20. fejezet - say just 'love'

Hali! :* bocsi, hogy nem hoztam részt, de tudjátok itt volt a majális is :) de remélem senki nem haragszik emiatt :D de most hoztam egy részt, és próbálok holnap is, de ha minden igaz délután nem leszek itthon, de ez nem tőlem függ.. na jó olvasást! :*

Óffi07: iiiiiij ennek örülök *--* hát köszönöm, igyekszem költői lenni xdd *o* #nagyonnagyonnagyonörülökneki
gumicukor:*: Ahwww *--* köszönöm :$ itt is van a következő ^^ köszönöm :3 :*
Kingucy Tomlinson: húú akkor ennek örülök :3 köszönöm *-* még mindig ne vedd ám elő a perverz fantáziádat, olyanról még szó sincs! :** <33
Barbara Pistai: juuuj de köszönöm :$ és itt is van :*
Netti: igeeen :3 és nem vagyok szenya... a szenya az szendvics és azt szeretem xd köszönöm, láttam :3 és az ötlet az enyém volt ^^ xd majd most meglátod mi lesz olyan jó :* de bírd! és siettem :* várhattál egy kicsit :/ wááááá*--* köszönöm :$ és mert csak.. xd a szerelem nem gyógyír a trombózisra xddd :) MÁR A LEGELEJÉN LESZÖGEZTEM, HOGY EZ HAPPY LESZ! :) majd meglátod baba :* <3 Pál Dénes koncertre mentünk volna, de mégsem voltunk :/ puszi :*

"Az egész világom középpontja volt - feketére festettem volna a napot is a kedvéért, vagy ha azt kéri, elcsenek egy fényes csillagot az éjszaka sötét bársonytakarójáról, hogy csak neki világítson. A szél csak miatta táncolt a mezőket tarkító virágszirmokon, a nap az ő kedvéért ragyogott melegen, és ha bánkódott, a felhők vele szomorkodtak, az ő könnyeit ontották. Csak kérnie kellett volna, és én az utolsó csepp véremig azon munkálkodom, hogy teljesítsem a kérését. Csak boldognak akartam látni."

*Summer*
-Szia Niall! - mosolyogtam a fiúra, miután meghallottam a csengőt, kezemből letettem a kislányt, majd ajtót nyitottam a jövevénynek.
-Szia Summer! - hajolt közelebb és egy puszit nyomott az arcomra. Mosolyogva álltam el az ajtóból és beinvitáltam Niallt. A fiú egyből meglátta Lillyt, majd leült vele szembe a földre és játszani kezdett vele. Én csak mosolyogva néztem, ahogy Niall a unokahúgomat szórakoztatja, a lány pedig nagy örömmel fogadja ezt.
-Hozzak valamit inni? - kérdeztem nevetve, mikor Lilly megütötte Niallt.
-Egy pohár vizet elfogadok, köszönöm! - pillantott felém egy másodpercre, de egyből vissza a kislányra, ugyanis ő megtalálta a szőkeség bozontos haját, amit meg is húzott. Nagy mosollyal az arcomon mentem ki a konyhába és töltöttem Niallnak egy pohár vizet, majd oda is adtam neki.
Az egész délután folyamán hülyéskedtünk Niallal és Lillyvel. Soha nem láttam még ilyen felszabadultnak a fiút, és ennyire boldognak a kislányt. Valahogy nagyon aranyosak voltak együtt, hiszen külön-külön is azok.
-Jó apa leszel! - suttogtam halkan, mikor becsuktam magam mögött a szobaajtót. A szobaajtót, ami mögött unokahúgom aludt, ugyanis már elég késő volt.
-Mindig is szerettem volna egy kislányt! - mosolygott rám, szemei pedig csillogtak. Belegondoltam, hogy ebben teljesen egyetértek Niallal, hiszen én is egy kisgyermeket szeretnék, aki lány lenne... de sajnos én ezt már nem fogom megélni! -Én akkor azt hiszem, megyek! - szólalt meg, mikor észrevette, hogy elgondolkoztam.
-Maradj csak éjszakára! Hiszen Lilly még holnap is itt lesz. Persze csak ha te is szeretnél itt maradni. - mosolyogtam rá.
-Szívesen maradnék, de akkor nem nézünk meg valami filmet? - kérdezte mosolyogva, mire bólintottam. Lementünk a nappaliba és betettünk egy romantikus vígjátékot, de nagyon nem is figyeltem rá. Csak gondolkoztam és gondolkoztam. Rájöttem, hogy itt ül mellettem egy fiú, akit többször is visszautasítottam, de mégis itt van. És ezért hálás lehetek neki.
-Beszélgessünk, vagy betegyek még egy filmet? - kérdeztem, mikor vége lett az első filmnek.
-Beszélgessünk! - vágta rá egyből, mire kinyomtam a tv-t.

*Niall*
-Idióta vagy! - nevettem el magam, mikor Summer megpróbálta lenyalni az orráról a tejszínhabot. Nagyon sokat beszélgettünk és nevettünk, végül a mondod vagy mered játékot kezdtük el játszani.
-De sikerült! - mutatott az orrára, amin ekkor már egy csepp tejszínhab sem volt.
-Jó, ez esetben te jössz! - sóhajtottam feladóan, hiszen ha nem sikerül neki a feladat, akkor kellett volna mondania egy olyan dolgot magáról, amit nem tudok még.
-Alsógatyában menj ki a kertbe és szaladgálj azt kiabálva, hogy "Szeretem Summert!" - nevette el magát.
-Szerelmes vagyok! - válaszoltam egyből, mire felhúzta a szemöldökét. -Nem csináltam meg a feladatot, ezért mondtam egy dolgot, amit még nem tudsz! - magyaráztam el.
-Értem. Na és ki a szerencsés? - kérdezte mosolyogva, majd lábait felhúzva felém fordult a kanapén.
-Ha elmondanám, akkor meg kellene, hogy öljelek! - mosolyogtam rá, de egy kicsit közelebb csúsztam hozzá.
-Úgyis meghalok hamarosan... - suttogta halkan és lehajtotta a fejét. Kezemet az álla alá vezettem és kényszerítettem arra, hogy a szemebe nézzen.
-Te vagy az a lány! - mondtam halkan és közelebb hajoltam hozzá, de eltolt.
-Tudod miért? Tudod miért utasítalak vissza Niall? Egyszer nem hallottam a szádból, hogy "Szeretlek"! Egyszer nem mondtad ki a bűvös szót, ami miatt egy lány még a csillagokat is lehozná neked. Csak ki kellene mondanod! - kiáltotta el magát és fel akart állni, de a karjánál fogva visszahúztam.
-Szeretlek Summer Smith! - néztem mélyen a szemébe, mire elmosolyodott, de egy tapodtat sem jött közelebb. Felbátorodva simítottam végig az arcán, szerencsére visszaült a helyére, egészen közel hozzám. Mosolyogva nyomtam ajkaimat az övére.

*Summer*
Fogalmam sem volt, hogy mi ütött belém akkor, de visszacsókoltam. Ez a csók viszont teljesen más volt, mint az eddigiek, hiszen nem csak egy szájra puszi. Niall óvatosan ajkamba harapott, ezzel könyörögve a bejutásért. Szám szétnyílott, így a fiú nyelve megtalálta enyémet, amik együtt vad táncot jártak. Fejembe rózsaszín köd szökött, fogalmam sem volt, hogy mit csinálok. Reflexszerűen vetetettem át lábaimat a fiú derekán, így ráülve a medencéjére. Niall meglepetten mosolyodott bele csókunkba, de kezeit egyből a derekamra csúsztatta, én pedig a nyakába fontam enyéimet. Olyan erősen csókolt és szorított magához, mintha csak ezen múlna az élete, vagy az enyém.
-Hűű... - suttogta halkan, de mosolyogva és lehajtott fejjel, mikor elváltak ajkaink.
-Ne haragudj, én nem tudom mi ütött belém! - szálltam le róla én magam is meglepődve, mire csak felkuncogott.
-Semmi gond... de ez azt jelenti, hogy...? - kérdezte mosolyogva és tudtam, hogy mire gondol.
-Hát... mire gondolsz? - húztam nagy mosolyra a számat, majd megszorítottam kezét. Niall mosolyogva hajtotta le a fejét, hiszen elpirult. Elnevettem magam és vártam, hogy feltegye kérdését, amire valószínűleg számítottam.
-Lennél a barátnőm, Summer? - kérdezte a szemembe nézve. Arcát még mindig enyhe pír borította, tekintetét mégis az enyémbe fúrta. Mindent átgondoltam, és nagy levegővétel után válaszoltam a feltett kérdésre.