Netti: köszönöm szépen :) és igen, az cuki volt *-* szerintem aranyos, ha egy lány virágot ad egy fiúnak xdd és a novella szerintem nem lett a legjobb, de ha neked tetszik annak örülök :3 és írtam facen :)
köszönöm jól sikerült, harmadikak lettünk :$ és te is hiányzol, majd beszélünk még :*
te kis nyomi, olvasd el legközelebb! :* <3 xd
Barbara Pistai: köszönöm :D köszönöm *-* hát lehet nem xd itt van a kövi :)
Óffi07: úúúú köszönöm *o* köszi :$ Sialler <3 ez tetszik ^^ köszönöm :3 pussz:* #teamo <3
Flóra Emődi: wáóó köszönöm :$ majd meglátjátok :* itt van! :))
Kingucy Tomlinson: ugyee? :D nálam is Nialler *-* az jót jelent? xd mint mindig drága :* xd most meglátod :) :** <33
gumicukor:*: hagyjuk, mert nem számít :D örülök, ha ilyenkor vagy :) hűűű hát köszönöm :$ itt is van, nem kellett olyan sokat várnod :3 köszi :*
*Summer*
A kezemben ezernyi gondolat cikázott, mikor Niall megcsókolt. Természetesen visszacsókoltam, de ez inkább csak egy szájra puszi volt, ahogy az eddigiek is. Egy idő után viszont eltoltam magamtól a fiút, ugyanis egy gondolat futott át a fejemben. Meg fogok halni, akkor Niall pedig összeroppan.
-Niall, inkább maradjunk barátok! - nyújtottam neki a kezemet mosolyogva. Értetlenül nézett, de közben szomorú is volt. Úgy éreztem, hogy most törtem össze a szívét, amit nem akartam. De tévedtem, ugyanis nem most, hanem már megismerkedésünkkor összetörtem a szívét. Nem kellett volna megismernem ezt a csodálatos fiút...
-Hisz.. hiszen az előbb... az előbb még szerelmet vallottál! - dadogott, nem értett semmit.
-Sajnálom, de nem akarok neked fájdalmat okozni! - ráztam meg a fejem, mire ő csak halványan bólintott, majd felállt és nyomott egy puszit az arcomra, végül egyedül hagyva engem, elment. A szívemben akkora űr tátongott, mintha átszúrtak volna egy kést azon, és jól megtekergették volna, hogy a lyuk rajta egyre nagyobb és nagyobb legyen. A fiú, aki itt hagyott, talán egy nagy lehetőség lett volna a szürke mindennapjaim beszínezésére, a maradék két hónapom boldogságára tevésére. Egy utolsó szerelemre lett volna szükségem, de elhajítottam, mintha csak egy virág lett volna, amit régóta tartok a kezemben, és elszáradva eldobom. Hiányzott a gyermekkorom, mikor az volt a legnagyobb bajom, hogy a pink szoknyámat nem tudom felvenni a barna trikómhoz, mert ez a két szín üti egymást. Sóhajtva keltem fel a padról, de a lábaim nem nagyon bírták el a testemet. Majdnem elestem, de szerencsére sikerült megkapaszkodnom a pad szélében. Teljesen biztos voltam a betegségem jeleiben, de nem vártam azt a 'kórházban egyedül meghalok' korszakot. Nagy nehezen hazasétáltam, de eléggé szédültem, ezért egyből az ágyamba dőltem.
Két nap is eltelt már a parkos jelenet óta, de sem Niall nem keresett engem, sem én őt. Úgy voltam vele, hogy nagyon, sőt rettenetesen hiányzik, de ha nem kíváncsi rám, és sem zaklatom. Anyuék még nem értek haza, hiszen csak egy hete mentek el.
-Szia Lena! - vettem fel a telefont mosolyogva, mikor megláttam nagynéném nevét a kijelzőn.
-Szia kicsim. Nagyon gond adódott, megkérhetlek egy szívességre? - kérdezte aggódva.
-Persze, nyugodtan mondd csak! - ültem le kíváncsian az asztalhoz, miután kihúztam magamnak egy széket.
-Tomassal el kellene mennünk egy konferenciára, és két napig nem tudjuk hova tenni Lillyt. Megtennéd, hogy vigyázol rá? - kérdezte és folytatta volna, a 'Tudom, nagy kérés, de kérlek..' dologgal, de egyből közbevágtam.
-Persze, nagyon szívesen! Várlak titeket! - köszöntem el mosolyogva, majd kinyomtam a telefont. Egyből felpattantam az asztaltól, majd gyorsan ettem valami reggelit -tekintettel arra, hogy reggel van-, és végül elmentem letusolni, felöltözni.
Amint végeztem mindennel, kicsit kisminkeltem magam, hogy ne legyek falfehér, hiszen nénikémék mit sem tudnak a betegségemről. Ekkor csengetést hallottam, mire gyorsan és nagy mosollyal az arcomon futottam le a lépcsőn.
-Lena! - ugrottam anyu húgának a nyakába, hiszen vagy fél éve nem láttam szeretett nénikémet, akinek mindent elmondtam kiskoromban. Ha megcsókolt egy fiú, ha tetszett valaki, ha volt barátom, és még minden mást.
-Summer, nagyon hiányoztál! - ölelt meg szorosan, majd mikor elengedett megöleltem Tomast, a nagybátyámat is. Mivel siettek, ezért csak odaadták nekem Lillyt, a két éves kislányt, majd el is mentek.
-Na mit szeretnél csinálni Lilly? - kérdeztem mosolyogva az ölemben tartott leányzótól, mire a tv-re mutatott. Kapcsolgattam a csatornákat, mikor az egyik zeneadón a WMYB következett. Lilly előszeretettel nézte az öt srácot, majd mikor Niallra közelített a kamera, egyfajta örömujjongásban tört ki. -Szerinted is aranyos srác? - nevettem fel, de erre már nem válaszolt, csak csillogó szemekkel meredt a képernyőre. Nevetve tettem le a kezemből a kislányt, mert úgy döntöttem felhívom Niallt. Nagyon hiányzott, nem bírtam ki nélküle több időt, látni akartam.
*Niall*
A telefonom csörgésére keltem fel. Nehezen nyitottam ki a szemem, majd az órára néztem, ami már tizenegy órát mutatott. Szemeim egyből kipattantak, így hamar keltem ki az ágyból. A telefonom után kaptam, nehogy letegye az illető, majd a név megnézése nélkül szóltam bele a telefonba.
-Horan! - hallattam kómás hangomat. Tegnap sokági voltam fent, ugyanis a Summerrel való kapcsolatomon gondolkoztam, hiszen nagyon hiányzott a lány, de nem szerettem volna felhívni, hisz tudom, nem akar tőlem semmit.
-Szia Niall, Summer vagyok! - szólt bele félve a lány. Egyből nagy mosoly szökött az arcomra, mikor meghallottam az általam szeretett lány nevét, illetve hangját.
-Szia, mi újság? - kérdeztem már boldogan.
-Semmi különös. Mondd, nem lenne kedved átjönni? Itt az unokahúgom, és amint meglátott téged a tv-ben, ujjongott. Szerintem szívesen találkozna veled! - nevette el magát. -És persze nekem is hiányzol! - tette hozzá halkan, mire a szívem egy hatalmasat dobbant.
-De, szívesen átmegyek! Sietek, szia! - köszöntem el gyorsan.
-Szia Nialler! - mondta és majdnem kinyomta, de beleszóltam.
-Summer! - kértem a maradásra, amire csak egy "Hmm?" válasz érkezett.
-Te is hiányzol! - suttogtam, mire csak egy nevetést hallottam, majd megszakadt a vonal.
Nagy mosollyal keltem ki az ágyamból és mentem a fürdőbe, ahol egy gyors zuhany után felöltöztem. A fiúk nem voltak itthon, ugyanis mindenki a barátnőjéhez ment. Egy kakaós csigát vettem el a szekrényről, majd azzal a kezemben indultam el Summerhez, de ekkor még nem tudtam, hogy aznap délután életem legjobb perceit élem át.
