42. fejezet - try again

Rettenetesen sajnálom, hogy ennyi ideig nem jelentkeztem, még akkor is, amikor megígértem... :c de most itt vagyok :) mindenesetre remekül éreztem ebben a pár napban, és legalább a barátnőm sem unatkozott :3 de lehet, hogy jövő héten megint nem leszek itthon, egészen vasárnapig, de ez még a jövő :D én személy szerint semmi változást nem vettem észre a Google Reder-en, ugyanis a feliratkozóimat is látom, és valószínűleg itt is meg tudjátok majd nézni a frissítéseket :) na jó olvasást! :* 

Névtelen: köszönöm szépen :) és majd most meglátod :3
Lili: meg volt már írva.. xdd :D és szerencséd kis hölgy :* ^^ köszönöm szépen <3
Barbara Pistai: na igeen, véégre *-* :) remélem még most sem felejtett el senki :$ hát mit szeretnél? :) a főszereplőknél megtalálod őt is :D
Deni Darling: köszönöm szépen ... megint ^^ a főszereplők fülön te is megtalálsz róla egy kisebb jellemzést :) 
Sky: sziaa! :) és nem, eddig még nem írtál, de nem kell sajnálni, semmi gond :3 ez nagyon jól esett, köszönöm szépen, aranyos vagy ^^ itt is van :) és siettem :D ui.: nagyon szépen köszönöm :) ki is tettem a díjak fülre :3 
Kingucy Tomlinson: semmi gond :) köszönöm szépen :D és hát igen, szeretek meglepetéseket okozni :$ majd megtudod most :* :DD <33
Regina Gáspár: woah:) húú hát, ha ennyit, akkor remélem jót jelent :3 <3 köszi, itt is van a kövi :D xxx<3

*Summer*
Leültem Niall mellé, de ő nem szólt egy szót sem. Féltem, hogy örökre icipicire nőttem a mai viselkedésemmel az ő szemében, hiszen a viselkedésem, valljuk be ribancos volt. Féltem, hogy örökre elveszítem őt, még ha nem is az enyém... már nem.
-Nem kellesz nekem egy éjszakára Summer... - suttogta, majd félem fordult. -Én nem egy éjszakát akar veled eltölteni, ami pár óra, és bár élvezetes, de nem. Én egy életet akarok veled eltölteni, ami végtelen egymásnak szánt időből áll. Úgy gondolom az a legnagyobb ajándék, amit valakinek adhatsz, ha az időd nagy részét vele töltöd, mert az visszaadhatatlan. - mosolyodott el a végére. A lényegét sem értettem annak, amit mondani szeretett volna, mert bár teljes figyelmem rajta volt, elég későre járt már és fáradt voltam, na meg a víz nem az össze alkoholt tünteti el a szervezetedből.
-Szóval... elég volt belőlem, igaz? - kérdeztem egy cinikus mosollyal, ugyanis én ezt szűrtem le belőle. Niall felnevetett, majd közelebb csúszott hozzám.
-Vissza akarlak kapni... örökre. De te elhagytál, ami fájt, és gondolom nem is szeretnél újra belefolyni egy olyan kapcsolatba, ami állításod szerint nem neked lett teremtve. Tudod Summer, egy embernek több csoda is juthat... nem csak egy! És én amúgy sem vagyok csoda, csak egy átlagos em... - kezdte, de félbeszakítottam. Lábamat a dereka köré fontam, miközben mosolyogva szólaltam meg:
-Kussolj és csókolj meg! - morogtam és ajkaira tapadtam.

Meglepődve, de visszacsókolt, miközben kezeit a derekamra vezette le, én pedig arcát fogtam össze a kezeimmel. Hosszú percek óta tartó csókolózásunkat a levegő hiánya szakította félbe.
-Szóval... akkor megpróbálhatnánk.. izé... újra? - vakarta a tarkóját zavarában, mire nevetve döntöttem hátra az ágyon.
-Akár még ezerszer is! - mosolyogtam rá és egy utolsó csókot nyomtam ajkaira elalvás előtt. Percekkel később már egymás karjaiba burkolózva aludtunk el... azt hiszem ez az, ami annyira hiányzott nekem 8 hónapon keresztül.

*Niall*
Reggel fáradtan és hatalmas fejfájással ébredtem. Az éjszaka minden egyes pillanata újra lepörgött előttem, mintha csak egy gyors film lenne. Óvatosan húztam ki zsibbadt kezeimet barátnőm alól, ugyanis azokkal öleltem körbe vékony derekát. Próbáltam nem felkelteni, ami nagy nehezen sikerült is. Felvettem egy nadrágot, majd kimentem a konyhába, hogy igyak egy pohár kávét. Töltöttem magamnak az ébren tartó frissítőből és leültem az asztalhoz. Hamar megittam, majd betettem a mosogatóba és a konyhapultnak dőlve gondolkoztam a tegnap történteken. Akkor mi most kibékültünk....?
-Jó reggelt! - jött ki mosolyogva Summer, testét pedig csak egy rövid póló és egy francia bugyi takarta.
-Szia kicsim! - mosolyogtam vissza rá, majd mikor közelebb ért, megcsókoltam. Kezemet a pulton támasztottam, ő pedig derekamra fonta hideg kezeit, mire felszisszentem és elváltak ajkaink. Nyakát hintettem be apró puszikkal, mire nevetve tolt el magától.
 
-Nem eszünk valamit? - kuncogott fel, mire bólintottam és elővettem két tányért a szekrényből, míg ő kenyereket rakott a pirítóba és elővette a lekvárt. Percekkel később már az asztalnál ültünk és nevetgélve fogyasztottuk el a pár szelet lekváros pirítóst.
-Ez nem a te telefonod? - kérdezte nevetve Summer, mikor már szinte élvezni kezdtem a zenét, ami hallok. Ekkor jöttem rá, hogy ez valóban az én telefonom, ami a nappaliból szólt. Elmentem a telefonért és meg sem nézve ki az, felvettem és a fülemhez emeltem a készüléket.