várja a reakciódat, de te mozdulni sem bírsz. Régen nagyon tetszett neked Louis, de mivel hosszú ideje nem láttad, elfelejtetted. De most mintha megint érzelmeket keltett volna benned. Ekkor csengettek, és te egyből felugrasz, örülve annak, hogy nem történt semmi.

-Hello! – köszön az ismerős pizzás mosolyogva.

-Szia. – köszönsz vissza, majd a kezébe nyújtod a pénzt, amit meg is köszön. Becsukod az ajtót, és kezedben az óriás pizzával visszamész Louishoz.

-Végre! – nézett fel hálásan az ég felé, mire felnevetsz és leteszed elé. A konyhába rohansz, ahonnan hozol két műanyag tányért –mivel még csak ez van- és visszamész Louhoz.

-Éhes vagyok, együnk! – jelented ki és kiveszed az első szeletet. Nagyon jól szórakoztok, és vagy hajnalig fent vagytok, ami furcsa, mert soha nem voltál egy olyan ember, aki sokáig fent tud maradni.

-Utálom ezt a színészt! – nevetsz fel, mikor már a sokadik romantikus vígjátékot nézitek.

-Szerintem jó fej. – mosolyodik el Louis, mire el kezdetek veszekedni, aminek az lesz a vége, hogy rajtad köt ki, csikizve az oldaladat.

-Te vadbarom szállj le rólam! – ütögeted a hátát, mire elmosolyodik és abbahagyja, de nem száll le rólad.

-Nehéz vagy… ugye tudod? – kérdezted nevetve. Aprót bólint, majd kicsit közelebb hajol.

-Szerinted miért végződik minden vígjáték boldogan? – érdeklődik, de csak nagyon halkan.

-Ezt hogy érted? – nézel rá értetlenül.

-Eddig megnéztünk úgy.. - esik gondolkozásba. -7 romantikus vígjátékot és mindegyik boldog véggel fejeződött be. Miért?

-Fogalmam sincs. Szerintem az életnek is lehet boldog befejezése. – mosolyodtál el.

-Egy napnak is? – kérdezett megint.

-Ühümm.. sőt szerintem egy napnak lehet boldog befejezése és vége is. – válaszolsz egyből, és ezt valóban így is gondolod. Louis az asztalon heverő órára pillant, ami 23:59-et mutat. Mosolyogva vár pár másodpercet, majd mikor éjfélt üt az óra egyből közelebb hajol és megcsókol. Visszacsókolod kezed pedig a tarkójára csúszik. Szinte ez a pár perc volt életed legjobb pillanata. Egy kis idő elteltével Louis eltol magától, majd az órára pillant, ami már 00:02-t mutatott.

-A tegnapi napom befejezése, és a mai kezdetet csodálatos volt! – néz mélyen a szemedbe, mire elmosolyodsz és egy puszit nyomsz a szája szélére. Louis leszáll rólad, és a kanapé elé ül. Te leülsz mellé és felé fordítod a szemed.

-Szeretlek [T/N]! – mondja, te pedig közbevágnál, de folytatja. –Nem úgy, mint egy barátot!

-Én sem Louis.. – mosolyogsz, ő pedig megint közelebb hajol egy csókra. Attól a pillanattól kezdve élsz nagyon boldogan, Louis Tomlinson a barátod oldalán.

Székely Édua Netta novellája Niallal:
"The X-faktor story!"

-Niall gyere már! – kiáltasz a legjobb barátod után.

-Megyek. – válaszol nevetve és gyorsabban fut utánad. Éppen az X-Factorba igyekeztek, ugyanis Niall jelentkezett, és nem lenne jó már az első meghallgatásról elkésni.

-Nem fogunk odaérni! – temeted a fejedet kezedbe, mikor meg kellett állnotok egy lámpánál, ugyanis pirosat kaptak a gyalogosok.

-Nyugi [T/N], odaérünk! – nevette el magát Niall, mire felé kapod a tekinteted. A fiú egy üres taxira mutat, és elkezd a kocsi felé húzni.

-Jó napot, legyen szíves elvinni minket az X-Factor válogatásra! – szállsz be egyből. A sofőr csak bólint egyet, majd el is indul.

-Mennyi időnk van még? – kérdezi Niall, és már rajta is látszik, hogy izgul.

-20 perc! – sóhajtasz feladóan, te már tudod, hogy nem éritek el. Rosszul gondoltad, ugyanis 10 perc múlva már körmöt rágva várjátok az arénában, hogy a 232677-es szám jöjjön, ugyanis ez az ő sorszáma.

-Mehetsz! - intett az egyik statiszta Niallnak. A fiú még egy „Segíts!” pillantást vetett feléd, mire elmosolyodtál. Bement, te pedig a kis tv-n nézted barátodat. Elgondolkoztál, hogy az utóbbi időben nem is igazán szereted Niallt úgy, mint egy barátot... talán kicsit jobban.

-Szia! Hogy hívnak? - kérdezte Nicole Seizinbger.

-Niall Horan. - adta a rövid választ, látszott rajta, hogy izgul.

-Mit fogsz nekünk énekelni? - kérdezte mosolyogva Simon.

-Ne-Yo So sick szímű számát! - mondta, mire mindenki bólintott, a zene pedig elindult. Megint újra hallhattad azt az imádott hangot, amit úgy szerettél. Az ő hangja volt számodra a legmegnyugtatóbb bármelyik közül. Niall hamar végigénekelte a számot, és szerencsére mindenki ujjongva tapsolt. A zsűri elmondta véleményét, és hosszas eszmecsere után kimondtak négy igent. Niall mosolyogva jött ki hozzád, majd egyből az ölébe kapott és megpörgetett. A hangulat az egekbe szökött.

-Annyira tudtam! - suttogod halkan, mikor még mindig az ölében tart, lábaidat pedig a dereka köré fontad.

-Köszönöm, hogy végig velem voltál! - ölel még szorosabban magához, már ha ez lehetséges.

Az egész X-Factort végig követed vele. Együtt örülsz, mikor jó az előadása, együtt szomorkodsz, mikor valamit -aga szerint- elront. És végül együtt fogadod be a másik négy fiút, akivel a szezon alatt a One Directiont fogják alkotni. A legnagyobb összeroppanásnál viszont te sem vagy neki elég. Ez pedig az, mikor kiesnek. Már te sem érted, hogy mi baja lehet. Nem szól senkihez, még a srácokhoz sem, csak bezárkózik a szobájába, még az X-Factor házban. Ekkor a fiúk már nagy hírnévnek örvendenek, és néhány lap is csak arról ír, hogy „Niall Horan a kiesés miatt bezárkózott az X-Factor ház szobájába..”.

-Biztosan tudom, hogy nem ez a baja! - gondolkozol hangosan, mikor a fiúkkal egy lazítós kajálásra jöttetek a közeli Nando's-ba a kiesés utáni napon.

-Akkor mi? - kérdezi értetlenül Louis.

-Azt én magam sem tudom, de nem ez! - erősíted meg előző kijelentésedet. Megeszitek a kirendelt ételt, közben pedig eltervezitek, hogyan szeditek ki Niallból a dolgokat.

-Csak te tudod megcsinálni! - lökött az ajtó elé Zayn.

-Oká, na... - morgod vissza, majd belépsz a szobaajtón, amit Niall be sem zárt.

-Szia [T/N]! - próbál mosolyogni, de nem igazán megy neki.

-Szia Niall! - ülsz le mellé az ágy szélére. -Elmondod mi baj van? - kérdezed értetlenül.

-Csak, hogy kiestünk.. - fordítja el a fejét, ugyanis soha nem volt képes arra, hogy a szemedbe hazudjon.

-De Niall, én látom rajtad! - ellenkezel, mire sóhajtva feléd fordul.

-Csak van egy lány.. - suttogja, mire benned egy világ omlik össze. Niall szerelmes, ami még a barátságotok alatt nem igazán történt meg. Egyszer volt egy barátnője, de akkor nem éreztél fájdalmat vagy féltékenységet.. moist viszont igen.

-De hiszen az jó! - mosolyogsz erőltetetten.

-Nem... egyáltalán nem jó [T/N], mert a lány nem érez így irántam. - kel fel idegesen az ágyról.

-Ezt ő mondta? - lépkedsz mögé, ő pedig feléd fordul.

-Nem, de tudom.. - hajtja le a fejét.

-Biztos, hogy nem jól tudod. Nagyon aranyos srác vagy Niall! Szerintem csak szedd össze minden bátorságodat, és mondd el a lánynak! - mosolyogsz kedvesen, hiszen beláttad, hogy az a legjobb, ha ő boldog.

-Biztos, hogy ez lenne a legjobb ötlet? Odaállni elé és azt mondani, hogy „Figyelj, azt hiszem beléd zúgtam!”. Nem, ezt nem tehetem! Ő a legjobb barátom! - hajtja le megint a fejét. Ekkor már tényleg nagyon rosszul érzed magad, mert azt hitted, hogy te vagy a legjobb barátja.

-Azt hittem, az én vagyok.. - csuklik el a hangod a végére.

-Ez a baj [TN], pont te vagy a legjobb barátom.. - sóhajt feladóan, majd az ágyra ül. Értetlenül nézel rá és leülsz vele szemben. -Te vagy az a lány.. - suttogja halkan, mire elmosolyodsz és lehajtod a fejed, mert elpirultál. Pár pillanat múlva észreveszed, hogy Niall téged figyel mosolyogva.

-Most meg mit nézel? - kérdezted nevetve és oldalba vágtad.

-Elpirultál. - mosolyodott el, mire aprót bólintasz. Közelebb csúszik hozzád, egyik kezét az arcod egyik felére teszi, másikat pedig az oldaladon végigcsúsztatva, a derekadon állítja meg. Közeledik hozzád, és lassan, lágyan megcsókol. Tétovázás nélkül visszacsókold. Kicsit beszélgettek még, és pár perc múlva kézen fogva, Niall barátnője ként mész ki a srácokhoz. Szemük egyből a kezetekre kúszik, és elmosolyodnak. Az volt életed legszebb napja...  

Horváth Rebeka novellája Harryvel:
"I still love you..."
-Nem akarom megint látni! – szontyolodsz el, mikor barátnőd a szemed előtt legyezi a két koncertjegyet, amit születésnapjára kapott. A szádat viszont azért hagyta el a mondat, mert a koncertjegyek egy One Direction koncertre és dedikálásra szóltak, de te nem akartál menni. A volt barátod az X-Factor előtt hagyott el, aki nem más, mint Harry Styles.

-De igen is jössz [T/N], mert nem érdekel, hogy nem akarod újralátni, akkor is fogod! – szögezte le barátnőd, mire aprót mosolyogsz, de még kicsit győzködnie kell.

-Sajnálom, de nekem ez nem megy. Annyira szeretem még mindig.. – suttogod halkan.

-Tudom, de azt is, hogy ő is téged. – ül le melléd mosolyogva az ágyára.

-Ezt csak szeretném, ha így lenne! – sóhajtasz, majd beletörődve bólintasz a koncertre. Mivel aznap este lesz –amit barátnőd elfelejtett közölni-, ezért elmentek egy gyors bevásárlásra. Egy nagyon gyönyörű, testhez simuló miniszoknyát választasz magadnak, barátnőd pedig hozzád öltözik.

Mosolyogva méregeted magad a tükörben, életedben először most tetszik, amit látsz.

-Gyönyörű vagy! – dicsér meg mosolyogva barátnőd.

-Gyönyörűek vagyunk! – javítod ki nevetve, mire mosolyogva bólint. Még egy kis időtök van, amiben nagyrészt beszélgettek és barátnőd biztat arról, hogy még mindig szeret téged Harry és ilyenek.

-Most már mennünk kellene! – nézett a faliórára a barátnőd, te pedig bólintasz.

-Oké. – teszed hozzá, majd ruhádat és hajadat megigazítva felveszed az apró tavaszi kabátodat. Barátnőd is így tesz, majd kimentek és beültök az előre megrendelt taxiba, ami az O2 arénába fuvaroz benneteket, mert ott lesz a koncert. Mikor megérkeztek már nagyon sok Directioner ácsorog a koncertre és arra várva, hogy beengedjék őket. Sokan voltak, akik nem a koncertre jöttek, csak pár percig látni szerették volna a fiúkat élőben. Megfontolod magadban, hogy odaadod valakinek a jegyedet, ugyanis nagyon nem akarsz találkozni Harryvel, de ezt gyorsan kivered a fejedből, mert legbelül mégis látni szeretnéd.

-Nézd, mindjárt itt lesznek! – visított barátnőd a füledbe, mikor minden színpadi fényt felkapcsoltak, a többit pedig le. Pár perc múlva megjelentek a fiúk, és sorba énekelték el a számokat az albumról. Harry az egyik szám szólójánál -ami a Little Things volt- észrevesz téged, és egy pimasz mosolyt villant feléd. Aztán jönnek a Twitter-es kérdések, amikre a fiúk egytől egyik válaszolnak.

-@LoveOne_Direction

Kérdezi Harrytől, hogy mi van a lányügyeivel? Még mindig Cara Delevigne van a toppon? – olvasta fel hangosan a kérdést Louis, majd mosolyogva fordult Harry felé.

-Nem.. igazából semmi sincs, de van egy lány, aki nagyon megfogott még régen. Csak egy dolog miatt szakítottam vele, de az nem az volt, hogy nem szeretem. Még mindig szeretem, és most is itt van! – mosolyodott el, majd aprót nézett erre, de el is kapta a tekintetét, gondolod nem akarta a rajongók orrára kötni, ki az. Te magad sem voltál benne biztos, hogy rád gondolt, de mikor barátnőd egy „Én megmondtam!” fejjel feléd fordult, elmosolyodtál. A koncertnek elég hamar vége volt, és egyből mentetek a dedikálásra. A barátnőd miatta legutolsók voltatok, ugyanis ő eltervezte, hogy újra összehoz titeket.

-Ez nagy hülyeség! – neveted el magad kicsit túl hangosan, mikor már csak egy ember áll előttetek. A fiúk mind felnéznek, Harry pedig el is mosolyodik.

-Szia [T/N]! – néz fel egy pillanatra a poszterről, mit éppen aláírt, de abban a pillanatban vissza is emeli a tekintetét a lapra, nehogy elszúrjon valamit.

-Szia Harry. – köszönsz halk hangon, amit nem is csodálsz. Szíved a torkodban dobogott, gyomrod pedig dió nagyságnyira zsugorodott, de mégis rengeteg lepke kel életre benne. Az előttetek lévő lány elmegy, és ti következtek. Te nem hoztál semmit, amit alá lehetne íratni, mert nem vagy akkora rajongó. Harry a mellette ülő Louis mögé lép, és súg valamit a fülébe, mire ő elmosolyodik.

-Megyünk enni, nincs kedvetek velünk tartani? – kérdezte mosolyogva Louis. Mielőtt tiltakozhattál volna, barátnőd rávágott egy „Már hogy ne lenne?”-t, így elindultok. Elindultok a legközelebbi Nando’s-ba, Niall kérésére.

-Beszélhetünk [T/N]? – kérdezte a vacsora végén Harry, mikor éppen kitettek volna téged és barátnődet a házatok előtt. Sóhajtva bólintasz. Barátnőd bemegy a közös házatokba, Harry pedig kiszáll.

-Szóval? – kérdezed mosolyogva.

-Figyelj [T/N]! Én tudom, hogy egy barom voltam, hogy szakítottam veled, de nagyon megbántam. Hidd el, hogy azóta sem tudok más lányra gondolni! Eddig mindig kapcsolatom hamis volt, mert mindig te jártál a fejemben, bármikor megcsókoltam egy lányt. Hiányoztál, és ennyi idő után újralátni téged.. felejthetetlen volt! – mosolyodik el a végére, majd arcodat két keze közé veszi, majd egyből megcsókol. –Ne haragudj, nem tudom mi volt ez. – hajtja le fejét a földre, de nem megbánásból. Elmosolyodsz, majd magadhoz rántod még egy rövid csókra. Miután elvált ajkaitok, nekidöntöd a homlokodat az övének, és mosolyogva nézitek egymást.

-Szereltek Harry… még mindig! – suttogod halkan, ő pedig egy apró ouszit nyom a szád sarkába.

-Én is! – mosolyodik el, és aznap este randira hív. Pár randevú után össze is jöttök.

Pete Gréta novellája Harryvel:
"Old story..."
-Felejtsd már el! Hülye volt, hogy egy főnyereményt itt hagyott! – csókolt meg a legjobb fiúbarátod, Brad. Nem is fiú barát, inkább egy közelebbi kapcsolat. Egyből visszacsókoltad, de természetesen undorodva. A történet még régen kezdődött.

„Életed egyik legrosszabb napjára keltél fel, de ezt akkor még nem tudtad. Arra ébredtél, hogy a nap süt be az ablakodon. Mosolyogva keltél ki az ágyadból, ami besüppedt alattad. Az ablakhoz szökdécseltél, de a mosoly egyből lefagyott az arcodról. A szemben lévő ház előtt –ahol barátod, Harry Styles lakott- nagyban szorgoskodva pakolták be a bőröndöket a kocsiba. Értetlenül meredtél ki az üvegen, mikor Harry jelent meg a kezében egy bőrönddel. Betette a kocsi hátuljába, majd szomorúan pillantott fel az ablakodhoz. Egyből elkaptad a tekinteted, de már futottál is le hozzá. Egyszerűen, pizsamában, ahogy voltál.

-Ez még is mit jelent? – kérdezted értetlenül. Harry nem válaszol, csak megfogja a kezedet. Behúz a házukba, ami most teljesen üres és visszhangzik is. Leültet a kanapéra, amit furcsállva nézel, hiszen ezen kívül semmilyen bútor ne maradt már a házban. Biztos vagy a kérdésedre kapható válaszban, de az ő szájából szeretnéd hallani.

-Sajnálom [T/N]… - suttogja halkan, majd közelebb hajolva hozzád, megcsókol. Pár perc múlva kezét a derekadra csúsztatja, majd édesen simogatja oldaladat. Csókja édes, mint mindig, de keserű is, mint eddig soha.

-Mit? Mi az, amit sajnálsz? – tolod el magadtól hirtelen, mikor észbe kapsz.

-Előbb el kellett volna mondanom! Én barom! – csap a fejére, majd kirohan. Nem találod sehol, ugyanis utána futottál. Mindenki lázasan keresgéli már, mikor neked eszedbe jutott valami. Elsétálsz a kertük végébe, és óvatosan mászol fel a stabilnak nem nevezhető faházra, amit még 5 évesen barkácsoltatok Harryvel. Amint felérsz, egyből megpillantod szerelmedet, és rossz érzés fog el. Soha nem láttad még őt ennyire sírni, mint akkor.

-Mi a baj? – kérdezed, miután leültél mellé.

-Mi lesz így velünk? Nem akarlak elveszíteni! Tudom, hogy te vagy az a bizonyos nagy Ő! – suttogja halkan, miközben végigsimít az arcodon. Értetlenül nézel rá, mire sóhajt egy nagyot és elenged, majd üveges tekintettel fordul előre. –Elköltözünk.. jelentkeztem az X-Factorba! – mondta, mire ledermedtél. Nem akartad kiverni a hisztit, miszerint „Miért nem mondta előbb?” és ehhez hasonló. Ehelyett lágyan megcsókoltad, amiből vad csók lett. Hátadra döntött, és akkor, azon az éjjelen voltatok együtt először, de utoljára is. Harry másnap Londonba költözött.” – fájdalmasan gondolsz vissza a régi emlékeidre, amik még így 3 év után is gyötörnek. Barátod óvatosan a hátadra dönt, majd megcsókol és leveszi a pólódat. Könnycseppek gördülnek végig az arcodon, de hagyod, hogy azt tegyen veled, amit akar. Harry ugyanis a városban van, de te nem akarsz vele találkozni. Brad viszont megfenyegetett, hogy ha nem fekszel le vele, idehívja Harryt. Szerencse, hogy a szüleid egy nyaraláson vannak, üres a ház. Éppen eltoltad volna magadtól Bradet, mikor nadrágodat akarta levenni, de minden bizonnyal erősebb volt. Ekkor csöngettek, de ő nem foglalkozott vele, te pedig akárhogyan ütötted, rúgtad… nem hagyott békén! Pár perc múlva valaki berontott a szobádba, majd idegesen rúgta le rólad Bradet.

************

Reggel arra ébredsz fel, hogy fáj a fejed, iszonyatosan. Lebattyogtál a szobából a nappaliba, mikor beugrottak a tegnapi szörnyű képek. Amint kiértél a konyhába –hogy bevegyél egy fájdalomcsillapítót-, ledermedsz. Ugyanis a konyha közepén Harry ül egy széken, és nagy figyelemmel néz rád.

-Mégis mit csinálsz te itt? – kérdezted értetlenül, de mielőtt bármit is szólhatott volna a nyakába ugrottál. Nem haragban váltatok el, vagyis te ezt gondoltad. Harry nem ölelt vissza, egyből eltolt magától.

-Azért jöttem, mert azt gondoltam, te még 3 év után is vársz rám és olyan vagy, mint voltál! Sajnos nagyon nagyot tévedtem [T/N]! Mégis hogyan keveredtél ilyen dolgokba? – kérdezte felemelve a hangját, célozva arra, hogy tegnap este majdnem megerőszakoltak.

-Én.. én csak… - kezdted. Nem tudtad, hogy elmondd-e neki miért mentél bele Brad piszkos játékaiba, vagy ne.

-Te csak mi? – kérdezte, de már tényleg ordított.

-Nem akartam veled találkozni! – suttogtad halkan.

-De miért? – kérdezte ledöbbenve, de csalódottan.

-Mert még mindig szeretlek Harry! 3 év nem volt arra elég, hogy elfelejtselek! Hogy elfelejtsem a göndör hajadat, az aranyos gödröcskéidet, az első csókunkat, és az együttlétünket! Elegem lett a világból, csak nem akartalak látni. – kiáltod torkod szakadtából, mire Harry csak közelebb lép hozzád és arcodból elsimít egy kósza hajtincset.

-Én szeretlek [T/N], igen, 3 év után is! – mosolyodott el, majd gyengéden megcsókolt, te pedig visszacsókoltál. Végül ott kötöttetek ki, ahol tegnap Braddel.

-Szeretlek Harry Styles! – suttogod halkan, mielőtt elaludtál volna karjaiban. Ő nem válaszol, csak elmosolyodik, amit most tisztán lehet hallani a csendben. Mosollyal az arcodon alszol el, és várod a következő napot, amit megint vele tölthetsz. Megint azzal a fiúval, akit kiskorod óta teljes szívedből szeretsz… de ez a nap soha nem jön el! Ugyanis másnap reggel egyedül keltél fel, egy levéllel melletted.

„Sajnálom, nem tudom mi ütött belém. Felzaklatott, hogy megláttalak azzal a fiúval, és ez furcsa érzéseket keltett bennem. Nem szeretlek már [T/N], nagyon sajnálom!

Ne haragudj: Harry!”

Amint elolvasod a levelet, könnyek szöknek a szemedbe. Nem hiszed el, hogy az a fiú, akit életed szerelmének tekintesz, kihasznált. Csak egy éjszakára kellettél neki…

-De ezt ma már nem így gondolod, igaz? – zökkentett ki a férjed a gondolataidból. Immár 25 évesen, egy kedves délutáni teázás keretében kért meg a férjed arra, hogy mesélj neki életed szerelméről.

-Nem, én már csak téged szeretlek! – mondod, majd megcsókolod. Sajnos hazudnod kellett, mert ez nem így van. 5 évvel ezelőtt azért mentél hozzá a férjedhez, hogy végleg elfelejtsd Harryt. Sajnos ez nem ment. Ő volt, ő van, és ő is lesz a szívedben, mindaddig, míg ki nem mondod utolsó, fájdalmas szavaidat, majd örökre lehunyod a szemed, és a túlvilágra repülsz.. mindaddig ő fogja a szíved legmélyét betölteni.

Pál Bianka novellája Harryvel:
"Forget it!"
-Nem bírom tovább... - motyogod magadba, majd előkapsz egy tollat és egy papírt. Éppen most olvastál el egy újságot, amiben megint csak egy olyan cikk van, amihez kezdesz hozzászokni: "Harry Styles megcsalta a barátnőjét!". Nem, mégsem kezdesz hozzászokni, mikor erre a sorra gondolsz, sírni kezdesz. Pedig hányszor olvastad már ezt... sokszor! És nem, egyik sem volt pletyka, mind olyan igaz volt, mint hogy te élsz. Most pedig arra a következtetésre jutottál, hogy végleg elhagyod Harryt. Rettenetesen szereted, és rettenetesen fáj, hogy egy ilyen napilappal kell ébredned, de elszakadt a cérna! Végleg eleged lett Harryből, és abból, hogy nem bírja lekötni magát melletted, ezért hevesen írni kezdesz a papírra, mégpedig egy búcsúlevelet.

"Sajnálom, nem bírom tovább! Elnéztem neked eddig mindent, de most már vagy harmadszorra csaltál meg.. számolja a fene, te biztos! De tudod mit? Megkönnyítem a dolgod. Már nem kell többé miattam visszafognod magad. Szabad vagy, mint a madár, azt csinálsz, amit akarsz. Szerettelek, szia.
UI.: remélem gondoltál rám mindig, mikor valaki másnak az ágyába bújtál!"

A papírra egy apró könnycsepp esett le, ami foltot hagyott, de téged ez sem érdekelt. Gyorsan összepakoltad minden cuccodat, ugyanis együtt élsz Harryvel, már másfél éve.
-Nem is értem, hogy bírtam eddig.. - suttogod magadnak, majd a bőröndjeiddel lemész a nappaliba. Leteszed a táskákat a bejárati ajtó elé, a levelet pedig a konyhaasztalra. Még egyszer utoljára körbejárod az egész házat, és könnyeiddel küszködve nézed végig minden egyes falát. Amikor a hálószobába érsz összeszorul a szíved... tudod, hogy Harry egy nőcsábász, hiszen szinte erről híres. De a ti kapcsolatotok nem csak a sexről szólt, szerettétek is egymást. De úgy látszik Harrynek ez nem elég. Egy szaggatott levegővétel után visszamész a földszintre és felveszed a kabátodat, ugyanis nagyon rossz idő van kint. Kezedbe veszed a bőröndödet és kilépsz az ajtón. Utoljára bezárod a bejárati ajtót, majd a kocsidhoz lépkedve mindent bepakolsz, és be is ülsz. Még mielőtt elmentél volna, egy utolsó pillantást vetsz a házra, amit még ti néztetek ki együtt Harryvel.
-Bátorság [T/N]! - biztatod magad, mert tudod, nem sok kell ahhoz, hogy visszamenj, megvárd Harryt, és egy éjszaka után mindent megbocsáss neki. Ez eddig mindig így ment, de ezentúl nem fog! A gázra taposol, majd London legszebb és legnevesebb szállodájába mész, nem hiába ez a kedvenced. Mosolyogva kikérsz egy szobát és bejelentkezel, majd mikor beértél a 213-as számú szobába, egyből az ágyra dőlsz, és óceánként sírni kezdesz. Nem is alszol egész éjjel, csak sírsz, hiszen te is tudod, hogy most hagytad el életed szerelmét, aki bár többször is megcsalt, bizton szereted.
Reggel fáradtan kelsz, mert kicsit sikerült elaludnod. A tegnapi ruhád meggyűrve volt rajtad, a hajad egy szénaboglyához hasonlított, és arcod sápadt volt a sok sírástól. Teljesen biztos vagy benne, hogy Harry már látta a levelet. Sóhajtva mész a fürdőszobába, ahol átöltözöl és rendbe teszed magad, már amennyire tudod. Már most hiányzik Harry, mi lesz ezek után? - gondolod magadba, de természetesen nem vársz rá választ. A telefonodhoz lépkedsz, amin Harry és a te egyik közös képed a háttered, de nincs szíved lecserélni, hiszen nagyon szereted őt. Egyből felhívod anyukádat, hogy közöld vele: hazamész. Ő örömmel fogad, de aggódik is érted.
-Majd elmesélem, ha hazaértem! Ma estére foglalok repülőjegyet! Szia anyu! - nyomod ki egyből a telefont. Megint sírásban törsz ki, mikor végleg elkezdesz pakolni. Ekkor valaki kopog az ajtódon. Lassan lépkedsz az ajtóhoz, ami nem messze van az ágyadtól.
-Te meg mit ke...? - fejeznéd be a kérdést, mikor meglátod Harryt, de ő félbeszakít egy csókkal. Egyből eltolod magadtól, majd végignézel rajta. Szemei kisírtak voltak, haja kócos, arca pedig szintén sápadt. Végigfut a gondolatidon, hogy nélküled ő ugyanazt élte át az éjjel, mint te, de ezt gyorsan el is veted... nem bocsáthatsz meg neki, ezt te is jól tudod!
-Kérlek, ne hagyj el! Szeretlek [T/N]! - ölelt magához erőszakosan, most nem toltad el.
-Nem Harry, te nem engem szeretsz! Te egy lányt szeretsz, aki mindig megbocsátott, mikor félreléptél! Én már nem ez a lány vagyok... megelégeltem ezt Harry! - üvöltötted, majd ellökted magadtól.
-De részeg voltam! És ígérem, hogy utoljára csináltam ilyet! Kérlek bocsáss meg! - kérte, és már valóban sírt. Soha nem láttad még őt sírni, de nem is akartad. Ez megingatott. Nem reagáltál semmit, ezért Harry közelebb lépett, majd kezeit az arcod két oldalára csúsztatta. -Kérlek, csak még egy esélyt adj! - könyörög, de megint nem szólsz semmit, ezért megcsókol. Csókja lágy volt, és egyből vissza is csókoltad. Hiába, még mindig szereted őt. Amint ezt ő is észreveszi, kezeit levezeti a derekadról a fenekedre, ekkor már tudod mi következik. Megint egy békülés, amit csak a sex-el lehet megoldani, de ezt most nem akarod. Harry a pólódért nyúl, de ekkor ellököd magadtól.
-Nem Harry! Nincs több esély, nem fogok veled többet így kibékülni! Mi vagyok szerinted? Egy szajha, akit megcsalsz és utána egy éjszakával megvigasztalod? Persze, hogy te így jól jársz! Bemászol egy csaj ágyába, utána bocsánatért esedezel és az én ágyamba is bejutsz. Elegem van belőled Harry Styles! Takarodj az életemből! - kiáltod idegesen és könnyeid már patakként folynak, de Harryé is. A monológod végére kicsit meginogsz, de tartod magad.
-De... de én téged szeretlek! Senki mást... részeg voltam, kérlek bocsáss meg! - kérlel megint.
-Nem Harry, menj innen! - hajtod le a fejed, többször nem tudnád kimondani ezt.
-Mondd a szemebe és elmegyek! - lép hozzád megint közelebb. Egyik kezét a derekadra, másikat pedig az állad alá helyezi, így kényszerít arra, hogy a szemébe nézz.
-Menj el innen, én felejts el örökre! - suttogod halkan, de végig a szemébe mondod. Szerencse, hogy Harry veszi a lapot. Megtörli vizes szemeit és egy utolsó arcra puszi után elmegy. Amint kilép a szobából egyből a földre esel, sírva. Végleg elment életed szerelme, és a szívedet is vitte vele.... örökre!