26. fejezet - egyetlen jó

Hali! :) meghoztam a következő részt is, sajnos ilyen hosszú kihagyás után, amit restellek :/ nem tudom, hogy hányan láttátok az előző (nem rész) bejegyzésemet, de rájöttem, hogy hülyeség volt kiírni :) nincs hozzá szívem, hogy itt hagyjam a semmiben a blogot :D bár nem lesz hosszú, de azért igyekszem :3 a hétvégén volt egy kis időm, így létre hoztam az új blogomat, amin megtaláljátok a szereplőket és a prológust, de az első rész csak 4 hét múlva péntek este vagy szombaton fog felkerülni :) azért ha van kedvetek IDE is benézhettek, de kérlek még senkinek ne mutassátok meg! ^^ ezzel a résszel kapcsolatban pedig annyit: kutyafuttában lett írva, szóval kérlek nézzétek el a rész rövidségét és unalmasságát :) köszönöm :*
ui.: az utolsó feliratkozónak is köszönöm :)

Barbara Pistai: köszönöm szépen :$ nekem is, azóta imádom, mióta láttam *-* és nem is egyszer sírtam rajta ^^ itt van, de sajnos egy kicsit sokat kellett várnod, sajnálom :/
Kingucy Tomlinson: köszönöm *-* és szomorút is akartam, mert aznap nem éreztem magam valami jól, mikor írtam :( hát kicsit morbid lenne, ha nem kelne fel .... xd de majd meglátjuk :)) :** <33
Névtelen: köszönöm :) na erre kíváncsi voltam, és köszönöm, hogy kritikát is írsz :D (megtudhatom ki vagy? :3) tudod a keresztanyukám pontosan ilyen helyzetben, trombózisban halt meg még tavaly nyáron. Az igazság az, hogy neki megmondták, hogy körülbelül egy hete van.. azt a hetet vele töltöttük, de nem kórházban, hanem otthon :) ugyanis az ilyen betegeknek joga van ahhoz, hogy otthoni kezelést kapjanak vagy valami ilyesmi, ha nem akarják kórházban tölteni az utolsó napjaikat :) de igyekszem valósághűen írni :3
Óffi07: hagyjad csak, hiszen neki is lehet véleménye :) köszönöm szépen :* és ott leírtam, hogy miért nincs, lesd meg! :D köszönöm :3 hát de ez most rövid lett *szip-szip* #igyekeztemazért
Kinga: nem érdekel, hogy neked mit jelent a romantikus és mit nem. Nekik ez, neked lehet, hogy más. Én nem állítom, hogy leszbikus vagy, de ők nem buzik :) nyugodtan fikázd az írásomat, vagy amit csak akarsz, csak őket hagyd békén. Nekem jól esne, hogy utálnának?
Óffi07: ne is törődj vele :) de azért jó Directioner hívén meg kell őket védeni <3 :*
Fruzsina Káli: köszönöm szépen, de ne is törődjetek vele :* :)
Kittus Barabás: köszönöm :D na és ki volt az ismerősöd? :$ örülök, hogy tetszik ^^

*Niall*
Mosollyal az arcomon ébredtem, ugyanis előtörtek bennem a tegnap esti emlékek, amik örökre ott is maradnak. De a mosoly egyből eltűnt a helyéről, ahogy a lány mellőlem. Amint kinyitottam a szemem megpillantottam a magam melletti üres helyet, mire megijedtem. Kipattantam az ágyból és körbejártam a kicsinek nem nevezhető házat, de sehol nem találtam Summert. Hatalmas idegesség lett rajtam úrrá, elképelni sem tudtam, hogy mi történhetett vele. Ekkor kattant az ajtóban a zár és a keresett személy lépett be rajta mosolyogva, nagy kabáttal.
-Úristen te meg hol a frászban voltál? - rohantam hozzá és megöleltem. Kacagva tolt el magától és továbbra is nevetve nézett rémült képemre.
-Csak sétáltam te idióta! - nevetett tovább. A válaszán elkomorodott az arcom. "Csak" sétált úgy, hogy talán a mai nap az utolsó napja...
-De hiszen lázas és beteg vagy... - tettem a kezem a fejére, amin egy cseppnyi jelét sem lehetett érezni a láznak. Levette kabátját és leült az ágyra, közben végig engem pásztáztak szemei, miközben kutattam a lázmérőt, amit hamar meg is találtam. Készségesen tette helyére és csendesen várt pár percet, szájában a lázmérővel. Mikor kivettem nagyon elcsodálkoztam, hiszen nem hogy láznak, de még hőemelkedésnek sem volt semmi jele.
-Ezt nem értem. - rázta a fejét Summer is, mire öltözködni kezdtem.
-Azért menjünk be a kórházba! - kértem, ő pedig engedelmesen bólintott és visszavette a kabátját. Kilépve az ajtón megcsapott egy kissé kellemetlen kora téli szellő, mely már hideg volt. Ez az az időszak, mikor már nincs ősz, de még tél sem.. a legrosszabb időjárás: rengeteg eső, nagy záporok, erős szélfúvás. A kocsihoz érve ajtót nyitottam barátnőmnek, majd én is beszálltam és egyből a kórház felé hajtottam.

*Summer*
Tekintettel arra, hogy maximum pár napom van hátra, egyből átöltöztettek a szokásos kórházi ruhába és befektettek a rettenetesen kényelmetlen ágyba. Soha nem szerettem kórházban lenni, bár az elmúlt időszak ezzel tellett ki. Utáltam ott tölteni akár egy éjszakát is, hiszen a kórházi kellemetlen fémágyakon szinte lehetetlenség az alvás. Az is rettentően furcsa volt, hogy ennyire jól éreztem magam. Az utóbbi időben tényleg éreztem azt a bizonyos 'El fogok menni, meg fogok halni' dolgot, de ez mára eltűnt. Nem tudom mi az oka annak, hogy ilyen jó bőrben vagyok.
-De ha csalsz, úgy könnyű nyerni Niall... úgy könnyű nyerni! - ismételtem el magam bosszúsan, ugyanis már vagy harmadszorra vesztettem az UNO nevű kártyajátékban, mert Nialler csalt.
-De nem is csaltam... én igazságosan játszottam, csak neked ez nem megy! - nyújtotta ki a nyelvét, mire ülésből lefeküdtem és az oldalamra fordultam, így háttal voltam neki. Pár pillanat múlva megunta és elém lépkedett, majd leguggolt az ágy mellett.
-Ne haragudj.. - suttogta, mire elmosolyodtam és megcsókoltam.
-De akkor is csaltál... - szakítottam meg nevetve csókunkat. Már a visszavágásra készült, ajkai is szétnyíltak már, de belépett az orvos, megszakítva ezzel a magát védő fiút. Mindketten felé fordultunk, Niall erősen szorította kezeimet, ahogy én is az övét. A doktor arca nem tükrözött semmi újat, mindig csak azt a kétségek közt vergődő férfit. A szívem egyre gyorsabban, már szinte a torkomban dobogott. El sem tudjátok képzelni, hogy milyen érzés az, mikor az orvosod közöl veled valami nagyon rossz tényt... na velem ez van már egy jó ideje! A rossz dolgot mindig rossz követi, az életemben mostanában 'csak' Niall volt az egyetlen jó dolog.
-Nagyon furcsa dolog történt Ms. Smith! - kezdett bele az orvos, miután pár csendes perc elteltével felnézett irományaiból.