29. fejezet - beteljesült kívánság / 30. fejezet - két hét szabadság

Sziasztok! :) na megjöttem az ígért két résszel :D hamarosan megint le kell cserélnem a fejlécet, mert mint említettem főszereplőváltás lesz, de erről majd később :) a következő részt bármikor tudom hozni, ez már csak tőletek és a komik számától függ :D na jó olvasást! :* ui.: az előző bejegyzéshez komiban válaszoltam, nézzétek meg! :* 

Óffi07: <3 (remélem jót jelentett, mert semmilyen véleményt nem kaptam xd)
Barbara Pistai: az ám *-* örülök neki, most már elővehetitek a perverz fantáziátokat xd reméltem, hogy ettől kicsit feldobódtok :) <3 és köszönöm szépen :*
Névtelen: köszönöm :) majd legközelebb is lesznek még érzelmi leírások, legalább is igyekszem :D hát igyekszem izgalmasra írni a NAGY csavart is :) Reni<3 :3
Kingucy Tomlinson: ugye? *--* ki ne akarna ilyen helyre menni Niall Horan-nal? :o :$ köszönöm szépen a fghjfdksl dicséretet! :) xd ja és most már te is előveheted a perverz fantáziádat! :** <3
Regina Gáspár: köszönöm *-* <3 itt is van, nem kellett sokat várnod most! :)
Deni maci Deni: köszönöm *----* hát majd meglátod milyen is lesz az a bizonyos éjszaka :) köszönöm szépen, igyekszem minél jobban megírni :3 
Kittus Barabás: köszönöm :) és itt is van ^^

29. fejezet


*Summer*
Teljesen meglepődtem, mikor szinte egy egész lakás tárult elém, amint beléptem a motel egyik kibérelt szobájába. Mint említettem, ez inkább volt egy ház, mint szoba.
-Mit béreltél te, Niall? - kérdeztem nevetve, mikor ő is belépett az ajtón, majd kulcsra zárta azt. Körbenéztünk minden helyiségben, végigjártuk az egyszintes kis kuckót, ami mindennel fel volt szerelve.
-Nekem tetszik! - mosolygott, mikor a hálószobát kémleltem az ajtó küszöbéből. Elmosolyodtam  mikor éreztem meleg kezeit a derekamon, amik szinte forróságot adtak testemnek. Egy apró gondolat csúszott végig a fejemben: a kívánságom, ami a "Felejthetetlen éjszaka" volt. Niall felé fordultam, kezeimet automatikusan vezettem nyakára, testemmel pedig közel simultam hozzá.
-Nem mondtam, hogy nekem nem! - villantottam egy hatalmas mosolyt és közelebb hajolva megcsókoltam. Barátom egyből ajkaimra tapadt és visszacsókolt, majd idővel szinte már téptük egymás ajkait. Niall egyik kezét a csípőmre, másikat pedig az ajtófélfára vezette, így belökött a szobába, egyenesen neki a falnak. 


-Sajnálom! - kuncogott fel, mikor elváltak ajkaink. Nevetve legyintettem, majd pólójába akasztottam a kezemet és magamhoz rántottam egy következő csókra, amiből azt hiszem ma sok lesz. Keze bejárta testem szinte minden zugát, végigsimított oldalamon, így a felsőm felcsúszott. Nem is várt semmilyen jelzésre, pontosan tudta, hogy ugyanazt akarom, mint ő, így óvatosan vált el ajkaimtól és levette a fekete, szürke csíkos pólómat. 
-Niall... - húzódtam el tőle egy percre, a levegőt pedig kicsit szaporábban vettem. Aggódva pillantott az arcomra, én pedig csak intettem, mert visszanyertem egyensúlyomat, amit az előbb elvesztettem. Visszahúztam magamhoz, ő pedig már nem ajkaimat, hanem nyakamat kényeztette pillangópuszikkal. Lassan került le rólam a szoknyám és a cicanadrágom, miközben barátomon még az összes textil darab rajta volt. Ellöktem magamat a faltól, így az ágy felé kezdtünk közeledni, majd mikor nevetve estünk rá, én kerültem felülre. 
-Biztos ezt akarod? - kérdezte ijedten, miközben vigyorogva pillantottam szemeibe. Aprót bólintottam és óvatosan kezdtem el kigombolni ingét, ami végül lekerült róla. Kezem remegett, mikor megfogta azt és elmosolyodott. -Vigyázok rád! - örömmel díjaztam, hogy mennyire a szívén viseli a sorsomat, hiszen tisztában volt vele, hogy nekem ő az első. Már csak alsónadrágja volt rajta, mikor fordított helyzetünkön. Nedves puszikkal ajándékozta meg felsőtestem minden apró porcikáját, miközben az utolsó textil darabok is lekerültek mindkettőnkről. Niall hatalmas odaadással és gyengédséggel repített át egy éjszaka alatt egy sokkal romantikusabb, színesebb világba, ahol felhőtlenül voltam boldog... de ez sajnos csak egy éjszaka illúziója volt.. én soha többet nem lehetek boldog! De mindenesetre megadta nekem azt a felejthetetlen éjszakát, ami kívántam. 

*Niall*
Reggel fáradtan keltem fel, de mégis mosolyogva. Boldogságom még nagyobb lett, mikor kinyitottam szemeimet és megpillantottam a mellettem ébredező Summert. A kincset, amit kezeim közt tartottam és erősen magamhoz szorítottam.. a kincset, melyet talán nem becsültem meg eléggé, melynek távozására nem készültem fel teljesen... de mégis hamar bekövetkezett! 
-Boldoggá tettél! - suttogtam a fülébe, hiszen észrevettem, hogy felnyitotta szemeit és aranyosan hunyorított az besütő nap miatt.


Felém fordult és arcán levakarhatatlan mosoly jelent meg, majd megkaptam reggeli csókomat. 
-Köszönöm, hogy adtál egy utolsó, felejthetetlen éjszakát! - nyomott egy puszit a nyakamra. Az utolsó szó hallatán összeszorult a szívem és egy "Ne butáskodj!" csúszott ki a számon, miközben még szorosabban öleltem magamhoz. Bár tudtam, igaza van, hiszen nem lesz több alkalmunk egy közös éjszakához, mégis féltem belegondolni a tudatba, hogy ő nincs többé. Vajon ha ő nem lesz velem, akkor mit teszek? Elképzelem, akár egy szellemet, s beszélek hozzá, mintha élne? 
-Reggelizzünk! - zavarta meg gondolatmenetemet Summer és szó szerint kirántott az ágyból, magával húzva a konyhába, miután magára kapta tegnapi világoskék ingemet. A felszerelt hűtőből kenyeret és baracklekvárt vettünk elő, és lekváros pirítóst kreáltunk a pirító segítségével. Hamar megreggeliztünk, majd visszamentünk a szobába. 
-Köszönöm a tegnapot! - mormoltam nyakhajlatába, ahova pár pillanattal később egy apró csókot nyomtam. Felnevetett és tarkóm alá nyúlva húzott magához egyre közelebb. Azt gondoltam, hogy egy hónap nagyon kevés idő, hogy egymáshoz szokjunk és kellőképpen összehangolódjunk, de tévedtem. Egy hónap alatt rengeteg időt töltöttünk együtt és azt hiszem ez az egy hónap volt életem legszebb szakasza, még ha nem is tartott tovább. 
-Én köszönöm neked! - mosolyodott el, mikor combjánál fogva felültettem az éjjeliszekrényre, kezeimet pedig visszahelyeztem a lábára és végigsimítottam azon. Mosolyával együtt keze is csúszott, méghozzá állam alá, majd megcsókolt. 
-Ideje indulni! - motyogta a számba, mire bólintottam és elálltam előle, hogy le tudjon szállni a szekrényről. Bevonult a fürdőszobába készülődni, én pedig a hálóban vettem magamra a nadrágomat és egy pólót. 

*Summer*
A hazafelé vezető úton nagyon sokat nevettünk. Korainak gondoltam először a tegnapi éjszakát, de arra a következtetésre jutottam, hogy nem volt az. Talán Niall várt volna még, de sajnos én nem tudtam várni.. nincs időm a várakozásra. Az idő véges, és a vég nekem akár napokon belül is bekövetkezhet, ezt pedig ki szeretném használni... 
-Hölgyeké az elsőbbség! - nyitottam ajtót nevetve Niallnak, mikor a házunkhoz értünk. Ő csak nyelvét nyújtotta rám, majd kuncogva betolt az ajtón. Senki nem volt itthon, így boldogan romantikázhattunk a kanapén fekve, egy romantikus vígjátékot nézve. 
-Kinyissam? - kérdezte sóhajtva Niall. A film felénél jártunk és összebújva vártuk a jobbnál jobb jeleneteket, mikor csengettek. 
-Hagyd csak! - intettem és kiszálltam az öléből, majd zsibbadt végtagokkal indultam el a bejárat felé. Miután ajtót nyitottam, el sem tudtam képzelni, hogy valóban jól látok, és esetleg nincs-e szükségem egy szemüvegre.

30. fejezet

*Summer*
-Szia! - intett mosolyogva, mintha olyan természetes lenne, hogy életnagyságban, magam előtt láthatom és tapinthatom. Kettőt pislogtam és rájöttem, hogy valóban nem álmodom, valóban itt van előttem. Mikor erre rájöttem, sikítva ugrottam a nyakába, ő pedig egyből térdhajlatomba nyúlt és az ölébe vett.

-Annyira hiányoztál! - visítottam fel, és abban a pillanatban nem érdekelt, hogy hány -a házunk előtt elmenő- ember néz totálisan hülyének.
-Te is cica! - suttogta a nyakamba, majd egy puszit nyomott az arcomra. Végül letett, tekintettel arra, hogy Niall kijött a házból és szúrós szemekkel nézett a már mellettem álló Georgera. -Szia Niall! - nyújtotta a kezét, amit a barátom örömmel rázott meg, mikor kitisztult előtte a kép. George és én soha nem léptük át a barátság határát még egy apró szájra puszival sem, hiszen még megismerkedésünkkor véresküt tettünk erre. Pár perc múlva beinvitáltam Georget a házba, Niallnak pedig sajnos el kellett mennie.
-Vigyázz magadra, és hívj ha valami baj van! - szorított magához a fiú, miközben az ajtóban búcsúzkodott, pedig csak egy próbára indult.
-Nem lesz semmi baj! - mosolyodtam el és megcsókoltam, mire kicsit megkönnyebbülve hagyta el a házat, én pedig visszamentem a rég nem látott barátomhoz.

*George*
-Na, és hogy hogy itthon? - kérdezte mosolyogva Summer, én pedig csak ámulattal figyeltem minden egyes lépését. Elképzelni sem tudtam, hogy hogyan lehet valaki ilyen erős.. az utolsó napjait éli talán, de mégis mosolyog és boldog.
-Csak kaptunk két hét szabadságot két turnémegálló között. De veled mi újság? - érdeklődtem nagy örömmel, mikor leült velem szemben. Noha tudtam, hogy válasza nem lesz kecsegtető, mégis rákérdeztem.
-Megvagyok, amennyire egy trombózisos, haldokló beteg meglehet! - kacsintott, majd beleharapott a friss, piros almába, amit eddig kezében tartogatott.
-És Niallal hányadán álltok? - próbáltam a témát terelni. Summer csak egy sunyi mosolyt ejtett az arcára, amiből szinte tudtam a választ és nem is kérdezősködtem többet.
-És mégis mit szeretnél csinálni? - kérdezte a lány, mikor csend állt be. Azt hiszem mindketten azon gondolkodtunk el, hogy mivel tölthetnék el az időt.
-Régen voltam állatkertben! - nevettem el magam, hiszen nagyon sokat jártunk régen együtt állatkertbe. Summer csak elmosolyodott, majd bólintott, jelezve ezzel, hogy ő is szívesen menne most állatkertbe. Bár kint esett a hó, ez nem akadályozta meg a London területén elterülő beltéri kis kertet, ahol sok-sok állat él, melyek kibírják, hogy nem a természetben vannak.
-Gyönyörű vagy! - mosolyogtam, mikor Summer leért az emeletről, ahova átöltözni ment. Egy világosbarna nadrágot, egy virágos inget viselt, amit egy barna öv fogott össze vékony derekán. Lábán egy barna magas sarkút viselt, kezében pedig egy krémszínű kabátot és egy esernyőt tartott.

-Mehetünk? - jutalmazta egy mosollyal a dicséretemet. Bólintottam, így kiléptünk a hideg, havas, téli tájba, majd egyenesen az állatkert felé vettük az irányt.

*Summer*
-Szerintem a koala aranyosabb! - nevettem fel, mikor éppen két állat aranyossági szintjét vitattuk. George a kis tigriseket preferálta, én pedig inkább a koala felé húzódtam.

Nagyon sokat nevettünk a délután folyamán, de George más volt mint régen. Rosszul esett, hogy még azt sem hagyta, hogy én vigyem az esernyőt, mert állítása szerint abból is bajom lehet. Túlságosan vigyázott rám, és sajnos nem volt felszabadult mellettem.
-Na és milyen a turné? Milyen szinte a világ tetején lenni? - kérdeztem mosolyogva, mikor két futtató között sétálgattunk, kezünket pedig egymás mellett lóbáltuk, míg össze nem értek, George pedig összekulcsolta ujjainkat.

-Imádok utazni, de kicsit fárasztó az egész napos próba. Mindenesetre ha ez boldoggá teszi a rajongóinkat, akkor ennek örülök! - válaszolta boldogan. Bólintottam és tovább sétáltunk összekulcsolt kezekkel. Tudtam, hogy ez neki sem jelent többet, mint nekem. Csak és kizárólag Niallt szeretem, és ezt ő is tudja. Nálunk inkább egy megszokás a kézen fogva sétálás, mint jelképe bárminek. Még körülbelül fél órát maradtunk az állatkertben, majd visszamentünk hozzánk, George pedig elköszönt az ajtónál és elment. Megvártam, míg látótávolságon kívülre kerül, majd bementem, ahol már anyuék is otthon voltak.
-Kicsim, aggódtunk érted! - ölelt szorosan magához anyu, mire az órára pillantottam, ami a falon lógott. Ekkor tudatosult bennem, hogy már este 10 óra volt.
-Jól vagyok, nyugi! - válaszoltam kevésbé lelkesen, hiszen nem esik jól, hogyha ennyire féltenek. Mielőtt beteg lettem, szinte itthon sem voltak, és az esteken kívül nem is töltöttünk együtt sok időt, de azóta nagyon sokat törődnek velem. Nem mondom, hogy ez nem esik jól, de rettenetesen fáj, hogy mindenki úgy kezel, mintha egy kislány lennék, mindezt a betegségem miatt. Nagyon rossz, hogy már úgy kezelnek, mint egy halottat és már akkor gyászolnak, mikor még élek... mintha élve eltemetnének!