29. fejezet - beteljesült kívánság / 30. fejezet - két hét szabadság

Sziasztok! :) na megjöttem az ígért két résszel :D hamarosan megint le kell cserélnem a fejlécet, mert mint említettem főszereplőváltás lesz, de erről majd később :) a következő részt bármikor tudom hozni, ez már csak tőletek és a komik számától függ :D na jó olvasást! :* ui.: az előző bejegyzéshez komiban válaszoltam, nézzétek meg! :* 

Óffi07: <3 (remélem jót jelentett, mert semmilyen véleményt nem kaptam xd)
Barbara Pistai: az ám *-* örülök neki, most már elővehetitek a perverz fantáziátokat xd reméltem, hogy ettől kicsit feldobódtok :) <3 és köszönöm szépen :*
Névtelen: köszönöm :) majd legközelebb is lesznek még érzelmi leírások, legalább is igyekszem :D hát igyekszem izgalmasra írni a NAGY csavart is :) Reni<3 :3
Kingucy Tomlinson: ugye? *--* ki ne akarna ilyen helyre menni Niall Horan-nal? :o :$ köszönöm szépen a fghjfdksl dicséretet! :) xd ja és most már te is előveheted a perverz fantáziádat! :** <3
Regina Gáspár: köszönöm *-* <3 itt is van, nem kellett sokat várnod most! :)
Deni maci Deni: köszönöm *----* hát majd meglátod milyen is lesz az a bizonyos éjszaka :) köszönöm szépen, igyekszem minél jobban megírni :3 
Kittus Barabás: köszönöm :) és itt is van ^^

29. fejezet


*Summer*
Teljesen meglepődtem, mikor szinte egy egész lakás tárult elém, amint beléptem a motel egyik kibérelt szobájába. Mint említettem, ez inkább volt egy ház, mint szoba.
-Mit béreltél te, Niall? - kérdeztem nevetve, mikor ő is belépett az ajtón, majd kulcsra zárta azt. Körbenéztünk minden helyiségben, végigjártuk az egyszintes kis kuckót, ami mindennel fel volt szerelve.
-Nekem tetszik! - mosolygott, mikor a hálószobát kémleltem az ajtó küszöbéből. Elmosolyodtam  mikor éreztem meleg kezeit a derekamon, amik szinte forróságot adtak testemnek. Egy apró gondolat csúszott végig a fejemben: a kívánságom, ami a "Felejthetetlen éjszaka" volt. Niall felé fordultam, kezeimet automatikusan vezettem nyakára, testemmel pedig közel simultam hozzá.
-Nem mondtam, hogy nekem nem! - villantottam egy hatalmas mosolyt és közelebb hajolva megcsókoltam. Barátom egyből ajkaimra tapadt és visszacsókolt, majd idővel szinte már téptük egymás ajkait. Niall egyik kezét a csípőmre, másikat pedig az ajtófélfára vezette, így belökött a szobába, egyenesen neki a falnak. 


-Sajnálom! - kuncogott fel, mikor elváltak ajkaink. Nevetve legyintettem, majd pólójába akasztottam a kezemet és magamhoz rántottam egy következő csókra, amiből azt hiszem ma sok lesz. Keze bejárta testem szinte minden zugát, végigsimított oldalamon, így a felsőm felcsúszott. Nem is várt semmilyen jelzésre, pontosan tudta, hogy ugyanazt akarom, mint ő, így óvatosan vált el ajkaimtól és levette a fekete, szürke csíkos pólómat. 
-Niall... - húzódtam el tőle egy percre, a levegőt pedig kicsit szaporábban vettem. Aggódva pillantott az arcomra, én pedig csak intettem, mert visszanyertem egyensúlyomat, amit az előbb elvesztettem. Visszahúztam magamhoz, ő pedig már nem ajkaimat, hanem nyakamat kényeztette pillangópuszikkal. Lassan került le rólam a szoknyám és a cicanadrágom, miközben barátomon még az összes textil darab rajta volt. Ellöktem magamat a faltól, így az ágy felé kezdtünk közeledni, majd mikor nevetve estünk rá, én kerültem felülre. 
-Biztos ezt akarod? - kérdezte ijedten, miközben vigyorogva pillantottam szemeibe. Aprót bólintottam és óvatosan kezdtem el kigombolni ingét, ami végül lekerült róla. Kezem remegett, mikor megfogta azt és elmosolyodott. -Vigyázok rád! - örömmel díjaztam, hogy mennyire a szívén viseli a sorsomat, hiszen tisztában volt vele, hogy nekem ő az első. Már csak alsónadrágja volt rajta, mikor fordított helyzetünkön. Nedves puszikkal ajándékozta meg felsőtestem minden apró porcikáját, miközben az utolsó textil darabok is lekerültek mindkettőnkről. Niall hatalmas odaadással és gyengédséggel repített át egy éjszaka alatt egy sokkal romantikusabb, színesebb világba, ahol felhőtlenül voltam boldog... de ez sajnos csak egy éjszaka illúziója volt.. én soha többet nem lehetek boldog! De mindenesetre megadta nekem azt a felejthetetlen éjszakát, ami kívántam. 

*Niall*
Reggel fáradtan keltem fel, de mégis mosolyogva. Boldogságom még nagyobb lett, mikor kinyitottam szemeimet és megpillantottam a mellettem ébredező Summert. A kincset, amit kezeim közt tartottam és erősen magamhoz szorítottam.. a kincset, melyet talán nem becsültem meg eléggé, melynek távozására nem készültem fel teljesen... de mégis hamar bekövetkezett! 
-Boldoggá tettél! - suttogtam a fülébe, hiszen észrevettem, hogy felnyitotta szemeit és aranyosan hunyorított az besütő nap miatt.


Felém fordult és arcán levakarhatatlan mosoly jelent meg, majd megkaptam reggeli csókomat. 
-Köszönöm, hogy adtál egy utolsó, felejthetetlen éjszakát! - nyomott egy puszit a nyakamra. Az utolsó szó hallatán összeszorult a szívem és egy "Ne butáskodj!" csúszott ki a számon, miközben még szorosabban öleltem magamhoz. Bár tudtam, igaza van, hiszen nem lesz több alkalmunk egy közös éjszakához, mégis féltem belegondolni a tudatba, hogy ő nincs többé. Vajon ha ő nem lesz velem, akkor mit teszek? Elképzelem, akár egy szellemet, s beszélek hozzá, mintha élne? 
-Reggelizzünk! - zavarta meg gondolatmenetemet Summer és szó szerint kirántott az ágyból, magával húzva a konyhába, miután magára kapta tegnapi világoskék ingemet. A felszerelt hűtőből kenyeret és baracklekvárt vettünk elő, és lekváros pirítóst kreáltunk a pirító segítségével. Hamar megreggeliztünk, majd visszamentünk a szobába. 
-Köszönöm a tegnapot! - mormoltam nyakhajlatába, ahova pár pillanattal később egy apró csókot nyomtam. Felnevetett és tarkóm alá nyúlva húzott magához egyre közelebb. Azt gondoltam, hogy egy hónap nagyon kevés idő, hogy egymáshoz szokjunk és kellőképpen összehangolódjunk, de tévedtem. Egy hónap alatt rengeteg időt töltöttünk együtt és azt hiszem ez az egy hónap volt életem legszebb szakasza, még ha nem is tartott tovább. 
-Én köszönöm neked! - mosolyodott el, mikor combjánál fogva felültettem az éjjeliszekrényre, kezeimet pedig visszahelyeztem a lábára és végigsimítottam azon. Mosolyával együtt keze is csúszott, méghozzá állam alá, majd megcsókolt. 
-Ideje indulni! - motyogta a számba, mire bólintottam és elálltam előle, hogy le tudjon szállni a szekrényről. Bevonult a fürdőszobába készülődni, én pedig a hálóban vettem magamra a nadrágomat és egy pólót. 

*Summer*
A hazafelé vezető úton nagyon sokat nevettünk. Korainak gondoltam először a tegnapi éjszakát, de arra a következtetésre jutottam, hogy nem volt az. Talán Niall várt volna még, de sajnos én nem tudtam várni.. nincs időm a várakozásra. Az idő véges, és a vég nekem akár napokon belül is bekövetkezhet, ezt pedig ki szeretném használni... 
-Hölgyeké az elsőbbség! - nyitottam ajtót nevetve Niallnak, mikor a házunkhoz értünk. Ő csak nyelvét nyújtotta rám, majd kuncogva betolt az ajtón. Senki nem volt itthon, így boldogan romantikázhattunk a kanapén fekve, egy romantikus vígjátékot nézve. 
-Kinyissam? - kérdezte sóhajtva Niall. A film felénél jártunk és összebújva vártuk a jobbnál jobb jeleneteket, mikor csengettek. 
-Hagyd csak! - intettem és kiszálltam az öléből, majd zsibbadt végtagokkal indultam el a bejárat felé. Miután ajtót nyitottam, el sem tudtam képzelni, hogy valóban jól látok, és esetleg nincs-e szükségem egy szemüvegre.

30. fejezet

*Summer*
-Szia! - intett mosolyogva, mintha olyan természetes lenne, hogy életnagyságban, magam előtt láthatom és tapinthatom. Kettőt pislogtam és rájöttem, hogy valóban nem álmodom, valóban itt van előttem. Mikor erre rájöttem, sikítva ugrottam a nyakába, ő pedig egyből térdhajlatomba nyúlt és az ölébe vett.

-Annyira hiányoztál! - visítottam fel, és abban a pillanatban nem érdekelt, hogy hány -a házunk előtt elmenő- ember néz totálisan hülyének.
-Te is cica! - suttogta a nyakamba, majd egy puszit nyomott az arcomra. Végül letett, tekintettel arra, hogy Niall kijött a házból és szúrós szemekkel nézett a már mellettem álló Georgera. -Szia Niall! - nyújtotta a kezét, amit a barátom örömmel rázott meg, mikor kitisztult előtte a kép. George és én soha nem léptük át a barátság határát még egy apró szájra puszival sem, hiszen még megismerkedésünkkor véresküt tettünk erre. Pár perc múlva beinvitáltam Georget a házba, Niallnak pedig sajnos el kellett mennie.
-Vigyázz magadra, és hívj ha valami baj van! - szorított magához a fiú, miközben az ajtóban búcsúzkodott, pedig csak egy próbára indult.
-Nem lesz semmi baj! - mosolyodtam el és megcsókoltam, mire kicsit megkönnyebbülve hagyta el a házat, én pedig visszamentem a rég nem látott barátomhoz.

*George*
-Na, és hogy hogy itthon? - kérdezte mosolyogva Summer, én pedig csak ámulattal figyeltem minden egyes lépését. Elképzelni sem tudtam, hogy hogyan lehet valaki ilyen erős.. az utolsó napjait éli talán, de mégis mosolyog és boldog.
-Csak kaptunk két hét szabadságot két turnémegálló között. De veled mi újság? - érdeklődtem nagy örömmel, mikor leült velem szemben. Noha tudtam, hogy válasza nem lesz kecsegtető, mégis rákérdeztem.
-Megvagyok, amennyire egy trombózisos, haldokló beteg meglehet! - kacsintott, majd beleharapott a friss, piros almába, amit eddig kezében tartogatott.
-És Niallal hányadán álltok? - próbáltam a témát terelni. Summer csak egy sunyi mosolyt ejtett az arcára, amiből szinte tudtam a választ és nem is kérdezősködtem többet.
-És mégis mit szeretnél csinálni? - kérdezte a lány, mikor csend állt be. Azt hiszem mindketten azon gondolkodtunk el, hogy mivel tölthetnék el az időt.
-Régen voltam állatkertben! - nevettem el magam, hiszen nagyon sokat jártunk régen együtt állatkertbe. Summer csak elmosolyodott, majd bólintott, jelezve ezzel, hogy ő is szívesen menne most állatkertbe. Bár kint esett a hó, ez nem akadályozta meg a London területén elterülő beltéri kis kertet, ahol sok-sok állat él, melyek kibírják, hogy nem a természetben vannak.
-Gyönyörű vagy! - mosolyogtam, mikor Summer leért az emeletről, ahova átöltözni ment. Egy világosbarna nadrágot, egy virágos inget viselt, amit egy barna öv fogott össze vékony derekán. Lábán egy barna magas sarkút viselt, kezében pedig egy krémszínű kabátot és egy esernyőt tartott.

-Mehetünk? - jutalmazta egy mosollyal a dicséretemet. Bólintottam, így kiléptünk a hideg, havas, téli tájba, majd egyenesen az állatkert felé vettük az irányt.

*Summer*
-Szerintem a koala aranyosabb! - nevettem fel, mikor éppen két állat aranyossági szintjét vitattuk. George a kis tigriseket preferálta, én pedig inkább a koala felé húzódtam.

Nagyon sokat nevettünk a délután folyamán, de George más volt mint régen. Rosszul esett, hogy még azt sem hagyta, hogy én vigyem az esernyőt, mert állítása szerint abból is bajom lehet. Túlságosan vigyázott rám, és sajnos nem volt felszabadult mellettem.
-Na és milyen a turné? Milyen szinte a világ tetején lenni? - kérdeztem mosolyogva, mikor két futtató között sétálgattunk, kezünket pedig egymás mellett lóbáltuk, míg össze nem értek, George pedig összekulcsolta ujjainkat.

-Imádok utazni, de kicsit fárasztó az egész napos próba. Mindenesetre ha ez boldoggá teszi a rajongóinkat, akkor ennek örülök! - válaszolta boldogan. Bólintottam és tovább sétáltunk összekulcsolt kezekkel. Tudtam, hogy ez neki sem jelent többet, mint nekem. Csak és kizárólag Niallt szeretem, és ezt ő is tudja. Nálunk inkább egy megszokás a kézen fogva sétálás, mint jelképe bárminek. Még körülbelül fél órát maradtunk az állatkertben, majd visszamentünk hozzánk, George pedig elköszönt az ajtónál és elment. Megvártam, míg látótávolságon kívülre kerül, majd bementem, ahol már anyuék is otthon voltak.
-Kicsim, aggódtunk érted! - ölelt szorosan magához anyu, mire az órára pillantottam, ami a falon lógott. Ekkor tudatosult bennem, hogy már este 10 óra volt.
-Jól vagyok, nyugi! - válaszoltam kevésbé lelkesen, hiszen nem esik jól, hogyha ennyire féltenek. Mielőtt beteg lettem, szinte itthon sem voltak, és az esteken kívül nem is töltöttünk együtt sok időt, de azóta nagyon sokat törődnek velem. Nem mondom, hogy ez nem esik jól, de rettenetesen fáj, hogy mindenki úgy kezel, mintha egy kislány lennék, mindezt a betegségem miatt. Nagyon rossz, hogy már úgy kezelnek, mint egy halottat és már akkor gyászolnak, mikor még élek... mintha élve eltemetnének!

Vannak ilyen emberek.

Sziasztok! Most nem résszel jöttem, hanem két elszomorító hírrel, az egyik inkább idegesítő és szánalmas. Akkor kezdjük az elsővel!

• Eléggé szomorú vagyok, hogy vannak napok, mikor még a 100 oldalmegjelenítést sem érjük el... jó értem, itt vagytok ti, nektek írom, amíg elgondoltam! De jó lett volna, ha nem vesztek el szinte minden régi olvasómat, mert ez rettenetesen rosszul esik... hogyan álljak neki így én még egy blognak, ami ennél talán ezerszer jobb történet, ha nem lesz aki olvassa? Mit csináltam rosszul... megint? Mi az, ami nem tetszett a történetben, és elcsesztem? Csak mondjátok meg, és én megpróbálom kijavítani, de ha nem segítettek, én sem tudok...

• Blogot linkelni nem fogok, de nagy csalódással láttam, hogy ilyen emberek is vannak. Szeretek blogokat olvasni, és egy facebook csoportban keresgéltem olyat, ami annyira nem hosszú és el is lehet olvasni. Találtam egy olyat, ami külsőre jól nézett ki, írója az egyik olvasóm, rendszeres komizóm volt, de megbántam, hogy egyáltalán beleolvastam. A prológust kivéve az összes bejegyzés szinte a blogom szavainak szószerinti másolata.. mondja meg valaki, hogy miért jó neki ez? Miért jó, hogyha más sikereiből nyersz dícséretet? Örömmel várod a részt, amit kiteszek, hogy majd esetleg a te blogdoba is legyen rész? Sajnálom, de ez nagyon szarul esett... 

28 fejezet - carry you

Hali!:3 most egy kicsit későn jövök a résszel, de nem akartam holnapra halogatni :) viszont holnap nem tudok részt hozni, ugyanis focimeccsre megyek -nem játszani, egy barátnőmnek szurkolok- és sokat kell utána tanulnom :/ viszont a következő két rész -időpontja még nem tudom mire esedékes- egybe lesz megírva :) szóval a következő rész címe nem 29. fejezet, hanem 29. és 30. fejezet lesz :D természetesen ezáltal sokkal hosszabb is lesz, mint egy sima fejezet *-* de több ilyenre nem akarok igényt vetni, csak ez az egyre csökkenő részek számából adódott így :) na puszi :* 

Barbara Pistai: köszönöm, köszönöm, köszönöm *-* ez rövid volt.. xd itt is van! :)
Kingucy Tomlinson: sdgfd*--* köszönöm, de szerintem az a rész nem volt valami fantasztikus, de ezt igyekeztem minél jobbra írni :D :** <33
Flóra Emődi: jaaj de már! :) és igen, így izgalmas *.* és köszönöm :3 hoztam is a kövit ^^ ui.: nem valami hamar lett, de azért remélem nem vagy mérges :$ :*
Regina Gáspár: köszönöm. *-* és itt a kövi, siettem vele, ahogy csak tudtam :* 
Óffi07: asdas*o* köszönöm *--* Summer-nek lehet, de egy átlagos embernek nem..xd kis puszi xd :* <3
Névtelen: köszönöm:) de aki kíváncsi, hamar megöregszik xd és majd megtudod ki, de szerintem a címből is kicsit rá lehet jönni ^^ Reni, szép neved van! :) oké, nem baj, de akkor kérlek mindig írd oda a komid végére a neved, hogy tudjam te vagy az :3 köszönöm:*
Regi.Directioner: köszönöm! hú, ez megtiszteltetés, nagyon hálás vagyok! :3 
gumicukor: semmi gond, nem haragszom rád, de te is tudod :D nem feküdtek le xdd és nyugi én is perverz vagyok :) köszönöm szépen, de a profitól messze állok :* igyekeztem *-* és nem nyírom ki Sumert..xdd semmi gond, én nem sértődök meg, főleg nem olyanokon, akik mindig jó dolgokkal bombáznak engem<3 hát igazából nem akarok olyan sok halált belecsempészni, igyekszem valahogy kikecmeregni ebből, más szinte meg is van, hogy hogyan, de félek, hogy nektek nem tetszene :) de azért igyekszem :D köszönöm *-* ui.: itt is van ui2.: <3 énis:D 
Kittus Barabás: köszi, köszi, köszi :) itt van! <3 

*Summer*
"10 körül kapcsolj az MTV-re, nagyon fontos cica! 
xxx: GS" - olvastam el magamban egymásután többször is az üzenetet. El sem tudtam hinni akkor, hogy George még valaha is keresni fog, de úgy látszik igen. Soha nem haragudtam rá, hiszen tudom, hogy ez az első turnéjuk és nagyon kell figyelniük minden egyes pillanatra, és mivel Amerikában vannak, így ideje sincs hazautazni. Gyorsan az órára szökött a szemem, ami 9:58-at mutatott, így a távirányítót kezdtem keresni, ami a párnám alatt volt. Bekapcsoltam a tv-t az MTV adóra, ahogy George kérte. Ekkor már ment az egyik Union J koncert ismétlése, ami azt hiszem New Yorkban volt. Sorban énekelték el az X-Faktor-os számokat, majd végül a saját számaikat.
-És a legutolsó számot egy számomra nagyon fontos lánynak küldeném, akit bár nagyon régen láttam, de rettenetesen hiányzik! - mosolygott George, és itt már értettem kire gondolt. Őszintén ő is nagyon hiányzik nekem, de ez ellen semmit nem tehetek, hiszen nagyon hosszú turnéra mentek. George kezébe vette a gitárját és felcsendült a számomra nagy ismerős dallam, a Carry you című számuk.

Hatalmas mosoly ült ki az arcomra és így hallgattam végig a számot.
-I'll Carry you... - fejezte be a számot Josh. Elérzékenyülve meredtem a tv-re, amit aztán egy ideig ki sem kapcsoltam. Lehetetlennek gondoltam, hogy George próbált nekem bármit is üzenni Amerikából... főleg nem azt, hogy ilyen messziről is számíthatok rá bármikor.
Már csak a délután folyamán kapcsoltam ki a tv-t, mikor arra eszméltem fel, hogy Niall és az orvosom lépnek be a kórterembe.
-A zárójelentése hölgyem! - nyújtotta át mosolyogva a doktor, amit szintén olyan arckifejezéssel fogadtam. Pár perc múlva elmondta a fontos teendőimet és a gyógyszereim beszedésének idejét, majd sok sikert kívánt a hátralévő életemhez, ami bár mindenki tudta, nem sok idő.
-Öltözz és menjünk! - huppant le Niall az ágyam melletti székre és csillogó szemekkel nézett rám. Én csak megforgattam a szemem és egy tapodtat sem mozdultam az ágyból, mire a barátom kérdő tekintettel fürkészte arcomat. -Most mi van?
-Niall! Ugye tudod, hogy ez az izé hátul nyitott? - mutattam a kórházi ruhára, mire felnevetett, felkelt a helyéről és távozott a kórteremből. A bőröndömbe nyúltam, ahonnan kivettem egy fekete hosszú ujjú felsőt, amit szürke csíkok tarkítottak, egy fekete cicanadrágot és egy szürke szoknyát, mivel nem volt olyan rossz, de olyan jó idő sem odakint.
 
Amint végeztem, egyik kezemre egy órát, másikra pedig egy karkötőt csaptam, nyakamba helyeztem egy nyakláncot, majd egy napszemüveget is feltettem, hiszen sütött a nap, ami furcsa volt. Felvettem egy magassarkú csizmát, minden személyes dolgomat beledobtam a bőröndömbe, és utoljára végignéztem a szobán, ahol oly sok időt töltöttem el. Bár egy hétnél nem volt sokkal több, nekem mégis sok volt ez az idő, amíg itt voltam. Mosolyogva csuktam be az ajtót magam mögött, Niall pedig egyből kivette a kezemből a táskát.
-Nem vagyok végtaghiányos vagy fogyatékos, ekkora segítségre nem szorulok! - nevettem fel halványan, és visszavettem volna a kezéből a bőröndöt, de nem engedte. Ehelyett inkább kezét nyújtotta, amit mosolyogva fogadtam el. Az ajtó elé érve elengedte a kezemet és inkább derekamra helyezte azt, ahogy én is az övére. Így mentünk el egészen a kocsijáig, ahol ajtót nyitott nekem és beültetett.

*Niall*
-Hova megyünk, Niall? - kérdezte értetlenül Summer, mikor észrevette, hogy nem éppen az általa kért helyre, azaz hozzájuk furikázom. Letértünk az útról, mely még London terültét jelenti, egyenesen az autópályára tértünk át.
-Elkértelek a szüleidtől... - hajoltam közelebb a füléhez és egy puszit nyomtam nyakhajlatába, mikor pirosat kaptunk az autópálya felé. Érintésemtől összerezzent, arcára pedig rettenetesen piros körök ültek ki, amin elnevettem magam, s puszta jóérzéssel töltött el, hogy ilyen hatást keltek ki belőle. Csupán körülbelül egy hónapja vagyunk együtt, és nem is ismerjük olyan régről egymást, de azt hiszem menthetetlenül szeretem Summert. Ez olyan, mint egy betegség... egy gyógyíthatatlan betegség, melyet még a legjobb orvosok sem tudnak gyógyítani. A szerelem tulajdonképpen nem is egy életérzés, hanem egy halálosan fenyegető betegség, mely mindenkitől mentes, gyógyíthatatlan.
-De mégis hova viszel? - fordul felém mosolyogva, és látszik rajta, hogy nagyon izgatott. Én csak nevetek egy sort és megrázom a fejem, jelezve ezzel, hogy semmiképpen nem árulom el. Ő beletörődve fordul az ablak felé és odatéve fejét, csodálja a kilátást, ami nem éppen olyan szép egy autópályán. Körülbelül 10 csendes perc után lefordultam az autópályáról.
-Itt is vagyunk! - nyitottam ajtót a lánynak, akinek szó szerint fogalma sem volt, hogy hova hoztam. Megfogtam a kezét és átvezettem az aranyozott kapun, amely rózsákból volt összefonva. A kapu pedig egy nagyon kicsi parkot takart, melyben egy aprócska sekély tó, padok és egy kicsi híd volt.
-Hol vagyunk? - hüledezett a látványtól, bár kicsi volt, mégis sokat jelentett. Megállt a futkározó gyerekek és kutyák előtt, az anyukák előtt, akik 2 éves kisfiúkat kergették, nehogy belessenek a tóba, amiben konkrétan semmi bajuk nem lenne, olyan sekély. Hátulról átöleltem derekát, és gyengéden szánkáztam végig ajkaimmal a nyakát, a kulcscsontját, az állvonalát, végül fejét felém fordította, így megcsókoltam.
-Franciaország terültén vagyunk... - suttogtam halkan, mikor elváltak ajkaink. Ő csak elmosolyodott és teljes testével felém fordult, majd megint megcsókolt, kezeit pedig tarkóm alá tette és erősen vont magához. Imádtam, mikor ezt csinálja, hiszen ilyenkor érzem a legjobban, hogy szeret. Pár perc múlva elváltak ajkaink, én pedig eltoltam magamtól és megfogtam a kezét, majd a tó felé húztam, ami fölött volt egy híd.

Ráléptünk a hídra és egymás mellett merengve néztünk a csodálatos vízcsobogást, melyet egy-egy kavics vált ki, mikor a gyerekek beledobálják azokat. Előhúztam a zsebemből két pénzérmét, az egyiket pedig Summer kezébe nyomtam.
-Minek? - kérdezte nevetve, hiszen nem értette, hogy miért adtam neki.
-Dobd bele és kívánj! - mosolyogtam rá. Ő bólintott, majd becsukta szemeit és hangtanul motyogni kezdett, de arcvonásai megfeszültek, majd elmosolyodott. Artikulálva mondta el kívánságát, így könnyedén letudtam olvasni ajkairól a két szót, melyet kiejtett: felejthetetlen éjszaka. Beledobta az érmét a tóba, mely nagyot csattant. Mielőtt kinyitotta volna szemeit, én becsuktam sajátjaimat és kívántam: örök élet. Az én érmém is a vízben csattant, de sokkal kisebb hanggal, mint Summeré. Pár perc múlva kézen fogva mentünk vissza a kocsiig, ahova beülve gondolkozni kezdtünk a  következő úton. Mivel már este 7 óra volt, amellett döntöttünk, hogy az első étteremben, amit meglátunk, megvacsorázunk, majd már nem megyünk haza, inkább kiveszünk egy szobát egy motelban. Így tapostam a gázra, és egyből figyelni kezdtük a hatalmas üzletsorokat, míg rá nem akadtunk az első étteremre, ami egy St. Reiger's volt.

Na szóval, akkor a következő bejegyzés 2 fejezetből fog állni, remélem ez senkit nem zavar majd össze :) A történet közepéhez is hamarosan elérkezünk majd, ami HATALMAS fordulópont lesz Summer és Niall életében... mondhatni teljesen lecserélem a főszereplő lányt, de erről majd később :D Én már csak attól tartok, hogy ez különösebben senkinek sem fog tetszeni, de majd meglátjuk :) Valójában csak most győződtem meg erről, hogy így folytatom a blogot -talán nagy csalódást okozva ezzel nektek-, szóval még nem biztos :) utoljára elmondom mindenkinek:
A VÉGE HAPPY END LESZ! :)  

27. fejezet - csak egy átlagos nap.. a kórházban!

Hali! :3 ne haragudjatok, hogy régen hoztam részt, de igyekszem a bizonyítványomat kicsit szebbé tenni év végére, vagyis javítani a jegyeimen :) azért itt van a 27. rész, és ha minden jól megy és elegendő komi is összegyűlik ehhez a részhez, akkor holnap már hozom a 28.-at is :D az előző részhez pedig köszönöm szépen a 8 komit, és a 2 feliratkozónak is köszönöm :* ezzel leköröztük az előző blogomat :$ és még a 8000+ oldalmegjelenítést is meghoztátok nekem, szóval ezért is hálás vagyok ^^ na puszi :*

Óffi07: hát majd meglátod :3 köszönöm, és nem is ez az oka, csak innen jött a betegség ötlete :) teljesen normális, hogy valaki a One Direction egyik tagjával tölti a napját? Oké Zsófi, ezt tőled elnézem :* xd köszönöm<3
Kingucy Tomlinson: majd megtudod :) azért az túlzás lenne, azért itt sem történhet meg minden :D itt is van, de nem valami adfjkdsfkd rész...xd :** <33
Mrs. Payne: úristeen *-* te Liam felesége vagy? xdd :'D na visszatérve.. xd köszönöm szépen, ez nagyon aranyos volt :3 siettem vele :$ köszönöm <3 
Regina Gáspár: majd te is megtudod :) szeretem húzni az agyatokat xd :* köszönöm szépen <3 
Flóra Emődi: majd megtudod :D szeretem a kivit... xdd hoztam is :) 
Kittus Barabás: köszönöm <3 itt is van ^^ 
Barbara Pistai: *-* az már egy kicsit furcsa lenne, ha meggyógyulna :o xd jogos, Niall a gyógyító :$$ 
Névtelen: semmi gond, nem haragszom, legalább már tudjátok :D majd te is megtudod :* de még mindig nem mondod el, hogy hogy hívnak? :)

*Summer*
-Ez lehetetlen! - folytatta hüledezését az orvos. Már kezdtem egy apró mosolyt festeni az arcomra, de a doktorom arca még mindig nem mutatott semmi jót. Hogy tud valaki rezzenéstelen, érzésektől mentes arccal nézi bármilyen helyzetben is?
-De mi történt? - szólalt meg Niall, mikor már ő is pattanásig feszülve várta az eseményeket. Az orvos pár lépéssel közelebb jött, de ekkor már tudtam, hogy a híre nem lehet rossz, hiszen elmosolyodott.
-Fogalmam sincs, hogy mi történhetett! De te egyáltalán nem vagy lázas, a leleteid viszont nagyon sok gyógyulást mutatnak! - jelentette be. Pont ebben a pillanatban léptek be a szüleim, akiknek feltehetőleg valamelyik kedves nővér szólt. Hihetetlen öröm lett rajtam úrrá, de ahogy bánatomat sem, ezt sem fejeztem ki, hiszen attól még van egy rossz tény: még mindig beteg vagyok! Talán a napjaim már nincsenek pontosan megszámlálva, de mégsem élhetek örökké!

******

Őszintén semmi érdekes dolog nem történt az elmúlt egy hétben, csupán talán az, hogy még élek. Ez nem hangzik valami szívderítően, de még engem sem hívott magához Isten. A családom körül minden rendeződött, ugyanis anyuék sokkal kevesebbet dolgoznak, így sokkal többet lehetnek velem. Stacy minden egyes nap meglátogat, Niall pedig... Niall! Ő az a személy az életemben, aki mindig támogat, még így, a kórházban is. Mikor nincs a srácokkal, akkor mindig velem van és meglátogat. Sokszor a One Direction másik 4 tagja is bejár hozzám, de csak és kizárólag akkor, ha nincs más dolguk. Ez a reggel is így indult. Lassan ébredeztem fel, mikor hangos nevetést hallottam meg. Nagy nehezen nyitottam ki a szemeimet, és ekkor megjelent előttem a számomra legfontosabb 6 személy. 

-Virágot a virágnak! - futott felém mosolyogva Niall, és átnyújtott egy nagy csokor rózsát, amit boldogan fogadtam. Csodálatos csokrom mellé egy reggeli csókot is kaptam, ami még szebbé tette a napomat. Szőke hercegem mögött sorba jöttek egy köszöntésre a fiúk, a sort pedig Stacy zárta. 
-Köszönöm Niall! - mosolyodtam el, hiszen még köszönetnyilvánításra sem volt alkalmam a virág végett. A fiú csak bólintott, majd leült mellém és megszorította a kezem. Rámosolyogtam és beletettem a legközelebbi vázába a rózsákat, ami az éjjeliszekrényemen volt. Egész délelőtt a fiúkkal és Stacyvel beszélgettem, ami nagyon feldobta a kedvem. Igazából nagyon unalmas a kórházi ágyon ülni és nézni magam elé... a kórház unalmas, és azt hiszem itt csak betegebb leszek. A napok múlásával én is egyre rosszabban érzem magam, és eluralkodik bennem valami, ami azt sugallja: meg fogsz halni... hamarosan!

*Niall*
Délután 2 körül a többiek elmentek, így csak ketten maradtunk Summerel a kórteremben.
-Niall... - suttogott Summer, akire azt gondoltam már elaludt. Én az ágya melletti széken ültem, ő pedig oldalára fordulva szorította a kezemet, szemei pedig csukva voltak.
-Igen? - kérdezte egy apró mosollyal, mire egyből felnyitotta szemhéját, és egyből elém tárult csodálatosan csillogó barna szempárja. Imádtam a szemét, hiszen mindig tükrözte a boldogságát, amit bár helyzete ellenére érzett. Az a boldogság, amit senki nem érthet meg. Kis ideig hezitált, hogy mit is mondjon, majd megszólalt:
-Szeretlek! - húzta mosolyra a száját. Sóhajtottam, majd felálltam, ő pedig értve a célzást, arrébb csúszott és helyet engedett maga mellett. Befeküdtem mellé és átöleltem a derekát, így egymással szemben feküdtünk a vékony, kényelmetlen kórházi ágyon.
-Én is téged, Summer! -  nyomtam egy puszit a homlokára, mire elmosolyodott és lehunyta szemeit. Már este 9 óra is lehetett, mikor az orvos bejött. A barátnőm még mindig aranyosan szuszogott mellettem, én pedig csak őt tudtam nézni.
-Mr. Horan! - szólított meg Summer orvosa, így óvatosan kimásztam a lány mellől és a doktor elé léptem. -Ms. Smith holnap délután hazamehet, de csak a saját felelősségére! - jelentette ki. Éreztem, hogy nem azért engedi haza, mert jobban van, hanem azért, hogy az utolsó napjait a szeretteivel töltse. Látszott a lányon, hogy korántsem érzi jobban magát, sőt minden nap egyre rosszabban.
-Köszönöm! - erőltettem egy mosolyt az arcomra, mire az orvos bólintott és nagy robajjal hagyta el a kórtermet, minek következtében barátnőm felébredt.
-Ki volt az? - kérdezte, közben pedig felült az ágyon. Leültem mellé és aranyosan elmosolyodtam, mire ő csak nevetve felhúzta a szemöldökét.
-Az orvos! És azt mondta, hogy hazajöhetsz holnap délután! - mosolyogtam. Summer egy nagyon halk sikítás keretében a nyakamba vetette magát, öröme pedig kicsattanó volt.
-Akkor majd délután jövök érted! - nyomtam egy puszit a szája sarkába, ugyanis már elég késő volt és nekem is haza kellett mennem. A lány természetesen nem elégedett meg egy puszival... tarkóm alá tette kezeit és úgy húzott szorosan magához és megcsókolt. Készségesen csókoltam vissza, ami elfajult, így megint mellette kötöttem ki. -Így nem jutok haza! - nevettem el magam, mikor mellkasomra hajtotta fejét.
-Nem akarom, hogy elmenj! - suttogta halkan, fejét pedig felém terelte, így szemembe nézett.
-Ezzel csak egy baj van... ha nem megyek haza, akkor ma éjszaka nem alszol! - nevettem el magam, mire kuncogva bokszolt bele a vállamba. -Jó légy! - nyomtam egy puszit a homlokára és utoljára megcsókoltam. Mosolyogva integetett még akkor is, mikor a kórterem előtt sétáltam el.

*Summer*
Reggel a telefonom csipogására lettem figyelmes, amit az éjjeliszekrényem legfelső fiókjában találtam meg. Gyorsan feloldottam a zárt és láttam, hogy SMS-em érkezett. Nagyon meglepődtem, mikor megláttam a feladó nevét és az üzenetet...

Megkérnék a végére minden eddigi névtelen komizót, hogy legyen szíves a komizásnál ne a névtelenre, hanem a Név/URL-cím gombra menni. Ott kér egy nevet (ide nem muszáj a saját nevedet beírni, lehet az egy jelző is) és ott a tovább gombra menjetek. Ezt azért kérem, mert nem szeretem, ha valaki névtelenül ír :) előre is köszönöm :* 

26. fejezet - egyetlen jó

Hali! :) meghoztam a következő részt is, sajnos ilyen hosszú kihagyás után, amit restellek :/ nem tudom, hogy hányan láttátok az előző (nem rész) bejegyzésemet, de rájöttem, hogy hülyeség volt kiírni :) nincs hozzá szívem, hogy itt hagyjam a semmiben a blogot :D bár nem lesz hosszú, de azért igyekszem :3 a hétvégén volt egy kis időm, így létre hoztam az új blogomat, amin megtaláljátok a szereplőket és a prológust, de az első rész csak 4 hét múlva péntek este vagy szombaton fog felkerülni :) azért ha van kedvetek IDE is benézhettek, de kérlek még senkinek ne mutassátok meg! ^^ ezzel a résszel kapcsolatban pedig annyit: kutyafuttában lett írva, szóval kérlek nézzétek el a rész rövidségét és unalmasságát :) köszönöm :*
ui.: az utolsó feliratkozónak is köszönöm :)

Barbara Pistai: köszönöm szépen :$ nekem is, azóta imádom, mióta láttam *-* és nem is egyszer sírtam rajta ^^ itt van, de sajnos egy kicsit sokat kellett várnod, sajnálom :/
Kingucy Tomlinson: köszönöm *-* és szomorút is akartam, mert aznap nem éreztem magam valami jól, mikor írtam :( hát kicsit morbid lenne, ha nem kelne fel .... xd de majd meglátjuk :)) :** <33
Névtelen: köszönöm :) na erre kíváncsi voltam, és köszönöm, hogy kritikát is írsz :D (megtudhatom ki vagy? :3) tudod a keresztanyukám pontosan ilyen helyzetben, trombózisban halt meg még tavaly nyáron. Az igazság az, hogy neki megmondták, hogy körülbelül egy hete van.. azt a hetet vele töltöttük, de nem kórházban, hanem otthon :) ugyanis az ilyen betegeknek joga van ahhoz, hogy otthoni kezelést kapjanak vagy valami ilyesmi, ha nem akarják kórházban tölteni az utolsó napjaikat :) de igyekszem valósághűen írni :3
Óffi07: hagyjad csak, hiszen neki is lehet véleménye :) köszönöm szépen :* és ott leírtam, hogy miért nincs, lesd meg! :D köszönöm :3 hát de ez most rövid lett *szip-szip* #igyekeztemazért
Kinga: nem érdekel, hogy neked mit jelent a romantikus és mit nem. Nekik ez, neked lehet, hogy más. Én nem állítom, hogy leszbikus vagy, de ők nem buzik :) nyugodtan fikázd az írásomat, vagy amit csak akarsz, csak őket hagyd békén. Nekem jól esne, hogy utálnának?
Óffi07: ne is törődj vele :) de azért jó Directioner hívén meg kell őket védeni <3 :*
Fruzsina Káli: köszönöm szépen, de ne is törődjetek vele :* :)
Kittus Barabás: köszönöm :D na és ki volt az ismerősöd? :$ örülök, hogy tetszik ^^

*Niall*
Mosollyal az arcomon ébredtem, ugyanis előtörtek bennem a tegnap esti emlékek, amik örökre ott is maradnak. De a mosoly egyből eltűnt a helyéről, ahogy a lány mellőlem. Amint kinyitottam a szemem megpillantottam a magam melletti üres helyet, mire megijedtem. Kipattantam az ágyból és körbejártam a kicsinek nem nevezhető házat, de sehol nem találtam Summert. Hatalmas idegesség lett rajtam úrrá, elképelni sem tudtam, hogy mi történhetett vele. Ekkor kattant az ajtóban a zár és a keresett személy lépett be rajta mosolyogva, nagy kabáttal.
-Úristen te meg hol a frászban voltál? - rohantam hozzá és megöleltem. Kacagva tolt el magától és továbbra is nevetve nézett rémült képemre.
-Csak sétáltam te idióta! - nevetett tovább. A válaszán elkomorodott az arcom. "Csak" sétált úgy, hogy talán a mai nap az utolsó napja...
-De hiszen lázas és beteg vagy... - tettem a kezem a fejére, amin egy cseppnyi jelét sem lehetett érezni a láznak. Levette kabátját és leült az ágyra, közben végig engem pásztáztak szemei, miközben kutattam a lázmérőt, amit hamar meg is találtam. Készségesen tette helyére és csendesen várt pár percet, szájában a lázmérővel. Mikor kivettem nagyon elcsodálkoztam, hiszen nem hogy láznak, de még hőemelkedésnek sem volt semmi jele.
-Ezt nem értem. - rázta a fejét Summer is, mire öltözködni kezdtem.
-Azért menjünk be a kórházba! - kértem, ő pedig engedelmesen bólintott és visszavette a kabátját. Kilépve az ajtón megcsapott egy kissé kellemetlen kora téli szellő, mely már hideg volt. Ez az az időszak, mikor már nincs ősz, de még tél sem.. a legrosszabb időjárás: rengeteg eső, nagy záporok, erős szélfúvás. A kocsihoz érve ajtót nyitottam barátnőmnek, majd én is beszálltam és egyből a kórház felé hajtottam.

*Summer*
Tekintettel arra, hogy maximum pár napom van hátra, egyből átöltöztettek a szokásos kórházi ruhába és befektettek a rettenetesen kényelmetlen ágyba. Soha nem szerettem kórházban lenni, bár az elmúlt időszak ezzel tellett ki. Utáltam ott tölteni akár egy éjszakát is, hiszen a kórházi kellemetlen fémágyakon szinte lehetetlenség az alvás. Az is rettentően furcsa volt, hogy ennyire jól éreztem magam. Az utóbbi időben tényleg éreztem azt a bizonyos 'El fogok menni, meg fogok halni' dolgot, de ez mára eltűnt. Nem tudom mi az oka annak, hogy ilyen jó bőrben vagyok.
-De ha csalsz, úgy könnyű nyerni Niall... úgy könnyű nyerni! - ismételtem el magam bosszúsan, ugyanis már vagy harmadszorra vesztettem az UNO nevű kártyajátékban, mert Nialler csalt.
-De nem is csaltam... én igazságosan játszottam, csak neked ez nem megy! - nyújtotta ki a nyelvét, mire ülésből lefeküdtem és az oldalamra fordultam, így háttal voltam neki. Pár pillanat múlva megunta és elém lépkedett, majd leguggolt az ágy mellett.
-Ne haragudj.. - suttogta, mire elmosolyodtam és megcsókoltam.
-De akkor is csaltál... - szakítottam meg nevetve csókunkat. Már a visszavágásra készült, ajkai is szétnyíltak már, de belépett az orvos, megszakítva ezzel a magát védő fiút. Mindketten felé fordultunk, Niall erősen szorította kezeimet, ahogy én is az övét. A doktor arca nem tükrözött semmi újat, mindig csak azt a kétségek közt vergődő férfit. A szívem egyre gyorsabban, már szinte a torkomban dobogott. El sem tudjátok képzelni, hogy milyen érzés az, mikor az orvosod közöl veled valami nagyon rossz tényt... na velem ez van már egy jó ideje! A rossz dolgot mindig rossz követi, az életemben mostanában 'csak' Niall volt az egyetlen jó dolog.
-Nagyon furcsa dolog történt Ms. Smith! - kezdett bele az orvos, miután pár csendes perc elteltével felnézett irományaiból.

25. fejezet - another world

Sziasztok! :) nagyon szépen köszönöm a komikat :D igazából kicsit később teszem ki a részt a szokásosnál, de tegnap egész délután és ma is egy kicsit ezt a részt írtam :) úgy gondolom hosszabb, mint a többi, és érzelmesebb is. Soha nem voltam annak a híve, hogy tudok én romantikus dolgot írni, de most ezt annak tartom, de természetesen kicsit szomorú is, de ilyen is kell :D mivel sokat dolgoztam ezzel a résszel, ezért ide is sok értékes kis komit várok, még ha pár szó, akkor is :* előre is köszönöm :*

Barbara Pistai: hűséges komizó :* :) de meglett a 10 komi, úgyhogy itt a rész :D
Gréta Pete: köszönöm szépen :)*
Flóra Emődi: hát ilyen is kell :/ és megint? mikor tettem én ki magamért? xd de köszönöm :* köszönöm szépen :)) itt is van!
Óffi07: hümm... majd meglátjuk, hogy elmondja-e :) nem röhöglek ki, és másoknak is meg van tiltva! Óffit nem röhögjük ki :** ha az szép lett, akkor ezen sírni fogsz :D nem tudom, hogy hány részes lesz, de már látható, hogy nem sok :) #nemszeretnédenembaj :)
Deni maci Deni: hát a jó valószínűleg jó lesz.. xd :) majd meglátod, hogy elmondja-e neki :D a khm-el pedig ne gondolj perverzre! xdd na jó, talán kicsit perverz :*
Kingucy Tomlinson: szokásos adfgjfdsko xddd az lesz! :) majd megtudod :D *ejj szinte gondoltam.xd* itt van :* <33
Névtelen: köszönöm *-* nem ugyanaz? xd de nagyon köszönöm :* <3
Szancs: úristen:o majd megtudod:oo xd azért meg ne halj :** siettem :) és én is imádlak! <3 
Kinga: még mindig köszönöm :) NA JÓ... AZT TŰRTEM, HOGY A BLOGOMAT SZIDOD ÉS FIKÁZOD, DE A ONE DIRECTION NEM BUZI! FELFOGHATNÁD VÉGRE, HOGY A BUZIKNAK NINCS BARÁTNŐJÜK :* emlékszem ám, de mennyire :* 
Névtelen: egy szó: köszönöm *-* köszi, és mindjárt megtudod :) siettem :D

*Summer*
-Olyan gyönyörű vagy! - csókolt nyakhajlatomba Niall, mire felkuncogtam. Sajnos a fiú megtalálta legérzékenyebb pontomat, miközben egyre inkább a medence széléhez szorított. Már vagy két órája a medencében szórakozunk, de egy ideje mindenki csak egy sarokba vonult el párjával, egy órácskányi romantikázásra.
-Niall, Niall... állj le! - toltam el magamtól nevetve, mire csak mosolyogva nézett szemeimbe. Egy gondolkozós arcot kaptam magam elé, majd egy felvilágosodáshoz hasonló nézést, végül barátom megszólalt.
-Elvihetlek valahova? - kérdezte, mire felhúztam a szemöldököm, tudakolva ezzel a helyet. Fülemhez hajolt és halkan belesuttogott, amit nem is értettem, hiszen mindenki hallótávolságon kívül volt. -Elviszlek egy másik világba! - hangja aranyos volt, leheletét pedig nyakamon éreztem, ami mindig jóérzéssel töltött el. Bólintottam, majd Niallal kézen fogva indultunk ki a medencéből, miközben ő tájékoztatta a fiúkat arról, hogy elmegyünk.
-Mehetünk? - kopogott be Niall a saját szobájának ajtaján, ahol eddig öltöztem. Gyorsan kinyitottam az ajtót és a cuccaimmal a kezemben fordultam a fiú felé.
-Egy pillanat, csak felhívom Stacyt! - rohantam a fürdőbe, nehogy Niall meghallja, amit beszélek barátnőmmel. A kezemben lévő telefont szorgosan kezdtem nyomkodni, tárcsázva ezzel a lányt, aki két csengés után fel is vette.
-Szia húgi, valami gond van? - kérdezte aggódva. Nagyon, de nagyon rossz szokása volt, hogy mikor felhívom, mindig a legrosszabbra gondol. De ilyenkor hálás lehetek neki, hiszen csak törődését fejezi ki irántam.

-Találkozhatnánk holnap? Nagyon fontos.. - próbáltam minél erősebbnek tűnni, de ez mindig csak a látszat. A mosolyom az arcomon csak egy álca, mellyel elrejtem azt a rengeteg fájdalmat, mely bennem lakozik.
-Persze, de valami baj van? Aggódom érted Summer... - hangja rosszalló és ijesztő is volt egyben. Tudtam, hiába győzködöm, nem lesz jobb.
-Tegnap járt nálunk az orvos... csak pár napom van hátra... - suttogtam a mondatot, melyet még ma egyszer teljesen biztos vagyok benne, hogy ki kell mondanom.
-Hogy mi van? Hol vagy most? Odamegyek! - szinte láttam magam előtt, ahogy idegesen dobálja cuccait a táskájába és indul meg az ajtó felé.
-Sajnálom Stacy, de Niall még nem tudja... neki is el szeretném mondani! - utasítottam vissza barátnőmet.
-Kérlek ne hagyj itt! - sírta el magát a vonal másik végén, mire csak felsóhajtottam. Tudtam, hogy neki is fájni fog halálom, de nem tehettem semmit. Stacyt ilyenkor csak hagyni kell, idővel lenyugszik, így egy 'Nyugodj meg!' és egy köszönés keretében letettem a telefont. Bűntudattal a vállamon mentem ki a fürdőszobából, hiszen nem Niall volt, aki először megtudta.
-Mehetünk! - mosolyogtam, mikor kiléptem a fürdőszobaajtón, a barátom pedig csak bólintott, így elindultunk a titokzatos helyre, természetesen kocsival.

*Niall*
Boldogan nyomtam lábamat a gázpedálra, hiszen mellettem ült életem szerelme, és azt hittem ez lesz a legjobb estém. Jól sejtettem, ez lett életem legjobb, de egyben legszörnyűbb estéje is.
-Először a hölgynek! - nyitottam ki mosolyogva a kocsiajtót Summer előtt, mikor megérkeztünk a helyhez, ahova vinni akartam barátnőmet. Ő csak elmosolyodott és kiszállt, majd megtörölte szemeit, mintha valami nagy csodát látna, és azt gondolná, csak képzelődik. Nem tartottam akkora nagy csodának a London melletti, vidéki házamat, de úgy gondoltam egy romantikus estét eltölthetnénk itt.
-Ez-ez a tied? - mutatott akadozó hangon a házra, mire csak nevetve bólintottam. Még mindig csodálkozva indult meg a hatalmas nyaralóféleség felé, én pedig utána mentem. Az ajtóhoz érve kihalásztam zsebemből a kulcsot és kinyitottam azt, majd elém engedtem a lányt, aki még nagyobb csodálattal járta körbe a házat.
-Belülről még csodálatosabb! Miért hoztál ide? - kérdezte izgatottan, mikor végigjártuk az egész házat. Közelebb léptem hozzá és átkaroltam a derekát, ő pedig nyakam köré fonta kezeit.
-Úgy gondoltam nekünk is kijár egy romantikus este! - mosolyodtam el és közelebb vonva magamhoz, megcsókoltam. Miután elváltak ajkaink Summer csak szorosan hozzám bújt, és egy ideig nem engedett el.
-Menjünk fel a szobába! - intettem a lépcső felé, mire bólintott, így elindultunk. Beérve a hatalmas hálóba, egyből az ágyra dőltünk és egymás mellé feküdtünk.
-Nem nézünk meg valami filmet? - kérdezte halkan, megzavarva ezzel a hosszú percnyi csendet. Felálltam és betettem egy vígjátékot, majd visszafeküdtem mellé és szorosan magamhoz öleltem, így néztük végig a Séta a múltban című filmet, ami talán a mi történetünkhöz is illet kicsit.



*Summer*
-Niall... mondhatok valamit? - kérdeztem suttogva, mikor vége lett a filmnek, a fiú pedig felállt és kikapcsolta a tv-t. Mosolyogva ült vissza mellém és én is ülésbe pozicionáltam magam. Figyelemmel mérte végig arcomat, majd komor képet vágott, hiszen én sem tükröztem egy boldog embert.
-Mi a baj? - szorította meg a kezem és mélyen a szemembe nézett. Mikor a szemébe nézek, mintha elveszíteném gondolataim fonalát, mintha az csak szétszakadna, mint egy apró kis cérnaszál. Ki tudja, talán ez miért van? De mikor a szemébe nézek, nem tudok neki hazudni... nem tudok, pedig most jól jött volna!
-Meg fogok halni... - suttogtam, Niall pedig furcsán nézett rám, hiszen ezt eddig is tudtuk. -... pár nap múlva! - tettem hozzá és egy könnycsepp folyt ki az arcomon, mire magához húzott. Hátára feküdt és engem is magával rántott, így szinte rajta feküdtem.
-Ne hagyj itt... könyörgöm ne menj el! - folyt ki egy könnycsepp a szeméből, amit fedetlen vállamon éreztem a trikóm miatt. Lassan hajtottam fel fejemet a mellkasáról, hogy szemeibe nézhessek, amik már most pirosak voltak, arca pedig sápadt és könnyekkel teli.
-Mindig veled leszek... - fordultam oldalamra, ahogy ő is, így egymással szemben feküdtünk. Homlokát az enyémnek döntötte és halványan elmosolyodott, majd megcsókolt. Ez a csók most más volt... vággyal teli és érzelmes. Hagytam, hogy pár perc múlva elszakítsa ajkait az enyémektől és nyakamat kényeztesse apró pillangópuszikkal. Felkuncogtam, mikor keze a trikóm szélébe akadt és lassan kezdte azt felfelé húzni. Tisztában voltam a tudattal, hogy csupán pár napja vagyunk együtt, de pár napom van hátra az életemből. Szerettem őt, és mindennél jobban vele akartam lenni, de nem álltam készen arra, hogy együtt töltsem vele az éjszakát... mégsem volt erőm megállítani Niallt, így a póló másodpercek múlva már a földön hevert, ahol percekkel később szinte minden göncünk volt. Csak fehérneműben feküdtem a fiú alatt, akin csak alsónadrág volt. Mosolyogva nézett a szemembe, miközben keze az arcomról a combomra vándorolt. Azon az éjszakán valóban egy másik világban éreztem magam...

*Niall*
-Ugye tudod, hogy én erre nem állok készen? - kérdezte lehajtott fejjel Summer, szinte biztos voltam benne, hogy nem mer a szemembe nézni.
-Teljesen biztos voltam benne már akkor, mikor a trikódat dobtam le a földre! - nevettem el magam, majd megcsókoltam és mellé feküdtem. Ő csak nagy szemekkel meredt rám, én pedig felkuncogtam. Valószínűleg ő is az olyan fiúk közé sorolt, akik bármikor kapnak az alkalmon, ha lefektethetnek egy lányt. Mindennél jobban szerettem Summert, így nem is ez volt a célom... ha pár napon belül itt hagy, én akkor is boldog voltam ebben a kapcsolatban... ő hozta a boldogságot az elmúlt hónapomba.
-Szeretlek! - bújt hozzám szorosan a lány, akit hátát simogatva húztam még közelebb magamhoz. Hideg -szinte fedetlen- felsőteste hozzáért enyémhez, amitől felszisszentem.
-Úristen, te jéghideg vagy! - pattantam ki az ágyból, majd kezembe véve egy lázmérőt, visszasiettem és a kezébe nyomtam, aki készségesen tette szájába. Pár csendes perc után felém mutatta a higannyal teli törékeny rudat, én pedig hitetlenkedve néztem magam elé. A lázmérő több, mint negyven fokot mutatott, ami nem jó jel. A földről felvettem a ruhákat és a kezébe adtam.
-Hova megyünk? - kérdezte szaggatottan, és tisztán látható volt félelme, hiszen tudta, hogy innen hova vezet az út.
-A kórházba... - vettem idegesen a pólómat. Ő csak felállt és kikapta a kezemből a pólót és a saját ruháival együtt a földre dobta.
-Kérlek Niall... csak ma ne! Majd holnap reggel elmegyünk, de a mai estét hadd töltsem veled... lehet, hogy ez az utolsó! - bújt szorosan kezeim közé, mire egy apró mosolyt ejtettem. A lány, aki az utolsó estéjét is velem akarja tölteni... a lány, aki teljes szívéből szeret és ezt mind szavakkal, mind tettekkel biztosítja... a lány, akit én is menthetetlenül szeretek... az enyém! Visszafeküdtünk az ágyba és szorosan egymáshoz bújtunk és beszélgettünk. Megfelejtkezve mindenről és mindenkiről, nevetgéltünk és szórakoztattuk a másikat. Természetesen a romantika -amiért idejöttünk- sem maradt ki az estéből.
-Jó éjszakát Niall! - suttogta halkan, mielőtt elaludt volna. Sóhajtottam egy kicsit, hiszen elgondolkoztam azon: mi lesz, ha holnap reggel egyedül kelek fel? Megráztam a fejem és mosolyogva nyomtam egy puszit a szájára.
-Neked is! - tettem hozzá halkan, majd megvártam míg mosolyogva lehunyja szemeit és én is így tettem. Azt hiszem tényleg ez volt életem legborzasztóbb, de egyben legboldogabb estéje is, amit Summerrel töltöttem...

24. fejezet - egyre rosszabb a helyzet

Sziasztok! :) megint megjöttem egy résszel, de szomorúan látom, hogy az a kevés komi -szám szerint öt- is nagyon nehezen gyűlt össze :/ sajnos mostanában nem tudok mindennap részt hozni, de ez úgy gondolom nem is olyan nagy baj... na puszi:*

Barbara Pistai: köszönöm :)) itt is van :3
Kingucy Tomlinson: szokásos asfghfjkdwlsé *--* rész xdd köszönöm :* hát nem akartam nagy veszekedést szítani a két lány között, hiszen nekem is van egy remek barátnőm, akivel nem szeretek veszekedni :) nem hamar, de meghoztam ^^
gumicukor:*: köszönöm! *.* nem baj, ha rövid :) de nagyon szépen köszönöm :** itt a kövi, talán kicsit hosszabb, mint szokott lenni :D
Óffi07: igen, ez csak a MI jelünk Óffival :3 nekem szerencsére van egy olyan barátnőm, mint Stacy, vagyis próbáltam róla írni :) úúú ki az? :) cuki? XDD okee... :D és tudom, hogy idióta vagyok xd #énisszeretlektéged 
Szancs: áááááá Szandi <3 :) én téged imádlak :* hát van, de szerintem nem nevezhető szerencsésnek szegény lány, hogy meg van velem áldva :') xdd oki, majd írok, de sajnos az elmúlt napokban nem volt sok időm :/ a talizásra pedig maximum nyáron kerülne sor, akkor is jó? :) majd megbeszéljük viberen... :D <3 

*Summer*
Már elég késő lehetett, mikor nagy mosollyal az arcomon beléptem a házba. Sajnos a mosoly eltűnt az arcomról, mikor megláttam a nappaliban ülő szüleimet. Szomorúan meredtek maguk elé, amiből semmi jót nem szűrhetek ki. Vajon mi bajuk lehet? Mi történhetett olyan rossz dolog? Ezer és ezer gondolat kavargott a fejemben, de elhessegetettem azokat, majd anyu mellé ültem.
-Mi-mi történt? - szólaltam meg remegő hangon. Féltem, hogy valami nagyon nagy baj van, amin én sem tudok segíteni. Anyu elejtett egy halvány mosolyt és felém fordult. Szemeiből néhány könnycsepp cikázott, de nem törölte le őket, nem akarta letörölni azokat.
-Az orvos elhozta az utolsó vizsgálat leleteit! Az állapotod nagyon súlyosan romlott... talán csak pár napod, ha van hátra! - sírta el magát, majd szorosan megölelt. Most volt az a pont, mikor félni kezdtem. Már nem a szeretteimet féltettem a hálálom fájdalmától, hanem magamat a puszta haláltól. Nem tudhatjátok milyen rossz érzés, mikor valaki a szemedbe mondja, hogy pár napod van hátra. Pár nap alatt szeretnéd teljesíteni azt, amire Isten eredetileg egy egész életet szánt neked... nekem ez az élet csak 17 év volt.
-Félek! - suttogtam halkan, de már zokogva. Én is elsírtam magam, hiszen el sem tudom képzelni milyen is lesz a halál. Lehet, hogy jobb hely lesz, mint a föld? Lehet, hogy egyedül leszek? Vagy talán minden eddigi meghalt rokonom velem lesz? Anyu csak még jobban szorított magához, mikor kimondtam azt az egy aprócska szót. Egy szó, mellyel még jobban felzaklatom a szüleimet...
-Veled leszünk, mindvégig! - ült le mellénk apu, és ő is az ölelésünkben kötött ki. Csak csendben öleltük egymást, és egy rövid ideig nem is szóltunk semmit.
-Én azt hiszem megyek aludni! - bontakoztam ki anyuék szorításából, letöröltem könnyeimet, majd egy apró mosolyt intettem a szüleim felé, akik csak bólintottak, így elindultam a szobámba. Tudtam, hogy nekik nehezebb lesz feldolgozni a halálom, hiszen én nem érzek semmit. Csak egy másik helyre kerülök. Bennük pedig üresség lesz az egyetlen lányuk elvesztése miatt, és az életük nem lesz már olyan, mint mikor itt voltam. Ezekkel a gondolatokkal aludtam el, és csak remélni tudtam, hogy holnap minden jobb lesz.
Reggel nagyon fáradtan és kipihenetlenül keltem fel, annak ellenére, hogy az egész éjszakát nyugalomban átaludtam. Nehezen keltem ki az ágyból és hamar megmosakodtam és felöltöztem, majd egyből rohantam a nappaliba. Anyuék nevetve ették a reggeli melegszendvicset, amit nagy mosollyal figyeltem. Mikor észrevettek, egyből elkomorultak, ami nekem nagyon rosszul esett. Már most -mikor még élek- elrontom a kedvüket, ha csak rám néznek... ezt nem akartam az elejétől fogva. Sóhajtva ültem le közéjük, de egyikünk sem szólt semmit. Percekkel később megelégeltem a csendet.
-Ne legyetek miattam szomorúak! Ha még van hátra pár napom, azt hadd élvezzem! - mosolyogtam rájuk, mire apu szemében büszkeséget, de fájdalmat véltem felfedezni. Elmosolyodtak, majd tovább folytatták a reggeli beszélgetést, amit én egy hatalmas vigyorral hallgattam végig.

*Niall*
-Jó reggelt álomszuszék! - hallottam Summer hangját a telefonból, ami percekkel ezelőtt még csörgött, felébresztve ezzel engem.
-Miért zargatsz hajnalban? - kérdeztem nyúzottan, hiszen elég fáradt voltam. A vonal másik végéről csak barátnőm aranyos kuncogását hallottam, majd szaggatottan mondta el az időt, ami 10 óra volt. Én is felnevetettem, miközben gyorsan kiugrottam az ágyból és próbáltam telefonnal a kezemben öltözködni.
-Mára van valami terved? - kérdezte boldogan, és nem láttam, de biztos voltam benne, hogy mosolyog. Soha nem értettem, mégis hogyan tud annyit mosolyogni egy ember, akinek ennyi problémája van? Talán csak egy hazug mosoly mögé rejti minden bánatát...
-Átjöhetnél ha gondolod! - adtam a burkolt választ.
-Mit csinálnánk? - érdeklődött, mire egy apró kaján mosolyt ejtettem, amit ő szerencsére nem látott.
-A többiek is áthívták a lányokat, gondoltam te is jöhetnél! Grillezünk és medencézünk. - mosolyogtam meg kijelentésem, miszerint ha átjön, ma láthatom őt bikiniben.
-Rendben, akkor majd ebéd után átmegyek. - egyezett bele nagy örömmel. Még egy kicsit beszélgettünk, és utoljára arra is figyelmeztettem, hogy hozzon fürdőruhát, amin csak felnevetett, majd mikor letette a telefont, lementem a többiekhez.
-Summer is jön délután! - mosolyogtam, mikor leértem. A többiek csak egy mosollyal díjazták kijelentésemet, hiszen még nem annyira ismerik a barátnőmet.

*********

-Kinyitom! - kiáltottam el magam, teljesen biztos voltam abban, hogy Summer az, ugyanis Danielle, Eleanor és Perrie már itt volt. Felpattantam a kanapéról, ahol pár perccel ezelőtt még csendben néztük a betett horrorfilmet, majd kinyitottam az ajtót, aminek másik felén valóban a várt személy állt. 

-Szia kicsim! - váltottunk egy apró csókot, ő pedig csak egy mosollyal köszönt vissza. 

-Sziasztok! - intett a többieknek, akik egyből kinyomták a tv-t. Summer felment a szobámba, hogy felvegye a bikinijét, mi pedig kimentünk a medencéhez. Szerencsére most kivételesen nagyon jó idő volt annak ellenére, hogy tegnap nagy kabátban kellett járni. Talán idén is az utolsó alkalom, hogy a kinti medencét használhatjuk. 

-Én főzök! - kapta ki Perrie a kezemből a fakanalat, majd a lábos elé állt, ami alatt már nagyban égett a láng. Elnevettem magam a lány szeretetén a főzés iránt, közben pedig Summer is megérkezett. 

-Gyönyörű vagy! - öleltem át hátulról és a fülébe suttogtam egy rövid mondatot, mire megfordult és egy puszit nyomott szám sarkába. 

-Irány a medence! - kiáltotta el magát a banda egyetlen facér tagja, vagyis Harry, majd beleugrott a medencébe. Nevetve futottunk utána és most még Pezz is hagyta, hogy a húsok magától süljenek. Remek délutánt töltöttünk el a medencében, de sajnos az estém nem volt valami felhőtlen. Talán az az este volt életem legszebb és legrosszabb estéje is egyben...

... de azért, hogy leüljek, és körülbelül naponta másfél/két órát arra szánjak, hogy megírjak egy részt, azért kicsit több komit várnék el :) szóval megint csak 8-10 komit kérek azért, hogy kiderüljön: miért lesz az este Niall számára olyan borzalmas, de egyben csodálatos is? :D

23. fejezet - miért?

Hali! :3 ne haragudjatok, hogy eddig nem hoztam részt, de nincs sok időm így év vége felé :/ viszont a következő részt igyekszem már holnap meghozni :) akkor jó olvasást! :*

Lili: te vagy az első, yeah *--* xd köszönöm :* :) igen, lesz még, de majd csak a vége felé :D te is szereted őket? :$ benéztem, imádooom <3 és hát semmi gond, köszönöm :) te kis két éves :3
Barbara Pistai: köszönöm! :) itt van :*
Névtelen: köszönöm *o* sehogy, mert nem jó :) hoztam, de sajnos nem valami gyorsan :/ Veraaaaa :)
Kingucy Tomlinson: szokásos szöveg *.* adfgfjdksiudrjhfdk xddd köszönöm :* ejj mi van a te kis jóslásoddal? mi az, hogy nem tudod ki az? ejj, majd mindjárt rájössz :)) siettem, ahogy tudtam :D annyira ne izgulj! és ne bántsd szegény Niallt! xd :** <33
gumicukor:*: ahhw *-* olvadozol? :$ xd köszönöm :* ui.: most ezt a komidat nem oda tette, szóval nem tudom :( mindenesetre majd azért figyelem a spam mappát is, és akkor majd megtalálom, ha esetleg odateszi a komidat :)
Netti: woo! köszönöm :* köszi <3 hát pedig eddig hiányoztak :( és én is nyugi :D de nem kell magadat hülyének érezni, az vagy te drágám anélkül is :* xdd örülök neki, remélem jó lesz :3 semmi gond, nem haragszom ^^ örülök, hogy egyre több rész végén olvashatom a komidat :$ wáááááááááááá ennyire jó lett? xd köszönöm :D and me too you :*  köszi a komit, de én kiszálltam annak az írásából! :) 
Óffi07: vártam, ugyanis időm sem volt írni xd :) Sialler :)) <3 és igen, azért lett ez a nevük, mert te mondtad ^^ visszakerestem azt a komit, mert akkor elfejetettem a nevet xd köszönöm, ha jót jelent xd :* #ellehet :)

*Summer*
Hitetlenkedve álltam az ajtó előtt. Akkora bűntudat lett rajtam úrrá, hogy azt kifejteni sem tudnám. Bűntudat, mely mardos, míg jobban nem érzed magad. Bűntudat, mely széttépheti az embert, ha nem tesz valamit ellene. Bűntudat, melyet senkinek sem kívánok.
-Miért? Miért Georgetól tudtam meg, hogy halálos beteg vagy? Miért az osztályfőnöktől tudom meg, hogy anyukád kiíratott a suliból? És miért egy pletykalapból tudom meg, hogy összejöttél Niall Horannal? Miért? - Stacy síró hangja és szavai lyukat égettek gyomromban. Tudtam, hogy teljesen igaza van. Soha nem voltam az a tipikus legjobb barátnő.. soha nem tudtam a legnagyobb titkaimat megosztani vele, pedig ő mindent elárult magáról. Félő volt, hogyha megszólalok, azt meg sem hallja, hiszen számat szólásra nyitottam, de egy hang sem jött ki rajta. Nem tudtam mit mondani.. hiszen itt egy "Nagyon sajnálom.." nem lett volna elég. A világ összes kincse sem lett volna ide elég.
-Kérlek, ne haragudj rám! - folyt ki egy könnycsepp a szememből.

Közelebb léptem hozzá, karjaimat széttártam, de eltolt magától. Ekkor fogott el egy rettenetesen rossz érzés. Olyan volt, mintha a saját nővérem taszította volna el magától ölelésem. Hiszen mindig is úgy tekintetettem Stacyre, mint a nem létező nővéremre, mert ő volt az idősebb.
-Gondoltál volna a bocsánatkérésre, mielőtt nem kerestél! - suttogta összeszorított fogakkal, majd ott hagyott. Nem pár percre hagyott ott, mint kiskorunkban, mikor elment egy homokozólapátért.. nem, ő most örökre hagyott egyedül! Pár perccel később idegesen csaptam be magam mögött a bejárati ajtót, majd mikor felszaladtam az emeletre, a szobaajtóm is ugyanúgy végezte. Sírva borultam le az ágyamra, és nem is lehetett volna akkor nyugtatni. Bár egyedül voltam, valamiért éreztem, hogy a nagypapám velem van. Furcsa, én mindig neki mondtam el, ha összevesztem a barátnőimmel, de most nem volt itt. Nem volt itt, hogy elmondhassam neki, hogy Stacyvel egy életre összevesztem.... örökre!

*****

Egész délután azon gondolkodtam, hogy vajon hol szúrhattam el a barátságunkat. Lehet, hogy már akkor, mikor megismertük egymást? Vagy ott, mikor nem mondtam el neki, hogy beteg vagyok? Fogalmam sem volt.. egy dologban voltam biztos, az pedig az, hogy egész délután sírtam  Szemem már mondhatni a könnyektől volt tiszta.
-Nyitom! - kiáltottam az emeletre, mikor meghallottam a csengő hangját. Délután öt óra volt, de anyuék még mindig nem voltak itthon, azt hittem ők lesznek. De nem ők voltak, ugyanis az ajtóban a szőke hercegemet pillantottam meg, aki eleinte mosolygott, majd mikor meglátta könnyes szemeimet, magához húzott és szorosan ölelt.
-Mi a baj Summer? - suttogta a fülembe, mire kicsit eltoltam magamtól. Szemei szomorúságot tükröztek, valóban érdekelte, hogy mi van velem. Apró mosollyal húztam vissza magamhoz, vállát pedig kicsi könnycseppekkel jutalmaztam. Így állhattunk egy ideig, az ajtóban ölelkezve, mikor elengedtem és elálltam az ajtó elől, hogy beljebb tudjon jönni.
-Stacy... - kezdtem, de elcsuklott a hangom. Leültetett a kanapéra, az ölébe húzott, ölelése pedig nyugtató volt. Pár csendes perc után halkan mesélni kezdtem mi történt, és egészen a mostani pillanatig meg sem álltam, csak kibeszéltem magamból, amit tudni akart.
-Ne sírj, szeretlek! - tűrt el egy tincset a szememből, majd megölelt.

-Köszönöm, hogy mellettem állsz! - mosolyodtam el és egy puszit nyomtam a szájára, amiből csók lett. Ekkor nagy nevetve jöttek be anyuék, de az ő kedvük sem taposta már az eget, mikor meglátták kisírt szemeimet. Mivel nem volt sok kedvem mesélni még egyszer, ezért úgy döntöttünk Niallal, hogy kimegyünk a Hyde Parkba.

*Niall*
-Ne azt tépd ki te idióta! - nevetett Summer, mikor pitypang helyett egy sárga virágot húztam ki a földből. A park egyik elhagyatott részén futkároztunk és pitypangokat fújogattunk el, mert ez tetszett Summernek. Jó érzés volt nevetni látni a lányt, akit tiszta szívemből szeretek. Az idő viszont már nem volt olyan szép, hiszen ősz vége felé közeledünk, inkább már téli időjárásnak megfelelően kellene öltözködni, de hó még szerencsére nincs.
-De hát ez is virág! - meredtem a kezemben tartott növénykére, mire Summer felnevetett és közelebb lépett hozzám.
-Nézd! Ezt nem tudod elfújni drágám! - mosolygott, majd kivette a kezemben lévő sárga virágot, eldobta azt, végül egy pitypangot fújt el az orrom előtt. Mosolyogva húztam magamhoz közelebb és megcsókoltam. Egyből visszacsókolt, kezeit pedig a nyakamra fonta, én pedig derekára csúsztattam sajátjaimat.

-Szeretlek Niall! - szólalt meg remegő hangon, mikor elváltak ajkaink. Mióta ismerem, azóta először tapasztaltam félelmet szemeiben. Nem tudtam, hogy a szerelemtől fél, vagy a haláltól. Megszorítottam a kezét, majd sétálni kezdtünk és beszélgettünk. Ha lehet még közelebb kerültünk egymáshoz.
-Mi az, amit a legjobb dolognak tartasz az életedben? Lehet ez személy, tett, vagy akár csak egy kis dolog! - mosolygott rám a barátnőm, mikor egy padon ültünk és kérdezősködtünk egymástól.


-Hmm.... te! - nyomtam egy puszit nyakhajlatába, amibe beleborzongott. Még mindig mosolyogva fordult felém és csókolt meg. Ekkor egy távoli hangot hallottunk, amint valaki Summer nevét kiáltja.
-Summer! - kiáltott, mi pedig automatikusan kaptuk a hang irányába fejünket, ahol Stacy alakja közeledett. Felálltam és egy puszit nyomtam barátnőm arcára.
-Maradj erős! - suttogtam a fülébe, hiszen tudtam, hogy nekem most nincs itt helyem. Aprót bólintott és ő is felállt, majd a barátnője felé kezdett közeledni.

*Stacy*
Nehezen mondtam ki a szavakat és nehezen hagytam ott barátnőmet. Tudtam, hogy nem ez a helyes viselkedés, hiszen ilyen alapon én is kereshettem volna őt. De fájt volna ezt tőle hallani..
-Summer! - kiáltottam, mikor megláttam a őt és Niallt, amint aranyosan romantikáznak. Valóban nehéz volt őket kizökkenteni egymás társaságából, de úgy éreztem egy utolsó beszélgetést még megér egy barátság. Mindketten felém kapták tekintetüket, majd Niall felállt és barátnőm fülébe intézett suttogás után elment. Summer is felállt a padról és elém lépett. Csendben álltunk egymással szemben, de egyikünk sem mondott semmit.
-Sajn.. - kezdtem, de félbeszakított, mégpedig egy öleléssel. Kezeim automatikusan ragadtak hátára, visszaöleltem.

-Inkább hallgass! - nevetett fel halkan, mire csak aprót bólintottam. Úgy éreztem nincs szükség szavakra ahhoz, hogy megértsük egymást. Ő is és én is levezettük idegességünket, megszűnt köztünk a harag. Ha összevesztünk telefonon, akkor másnap is pont úgy viselkedtünk, mintha semmi sem történt volna, idővel pedig mindketten elfelejtettük. Talán én voltam az, akiben egy-egy veszekedés tovább megmaradt, ugyanis Summer néha sokszor sértő tudott lenni, de tudom, soha nem gondolt komolyan semmit, amit idegességből vágott a fejemhez.
-Sajnálok mindent Stacy! Ne haragudj, hogy semmit nem mondtam el, de féltem... féltem, hogy a barátságunknak csak úgy vége lesz, ha megtudod, hogy haldoklom! - suttogta halkan az utolsó szót és fejét a cipőjére helyezte, mintha az olyan érdekes lenne.
-Akkora idióta vagy! - öleltem meg megint nevetve. Innentől kezdve szent volt a béke mindkettőnk részéről. 

22. fejezet - dreamworld

Hali! :3 hűű... hát hol is kezdjem? :D nem gondoltam volna, hogy összejön 13 komi, de örülnék ilyesmi rendszerességnek :) természetesen ez csak egy apró megjegyzés volt ^^ na de a lényeg, hogy itt is van a következő rész, amivel sokat dolgoztam, bár annyira nem lett jó, de remélem nektek tetszeni fog :* aki még esetleg nem látta az előző bejegyzésemet, az legyen szíves megnézni, mert abba fontos információk vannak :) na puszi :*

Kingucy Tomlinson: ne edd meg, nem étel! xd :) hát végre :D igyekeztem minél előbbre tenni ezt a választ, de úgy nem lett volna izgalmas :3 még sok dolog lesz ezután :) :** <33
Deni maci Deni: hát nem szeretném őket külön választani :) köszönöm :*
Flóra Emődi: köszönöm :$ hát én is.. xd meglett elég hamar, amin én is meglepődtem :o <3
Névtelen: húúú hát wow *-* köszönöm szépen :D akkor talán tőled van a legtöbb oldalmegjelenítés xd :) köszönöm :* ki vagy? :))
Névtelen: köszi :$ és igen, végre :3
Névtelen: köszönöm szépen :) és igen, hamar hoztam ezt a részt ^^
Barbara Pistai: ááááhh*--* én is egyedül azokat szeretem az írásomban :$ ez a komi wáóó.. xd :33 itt is van :*
Óffi07: köszönöm szépen *o* igyekszem :$ köszi :* én is nagyon szeretlek! <3 ennek örülök, csak a névteleneket nem nagyon szeretem :/ és ezt ne úgy értsd, csak inkább komiznának névvel! :/ igen, ezért hálás vagyok :$ #legjobbkomizócím ^^ <3
Névtelen: köszönöm :) itt is van :* Vera<3 :)
Gréta Pete: jogos.. xd :D <3
gumicukor:*: köszönöm *--* siettem vele :* puszi <3 ui.: most a te komidat teszi spam-ba:/ nem tudsz ez ellen tenni valamit? :)
Netti: Wow! hát nem lehet mindig izgalmasan befejezni.. xd utálom, mikor mindig akkor írsz le valamit a komidban, mikor éppen megírtam.. xdd :D vagyis Stacy hamarosan érkezik vissza a történetbe egy felfordulás közepette, George a vége felé egy rendszeres szereplőként fontosan vissza fog jönni :) a fiúkat pedig nem tudom hogyan, de majd valahogyan beleteszem a történetbe :D az ilyen riporterek, pletykarovatok, koncertek.. stb is szerepelni fognak hamarosan, hidd el! :* igen, együtt vannak :3 és a nevüket majd ebben a részben is olvashatod, addig várj :) Óffi:D köszönöm, imádok tájleírást írni:33 hát teljesen feketére nem tudtam csinálni, mert a háttér miatt nem látszott volna a szöveg, de szerintem ennyi sötétség elég is egy blogba... :) és ha lesz blogod, mindenképpen küldd majd el fb-n ^^ fejlécet tudok neked csinálni majd, ha szólsz:* :D és oké, de az nem csak az én blogom xd :) és nem is biztos, hogy azt én folytatni fogom.. majd meglátjuk még. sziaa:* xxB
gumicukor:* (megint): köszönöm :3 és itt is van :) miért komiztál kétszer? xd spam-ba tette a komidat ._.
Szancs: áááááá Szancs <3 :** én meg téged imádlak <3 :) hoztam is, és el sem hiszem, hogy 12 komi *-----* xd #perfectfriend's :3 

*Niall*
Az életben akkor voltam a legboldogabb... akkor, mikor tisztán csókoltam meg azt a lányt, akit teljes szívemből szeretek. Akkor, mikor kimondhattam: ő a barátnőm! Mosolyogva váltam el ajkaitól, és visszafeküdtem a helyemre.
-Szeretlek Niall... remélem tudod! - fordult felém, mire aprót bólintottam, és fejemet visszaszegeztem az égre, ahogy Summer is. Egymás mellett feküdtünk a szabad ég alatt, és néztük a csillagokat, melyek mélységesen gyönyörűen csillogtak a fekete bársonytakarón keresztül. Pár perccel később a mellettem fekvő lány felé fordultam, aki ekkor hunyta be szemeit, és elmerült a meleg sötétségben, amely elválasztja az alvást az ébrenléttől, ahol a valóság meghajlik. Ahol lobognak a gondolatok a szélben, az alkotókészség pedig mindenféle korláttól mentesen virágozhat... ahol minden lehetséges... ezt hívják álomvilágnak. Az én álomvilágom most maga a valóság volt, hiszen magaménak mondhattam Őt.
Reggel ott ébredtem, kint a réten. Nevetve keltem fel, hiszen voltunk olyan idióták, hogy itt aludtunk el, a sok virág között, a szabad ég alatt. Mellettem Summer még aranyosan szuszogott, minden egyes levegővételénél mellkasa megemelkedett, majd visszaesett. Elmosolyodtam a lány láttán, majd kezeimet tarkóm alatt összefonva, néztem fel az égre, ami most nem sötét és csillagokkal teli, hanem világos és felhős volt. Percekkel később Summer mocorogni kezdett és mosolyogva fordult felém, amint kinyitotta szemeit.
-Bolondok vagyunk... - nevetett fel, mikor észrevette a környezetet magunk körül.
-... de együtt! - mosolyogtam rá, mire bólintott és egy apró puszit nyomott az arcomra.

*Summer*
-Anyaaaaa! - ugrottam az említett személy nyakába, miután Niallal beléptünk az ajtón. Anyukám szorosan magához ölelt és sok ideig szorított.
-Sajnálom kicsim... - suttogta halkan, és éreztem egy könnycseppet fedetlen vállamon. Tudtam, hogy anyu egyáltalán nem akart elutazni, de a munkája megszabta tartózkodási helyét is. Őszintén szólva először még haragudtam is rájuk, de ha nem mennek el, akkor most nem lennék Niall barátnője... és mégis csak a szüleim!
-Nem haragszom anya! - mosolyogtam rá kedvesen, mikor eltolt magától. Csak egy hálás pillantást küldött felém, majd Niallra nézett, és szemöldökét kérdőn felhúzta. Ekkor apa is lejött, akit szintén megöleltem.
-És Niall? - kérdezte nagy mosollyal anyu. Ő az a személy, akinek ténylegesen mindent elmondok, így arról is tudott, hogy nekem Niall nagyon tetszett már szinte első pillanattól kezdve. A fiú mellém lépett, kezét a derekamra csúsztatta, majd elmosolyodott. A szüleim arcán egy büszke pillantás futott végig, majd gratulációt nyilvánítottak, miszerint én is lehetek egyszer, utoljára szerelmes...
Anyuék egy órával később átmentek nagypapám volt nyaralójába, azaz arra a helyre, ahol az esteket szokták szervezni.
-Nem sétálunk kicsit? - kérdezte Niall, miközben én próbáltam teljes figyelmemet kedvenc szappanoperámra fordítani, de barátom jobban elvolt foglalva velem, vagyis inkább nyakam kényeztetésével. Sóhajtva kapcsoltam ki a tv-t, lemondva ezzel a kedvenc sorozatom új részének megnézéséről. Niall felé fordultam, és kezemet arca két oldalára csúsztattam.
-Ha már nem hagysz békén, akkor menjünk! - nevettem el magam, és nyomtam egy puszit az arcára. Egyből felpattant a kanapéról, amin felnevetettem, de természetesen követtem szerelmemet.
-Együnk fagyit! - húzott maga után Niall, mikor már vagy fél órája kint lehettünk a parkba. Először azt gondoltam, hogy Niall a média előtt csak úgy fog viselkedni velem, mint egy baráttal. De kellemeset csalódtam benne, mikor megfogta a kezem, megcsókolt, vagy éppen egy rajongónak feltett kérdésre, miszerint ki vagyok én, azt válaszolta: életem szerelme!
-Együnk.. - egyeztem bele nevetve. A fiú kisgyerekként viselkedett, mikor meglátott egy-egy ételárust a Hyde Parkban, és éhenkórászként futott eleséget venni magának. El sem tudtam képzelni, hogy hova fér annyi étel Niallba, mikor még csak azt sem lehet róla mondani, hogy van rajta súlyfelesleg. Végül mindketten megkaptuk a fagylaltunkat, és azokkal együtt ültünk le egy padra.
-Te béna! - nevette el magát, mikor az orrom valamilyen oknál fogva fagyis lett. Kezeimet mellkasom előtt összefontam, és amilyen csúnyán tudtam, úgy néztem rá. A fiú csak tovább nevetett és lepuszilta orromról a vaníliás finomságot, amit nevetéssel díjaztam.

*********

-Ezt nem hiszem el! - huppantam le az ágyamra. Már a mi házunk népét boldogítottuk Niallal, mikor megjött a People napilap. 

Idegesen dobtam le magam mellé az újságot, Niall pedig aggódva feküdt be mellém. Átölelte a derekam és egy puszit nyomott a homlokomra. 

-Nyugodj meg, oké! - suttogta a fülembe, amivel egy kicsit valóban megnyugtatott. Idegességem oka pedig a People magazin 6. oldalán található cikk volt.

"A One Direction szőkesége megtalálta szerelmét? 

Két év egyedüllét után Niall Horan, a One Direction ír tagja új barátnőt talált magának. A lány neve pedig nem titokzatos, ugyanis Summer Smith édesapja kő gazdag, jótékonysági esteket szervező vállalkozó. A két fiatalt a mai nap folyamán láthattuk együtt London belvárosában, ahol Niall nem rejtette véka alá Summer iránt érzett szerelmét. Boldogan ölelgette, csókolgatta, sőt még egy rajongónak is nagy mosollyal ecsetelte, hogy élete szerelméről van szó. Nektek szimpatikus az új 1D barátnő? Mindenesetre mi örülünk neki, hogy új sztárpárról hallhatunk. Pár kedves fan már egy közös nevet is kitalált nekik, ami a Sialler nevet illeti. Őszinte véleményem szerint, Niall csak egy barátnőre vágyott, a lány pedig csak kihasználja az ír fiú érzékenységét! Szerintetek?"

-... és ez még csak az első! - fordultam szomorúan barátom felé, aki sóhajtva ölelt meg.

-Felejtsd el, ne törődj az újságírókkal.. lesz ennél rosszabb is! - szorított ölelésén, de ezzel sem nyugtatott. Nem vagyok olyan személy, aki könnyen fogadja a kritikát, főleg nem az ilyet.

-Még, hogy kihasználom az érzékenységedet... jó vicc! - nevetettem cinikusan és lehámoztam magamról Niall kezeit. Pár perccel később a nagy csendet a fiú telefonjának csengése zavart meg. Barátom készségesen távozott a fürdőbe elintézni a beszélgetését.

-Most el kell mennem, ne haragudj! - jött vissza, majd egy puszit nyomott a homlokomra és távozott. Idegesen dőltem be az ágyamba az újság mellé, ami a másik pillanatban már a kuka alját pásztázta. Már éppen az alvás szélén álltam, mikor valaki csengetett, én pedig villámsebességgel nyitottam ajtót a jövevénynek...

Néhány információ

Sziasztok! :) most nem résszel jöttem, és nagy valószínűséggel ma nem is hozok, de közlendőim vannak számotokra :D a 9 komit pedig nagyon szépen köszönöm, gondolni sem mertem, hogy ennyi egyszer összejön, de remélem lesz még ilyen :)

• Első közlendőm lenne, hogy a kinézet teljesen megváltozott. Nem tudom, hogy kinek tetszik, de kritika tanácsára igyekeztem kicsit azt a halál kinézetet hozni a blogra, vagyis egy kicsit sötétebb lett. Remélem, azért ez is tetszik nektek! :)

• A következő pedig, hogy kaptam tegnap egy kritikát! Még egyszer, itt is megköszönöm Grétának, hogy ezzel töltötte az idejét, hiszen mindenben teljesen igazad volt, köszönöm :* ha valaki még nem látta, a "Kritikák" fülön meglesheti! :) Még várok egy másik kritikára is, ami valószínűleg egy hét múlva érkezik meg, de lehet egy kicsit előbb, majd meglátjuk :D
• Kerestem egy Chat ablakot nektek, hogy kérdéseiteket ott is fel tudjátok tenni, de sajnos nem találtam meg. Ha valaki meg tudná nekem mondani, hogy az hol van, azt nagyon szépen megköszönném neki :)
• Meg van az új blogom nyitásának ideje! Már nagyon igyekszem írni a történetet, eddig megvan 16 rész. Ez az a Zayn-es blog, amiről még régen -nem annyira régen- kérdeztelek titeket, sikertelenül. Azonban én úgy gondolom, hogy ha lesz, aki olvassa, akkor érdemes nekiállnom, hiszen az a történet hozzám is nagyon közel áll, fogalmam sincs miért. Szóval úgy döntöttem, hogy arra a blogra -aminek majd a linkjét előtte nap megkapjátok- június 15.-én kerül fel a prológus, ugyanis nekem az a nyári szünet első napja.

 Ennyi lettem volna mára, a következő részt igyekszem holnap meghozni, de sajnos nem ígérhetek semmit, mert nekem szerdára nagyon sokat kell tanulnom :/ na puszi :*

21. fejezet - köszönöm, hogy vagy nekem!

Hali! :3 megint megjöttem a szokásos unalmas részemmel :) most viszont nem kis kérésért fogom hozni a következő részt, de majd meglátjátok a rész végén :D na puszi :*

Névtelen: köszönöm :$

Barbara Pistai: ugye? *-* xd majd megtudod :) itt van :D

Kingucy Tomlinson: ugyeeee? :3 olyan husi ^^ xd vártad, de lehet, hogy a válasz nem lesz kecsegető .. :) majd meglátod :** <33

Óffi07: elhiszem, hogy te lennél a barátnője :'D xd asdfgsk *-* a kaját kell megzabálni.. xdd :33 köszönöm kincs <33 #loveee

gumicukor:*: köszönöm :* köszi :* kicsit sokat kellett most várnotok, de igyekeztem :$

Netti: WOW! igen, megint a legjobb résznél, és valóban izgalmasabb! :3 igen, teljes mértékben biztos vagyok benne, hogy a mi kis ír manónk remek apa lesz :) és abban is, hogy a felesége és gyermekének anyja is egy szerencsés lány lesz :D láttam a komid :* és majd meglátod mit válaszol Sum ^^ ne egyél többet csokit drága:** xd és igen, szeretem spongebobot :') xd és bármikor, amikor rámírsz, akkor beszélhetünk :D köszönöm :)) és én is téged <3 oki, sziaa :*

ui.: nem baj.. és gratulálok te fogyatékos :'D

Uui.: bármikor írhatsz! :* 

"Inkább rövid ideig légy boldog azzal, akit szeretsz, mint 
egy életen át azzal, akit csak kedvelsz."

*Summer*
A szobán, sőt az egész házon csend uralkodott. Az ablakon az esti félhomály sütött be, úgy kilenc óra lehetett. Fejemet oldalra fordítottam, fogaimat összeszorítottam, mielőtt megint kibökök egy nemleges választ. Biztonságban, szenvedés nélküli életben akartam tudni Niallt, de boldog szerettem volna lenni a hátralévő pár hetemben.
-Gondolkozhatok még egy kicsit? - fordultam hirtelen a fiú felé. Eddig mosolygós arca komor lett, majd nehezen aprót bólintott. Tudtam, hogy ennél rosszabb a visszautasítás, így könnyebben ment bele. Még egy kicsit csendben tv-ztünk, azután pár perccel pedig felmentünk aludni.
Reggel arra ébredtem fel, hogy az őszi napsugarak csikizik bőrömet. Még csukott szemmel is elmosolyodtam, mikor meghallottam a mellettem lévő unokahúgom aranyos szuszogását. Nehezen nyitottam fel szemeimet és egyből az órára pillantottam, ami még csak reggel hat órát mutatott. Úgy gondoltam Lilly még úgyis alszik, ezért halkan felöltöztem és elmentem a közeli parkba. Kabátom zsebébe tett kézzel ültem egy padon és gondolkoztam. Egy kis idő múlva sétálgatni kezdtem a park körül, mikor megláttam egy játszóteret, ahol még soha nem jártam. Egy hatalmas fa ágára volt akasztva egy hinta, amibe kis idő múlva beleültem és csak meredtem magam elé.

Két lábat kaptunk, hogy járni tudjunk. Két kezet, hogy tapintsunk. Két fület és szemet, hogy halljunk és lássunk. De csak egy szívet, hogy érezzünk, ugyanis a szívünk másik fele egy másik embernél van, nekünk csak meg kell találnunk azt az embert. Úgy érzem ez az ember számomra Niall volt, de féltettem a fiút az összeroppanástól. Nem tudtam mi lenne helyes. Azt mondani, szeretem és kell nekem, vagy hagyni a fenébe mindent és megóvni mindkettőnket a halál fájdalmától, és hagyni, hogy egy szerelem ne teljesüljön be? Hagyni, hogy a szerelem rétén egy virágocska ne bimbózzon ki? Nem tudtam a helyes választ...
Sóhajtva keltem ki a hintából és hazasétáltam. Amint beléptem a házba, elém tárult egy gyönyörű kép. Niall a kanapén ült, ölében pedig unokahúgom, Lilly.

-Summer! - kiáltott fel a kislány, mire mosolyogva indultam felé és az ölembe vettem.
-Aggódtam érted! - szólalt meg halkan Niall, mire csak legyintettem, miszerint nem kellett volna. Leültem Niall mellé és velük együtt néztem a mesefilmet, amit a fiú Lillynek indított be.

*Niall*
-Fogd meg kicsit! - nyújtotta át Summer a kislányt, mikor csengettek. Készségesen fogadtam el Lillyt, Summer pedig elindult ajtót nyitni. Pár pillanattal később két -számomra idegen- harmincas éveiben járó hölgy lépett be.
-Niall, ő itt Lena a nagynénim, és a barátnője Christin! - mutatta be őket mosolyogva, mire bólintottam és átnyújtottam Lillyt az anyukájának. Pár perccel később el is mentek, Summer pedig mosolyogva ült le mellém. Csak egy kérdés cikázott gondolataimban, amit fel is tettem.
-Döntöttél már? - kérdeztem halkan, mire elmosolyodott.
-Nem, még nem... - suttogta, mire beletörődve álltam fel és fogtam meg a kezét. A bejárati ajtóig húztam, kiléptem azon és megvártam, míg bezárja, majd újra összekulcsoltam kezeinket. Csendesen sétáltunk, pár perc alatt pedig elértünk a helyhez, ahova szerettem volna.
-Hol vagyunk, Niall? - kérdezte mosolyogva, mikor egy hatalmas rét elé értünk, amit csak virágok borítottak.
-Gyere velem! - húztam mosolyogva magam után és rohanni kezdtem a virágrengetegbe. Mikor úgy gondoltam eleget futottunk már, megálltam és lefeküdtem a néhol több, mint fél méter magas virágok közé. -És most várunk! - suttogtam halkan, ekkor Summer is lefeküdt mellém.
-Meddig várunk itt? - kérdezte kuncogva, mikor már vagy tíz perce nem szólaltunk meg. A nap már lement, és elég sötét volt a várva várt pillanathoz, mikor megláttam az égen a keresett égitestet.
-Kívánj! - parancsoltam, mikor elhaladt fejünk felett a hullócsillag. Behunytam a szemem és magamban többször is elismételtem kívánságomat, majd oldalra fordítottam a fejem. Summer még mindig csukott szemmel volt, de abban a pillanatban felém fordult és kinyitotta szemeit.
-Mit kívántál? - kérdezte mosolyogva, mire közelebb hajoltam és gyengéden megcsókoltam.
-Teljesült.. - suttogtam halkan, de nagy mosollyal, mikor elváltak ajkaink. Nem válaszolt, csak mosolyogva visszaemelte tekintetét az égboltra és nézte a gyönyörű fekete felhőket, amik hamarosan érkező esőt mutattak. Én jobbnak láttam a lány csodaszép arcát pásztázni, amit észrevéve apró pír ült ki az arcára, de nem zavartatta magát, ő csak ez eget nézte.
-Igen Niall, leszek a barátnőd! - szólalt meg pár perccel később, de nem fordult felém. Ekkor két kezemet feje mellett támasztottam meg, majd közelebb kúszva hozzá, megcsókoltam.
-Köszönöm, hogy vagy nekem! - suttogtam, és még egy csókot nyomtam ajkaira.

Hát akkor... van 15 rendszeres olvasóm! Ebből kb. 5 ember komizik rendszeresen. Akkor most én leszek a gonosz, aki 8-10 komi összegyűléséig nem hoz részt :* szóval komizásra fel! :) puszi mindenkinek :*

20. fejezet - say just 'love'

Hali! :* bocsi, hogy nem hoztam részt, de tudjátok itt volt a majális is :) de remélem senki nem haragszik emiatt :D de most hoztam egy részt, és próbálok holnap is, de ha minden igaz délután nem leszek itthon, de ez nem tőlem függ.. na jó olvasást! :*

Óffi07: iiiiiij ennek örülök *--* hát köszönöm, igyekszem költői lenni xdd *o* #nagyonnagyonnagyonörülökneki
gumicukor:*: Ahwww *--* köszönöm :$ itt is van a következő ^^ köszönöm :3 :*
Kingucy Tomlinson: húú akkor ennek örülök :3 köszönöm *-* még mindig ne vedd ám elő a perverz fantáziádat, olyanról még szó sincs! :** <33
Barbara Pistai: juuuj de köszönöm :$ és itt is van :*
Netti: igeeen :3 és nem vagyok szenya... a szenya az szendvics és azt szeretem xd köszönöm, láttam :3 és az ötlet az enyém volt ^^ xd majd most meglátod mi lesz olyan jó :* de bírd! és siettem :* várhattál egy kicsit :/ wááááá*--* köszönöm :$ és mert csak.. xd a szerelem nem gyógyír a trombózisra xddd :) MÁR A LEGELEJÉN LESZÖGEZTEM, HOGY EZ HAPPY LESZ! :) majd meglátod baba :* <3 Pál Dénes koncertre mentünk volna, de mégsem voltunk :/ puszi :*

"Az egész világom középpontja volt - feketére festettem volna a napot is a kedvéért, vagy ha azt kéri, elcsenek egy fényes csillagot az éjszaka sötét bársonytakarójáról, hogy csak neki világítson. A szél csak miatta táncolt a mezőket tarkító virágszirmokon, a nap az ő kedvéért ragyogott melegen, és ha bánkódott, a felhők vele szomorkodtak, az ő könnyeit ontották. Csak kérnie kellett volna, és én az utolsó csepp véremig azon munkálkodom, hogy teljesítsem a kérését. Csak boldognak akartam látni."

*Summer*
-Szia Niall! - mosolyogtam a fiúra, miután meghallottam a csengőt, kezemből letettem a kislányt, majd ajtót nyitottam a jövevénynek.
-Szia Summer! - hajolt közelebb és egy puszit nyomott az arcomra. Mosolyogva álltam el az ajtóból és beinvitáltam Niallt. A fiú egyből meglátta Lillyt, majd leült vele szembe a földre és játszani kezdett vele. Én csak mosolyogva néztem, ahogy Niall a unokahúgomat szórakoztatja, a lány pedig nagy örömmel fogadja ezt.
-Hozzak valamit inni? - kérdeztem nevetve, mikor Lilly megütötte Niallt.
-Egy pohár vizet elfogadok, köszönöm! - pillantott felém egy másodpercre, de egyből vissza a kislányra, ugyanis ő megtalálta a szőkeség bozontos haját, amit meg is húzott. Nagy mosollyal az arcomon mentem ki a konyhába és töltöttem Niallnak egy pohár vizet, majd oda is adtam neki.
Az egész délután folyamán hülyéskedtünk Niallal és Lillyvel. Soha nem láttam még ilyen felszabadultnak a fiút, és ennyire boldognak a kislányt. Valahogy nagyon aranyosak voltak együtt, hiszen külön-külön is azok.
-Jó apa leszel! - suttogtam halkan, mikor becsuktam magam mögött a szobaajtót. A szobaajtót, ami mögött unokahúgom aludt, ugyanis már elég késő volt.
-Mindig is szerettem volna egy kislányt! - mosolygott rám, szemei pedig csillogtak. Belegondoltam, hogy ebben teljesen egyetértek Niallal, hiszen én is egy kisgyermeket szeretnék, aki lány lenne... de sajnos én ezt már nem fogom megélni! -Én akkor azt hiszem, megyek! - szólalt meg, mikor észrevette, hogy elgondolkoztam.
-Maradj csak éjszakára! Hiszen Lilly még holnap is itt lesz. Persze csak ha te is szeretnél itt maradni. - mosolyogtam rá.
-Szívesen maradnék, de akkor nem nézünk meg valami filmet? - kérdezte mosolyogva, mire bólintottam. Lementünk a nappaliba és betettünk egy romantikus vígjátékot, de nagyon nem is figyeltem rá. Csak gondolkoztam és gondolkoztam. Rájöttem, hogy itt ül mellettem egy fiú, akit többször is visszautasítottam, de mégis itt van. És ezért hálás lehetek neki.
-Beszélgessünk, vagy betegyek még egy filmet? - kérdeztem, mikor vége lett az első filmnek.
-Beszélgessünk! - vágta rá egyből, mire kinyomtam a tv-t.

*Niall*
-Idióta vagy! - nevettem el magam, mikor Summer megpróbálta lenyalni az orráról a tejszínhabot. Nagyon sokat beszélgettünk és nevettünk, végül a mondod vagy mered játékot kezdtük el játszani.
-De sikerült! - mutatott az orrára, amin ekkor már egy csepp tejszínhab sem volt.
-Jó, ez esetben te jössz! - sóhajtottam feladóan, hiszen ha nem sikerül neki a feladat, akkor kellett volna mondania egy olyan dolgot magáról, amit nem tudok még.
-Alsógatyában menj ki a kertbe és szaladgálj azt kiabálva, hogy "Szeretem Summert!" - nevette el magát.
-Szerelmes vagyok! - válaszoltam egyből, mire felhúzta a szemöldökét. -Nem csináltam meg a feladatot, ezért mondtam egy dolgot, amit még nem tudsz! - magyaráztam el.
-Értem. Na és ki a szerencsés? - kérdezte mosolyogva, majd lábait felhúzva felém fordult a kanapén.
-Ha elmondanám, akkor meg kellene, hogy öljelek! - mosolyogtam rá, de egy kicsit közelebb csúsztam hozzá.
-Úgyis meghalok hamarosan... - suttogta halkan és lehajtotta a fejét. Kezemet az álla alá vezettem és kényszerítettem arra, hogy a szemebe nézzen.
-Te vagy az a lány! - mondtam halkan és közelebb hajoltam hozzá, de eltolt.
-Tudod miért? Tudod miért utasítalak vissza Niall? Egyszer nem hallottam a szádból, hogy "Szeretlek"! Egyszer nem mondtad ki a bűvös szót, ami miatt egy lány még a csillagokat is lehozná neked. Csak ki kellene mondanod! - kiáltotta el magát és fel akart állni, de a karjánál fogva visszahúztam.
-Szeretlek Summer Smith! - néztem mélyen a szemébe, mire elmosolyodott, de egy tapodtat sem jött közelebb. Felbátorodva simítottam végig az arcán, szerencsére visszaült a helyére, egészen közel hozzám. Mosolyogva nyomtam ajkaimat az övére.

*Summer*
Fogalmam sem volt, hogy mi ütött belém akkor, de visszacsókoltam. Ez a csók viszont teljesen más volt, mint az eddigiek, hiszen nem csak egy szájra puszi. Niall óvatosan ajkamba harapott, ezzel könyörögve a bejutásért. Szám szétnyílott, így a fiú nyelve megtalálta enyémet, amik együtt vad táncot jártak. Fejembe rózsaszín köd szökött, fogalmam sem volt, hogy mit csinálok. Reflexszerűen vetetettem át lábaimat a fiú derekán, így ráülve a medencéjére. Niall meglepetten mosolyodott bele csókunkba, de kezeit egyből a derekamra csúsztatta, én pedig a nyakába fontam enyéimet. Olyan erősen csókolt és szorított magához, mintha csak ezen múlna az élete, vagy az enyém.
-Hűű... - suttogta halkan, de mosolyogva és lehajtott fejjel, mikor elváltak ajkaink.
-Ne haragudj, én nem tudom mi ütött belém! - szálltam le róla én magam is meglepődve, mire csak felkuncogott.
-Semmi gond... de ez azt jelenti, hogy...? - kérdezte mosolyogva és tudtam, hogy mire gondol.
-Hát... mire gondolsz? - húztam nagy mosolyra a számat, majd megszorítottam kezét. Niall mosolyogva hajtotta le a fejét, hiszen elpirult. Elnevettem magam és vártam, hogy feltegye kérdését, amire valószínűleg számítottam.
-Lennél a barátnőm, Summer? - kérdezte a szemembe nézve. Arcát még mindig enyhe pír borította, tekintetét mégis az enyémbe fúrta. Mindent átgondoltam, és nagy levegővétel után válaszoltam a feltett kérdésre.