41. fejezet - funny stuff (+16)

Na megjöttem egy talán kicsit izgalmasabb résszel és sajnos egy rossz hírrel is.. a baj -nekem nem az :) - a következő: valószínűleg holnap hozok egy utolsó részt, majd egy kis kihagyás lesz, mert hétfőtől nem leszek itthon csütörtökig, péntekre pedig le vagyok foglalva :$ szóval lehet, hogy egy ideig nem lesz rész, de holnap mindenképpen, a komik számától is függetlenül hozok egy részt :3 na jó olvasást! :* 

Névtelen: hát... ez sajnos még nem talált xd :)
Kittus Barabás: nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon szépen köszönöm :3 a kövi pedig már is itt van :D örülök neki, csak Bloglovin-ról kicsit húzósabb lesz olvasni... ._.
Deni Darling: köszönöm szépen :)
Lili: hát persze, ez így jó :3 milyen reklám? xdd te hülye vagy drágám <3 :'D
Regina Gáspár: köszönöm szépen ^^ itt van a kövi :) xxx <3
Barbara Pistai: mit végree? :D hát majd meglátod :$ itt is van*-* 

*Summer*
-Hölgyeké az elsőbbség! - mosolygott Niall, mikor kiálltuk azt a hosszú sort, ami a Funky Buddha bejárata előtt várt a bejutásért. Köszönésképp nyomtam egy puszit a fiú arcára, majd beléptem. Mikor ajkaimat meleg arcára nyomtam, valami furcsa érzés járta át a testem, mintha mindent újra és újra élnénk. Mint két szerelmes tinédzser -bár azok vagyunk-, úgy húztuk egymás agyát az este folyamán: apró érintésekkel, másokkal táncolással. Én szomorú voltam, és kimutattam féltékenységemet, mikor egy-egy szerencsés ember a nyakába kapaszkodva táncolt Niallal, s ő ezt direkt élvezte. Ő látszólag féltékeny volt, mikor egy srác a derekamnál fogva húzott magához közelebb, vagy keze lejjebb vándorolt és ez mosolyt csalt az arcomra. Szomorúságát mindig egy pohár alkoholba fojtotta, így én is ezt tettem.
-Táncolunk? - nyújtotta kezét, mikor ott hagyott egy lányt, ugyanis lassabb szám következett. Leborítottam az utolsó csepp alkoholt is a poharamból, majd mosolyogva fogadtam el a kezét. A táncparkett közepére álltunk, kezeimet a nyakán fontam össze, ő pedig derekamba kapaszkodott és közel húzott magához. Egyszerre ringattuk a derekunkat a ritmusra, miközben egymás szemébe mosolyogva figyeltük a másikat. Niall közelebb hajolt és egy puszit nyomott a nyakhajlatomba, mire nevetve temettem fejemet a vállába, mert elpirultam. Ő csak egy elégedett nevetést engedett ki száján, majd még közelebb vont magához és úgy táncoltunk tovább. A következő szám pörgősebb volt, így megfordultam, és háttal Niallnak kezdtem ringatni a csípőmet. Az alkohol tengett a véremben, és nem tudtam volna leállni még akkor sem, ha Ő kéri.. de nem tette, nem kérte, hogy fejezzem be, amit csinálok.
-Gyönyörű vagy... még most is! - húzott közel magához, ágyékát pedig fenekemnek nyomta, mire felszisszentem. Mosolyogva fordultam vissza felé, és a nyakába haraptam.
-Muszáj ezt itt? - nevettem el magam, mire nemet intett a fejével, s a tömegen áthúzva mentünk el a bejáratig. Mivel már mind a ketten nagyon sokat ittunk, így gyalog indultunk el Niall saját lakosztályára, miközben beszélgettünk a külön töltött 8 hónapról. Rájőve, hogy nagyon megbántottam őt azzal, hogy eljöttem, megbántam amit tettem. Rájöttem, hogy hiba volt ott hagyni Niallt egyedül, pedig neki köszönhetem az életemet.
-Sajnálom, hogy ennyire megbántottalak... - suttogtam, de ő csak lehajtott fejjel, zsebre dugott kézzel ment mellettem. Nem szólt semmit, ami kicsit idegörlő volt... fájt, hogy nem reagál arra amit mondok, s rosszul esett érezni, hogy megbántottam. De pár másodperc múlva elillant a gondolatomból a megbánás fájdalma, mikor kezem után nyúlt és rám mosolygott. Amint elértünk a szállodai szobája elé, kinyitotta az ajtót és beengedett rajta. Éppen megszólaltam volna, de nem hagyta, ugyanis becsapta maga mögött az ajtót, és nekinyomva a falnak, megcsókolt.
-Ez vicces volt... - nevette el magát, mire én is nevetésben törtem ki. Józanon nem értettem volna meg, hogy ezen mi olyan vicces, de részegen ez sem érdekelt.
-Tudod mi lenne ennél is viccesebb? - kérdeztem, mire még mindig nevetve felhúzta a szemöldökét. Most én estem ajkainak és én toltam őt a falnak, majd szép lassan levettem róla a pulcsiját. -Ez... ez vicces lenne! - morogtam a fülébe, miközben a hálószoba felé húztam őt magam után. Nevetve bólintott és már ő tolt be a szobájába, egészen az ágyáig, ahova leestem, ő pedig felém mászott. Kezeit a fejem két oldalán támasztotta meg, majd közelebb hajolt és nyakamat kezdte szívni. Közben lábammal lerugdostam egymásról a cipőimet, amik halk koppanással estek a földre. Niall végül elhagyta nyakamat és kibújtatott a szoknyámból, majd végigpuszilta a lábamat, ahol még mindig látszottak a műtét hegei. Amint ledobta a cipőm mellé a textil anyagot, fordítottam helyzetünkön, és ráültem a fiú ágyékára.
-Szent szar... - sziszegte, mikor dudorodó férfiasságát érintettem. Önelégülten vigyorogtam, mint egy idióta, majd levettem a pólóját és a nadrágját is.

*Niall*
Az alkohol túltengett a véremben, és felemésztett, mint valami méreg, aminek hatása rettenetesen lassan következik be, és rettenetesen lassan foszt meg tőled mindent, lassan öl meg. Nem tudtam gondolkozni, mikor Summer kikapcsolta a melltartóját, s elém tárultak tökéletes idomai.
-Ne... nem... nem akarlak.. kihasználni... - morogtam, mikor Summer végigpuszilta felsőtestemet, s ujjait a boxerem szélébe akasztotta. Fejét felkapta és megbánóan pillantott rám. Kezébe vette a mellettem elhelyezkedő takarót és magára tekerte. Az alkohol mintha egy szempillantás alatt mosódott volna ki mindkettőnk szervezetéből.
-Elmehetnék lezuhanyozni? - kérdezte lehajtott fejjel, mire bólintottam, a lány pedig szinte rohant az említett helyiség felé. Féltem, hogy megbántottam őt az elutasítással, de én még szeretem. Nekem nem kell holmi egy éjszaka, ami csak pár órán át tart.. nekem egy életre kell, mely végtelen időt vesz igénybe, amit a másikkal tölthetünk. Felvettem egy pólót, és visszafeküdtem az ágyba, és csak a plafont bámultam a fejem alá tett kezekkel. Gondolkoztam a Summer nélkül eltöltött 8 hónapon, ami számomra a pokolt jelentette, most pedig itt van velem, mégis rosszabb, mintha nem lenne itt, hiszen tudom, hogy már soha nem lehet az enyém. Az ajtó nyitódását hallottam, ahonnan kilépett a lány egy hosszított pólóban, amiben a saját kedvenc felsőmet ismertem fel.
-A szárogatón volt, remélem nem baj! - mutatott a háta mögé, a szárogató felé, mire elmosolyodtam. A póló éppen csak annyit takart tökéletes combjaiból, amennyit kellett, mégis remekül állt neki.
-Dehogy baj.. ez a kedvenc felsőm! - mosolyogtam, majd felültem az ágyra és magam mellé mutattam, kérvén, hogy üljön le mellém. Bólintott és ledobta a törölközőt az egyik fotelba, majd elhelyezkedett mellettem az ágyban, és teljes figyelmét nekem szentelte, mire beszélni kezdtem.