25. fejezet - another world

Sziasztok! :) nagyon szépen köszönöm a komikat :D igazából kicsit később teszem ki a részt a szokásosnál, de tegnap egész délután és ma is egy kicsit ezt a részt írtam :) úgy gondolom hosszabb, mint a többi, és érzelmesebb is. Soha nem voltam annak a híve, hogy tudok én romantikus dolgot írni, de most ezt annak tartom, de természetesen kicsit szomorú is, de ilyen is kell :D mivel sokat dolgoztam ezzel a résszel, ezért ide is sok értékes kis komit várok, még ha pár szó, akkor is :* előre is köszönöm :*

Barbara Pistai: hűséges komizó :* :) de meglett a 10 komi, úgyhogy itt a rész :D
Gréta Pete: köszönöm szépen :)*
Flóra Emődi: hát ilyen is kell :/ és megint? mikor tettem én ki magamért? xd de köszönöm :* köszönöm szépen :)) itt is van!
Óffi07: hümm... majd meglátjuk, hogy elmondja-e :) nem röhöglek ki, és másoknak is meg van tiltva! Óffit nem röhögjük ki :** ha az szép lett, akkor ezen sírni fogsz :D nem tudom, hogy hány részes lesz, de már látható, hogy nem sok :) #nemszeretnédenembaj :)
Deni maci Deni: hát a jó valószínűleg jó lesz.. xd :) majd meglátod, hogy elmondja-e neki :D a khm-el pedig ne gondolj perverzre! xdd na jó, talán kicsit perverz :*
Kingucy Tomlinson: szokásos adfgjfdsko xddd az lesz! :) majd megtudod :D *ejj szinte gondoltam.xd* itt van :* <33
Névtelen: köszönöm *-* nem ugyanaz? xd de nagyon köszönöm :* <3
Szancs: úristen:o majd megtudod:oo xd azért meg ne halj :** siettem :) és én is imádlak! <3 
Kinga: még mindig köszönöm :) NA JÓ... AZT TŰRTEM, HOGY A BLOGOMAT SZIDOD ÉS FIKÁZOD, DE A ONE DIRECTION NEM BUZI! FELFOGHATNÁD VÉGRE, HOGY A BUZIKNAK NINCS BARÁTNŐJÜK :* emlékszem ám, de mennyire :* 
Névtelen: egy szó: köszönöm *-* köszi, és mindjárt megtudod :) siettem :D

*Summer*
-Olyan gyönyörű vagy! - csókolt nyakhajlatomba Niall, mire felkuncogtam. Sajnos a fiú megtalálta legérzékenyebb pontomat, miközben egyre inkább a medence széléhez szorított. Már vagy két órája a medencében szórakozunk, de egy ideje mindenki csak egy sarokba vonult el párjával, egy órácskányi romantikázásra.
-Niall, Niall... állj le! - toltam el magamtól nevetve, mire csak mosolyogva nézett szemeimbe. Egy gondolkozós arcot kaptam magam elé, majd egy felvilágosodáshoz hasonló nézést, végül barátom megszólalt.
-Elvihetlek valahova? - kérdezte, mire felhúztam a szemöldököm, tudakolva ezzel a helyet. Fülemhez hajolt és halkan belesuttogott, amit nem is értettem, hiszen mindenki hallótávolságon kívül volt. -Elviszlek egy másik világba! - hangja aranyos volt, leheletét pedig nyakamon éreztem, ami mindig jóérzéssel töltött el. Bólintottam, majd Niallal kézen fogva indultunk ki a medencéből, miközben ő tájékoztatta a fiúkat arról, hogy elmegyünk.
-Mehetünk? - kopogott be Niall a saját szobájának ajtaján, ahol eddig öltöztem. Gyorsan kinyitottam az ajtót és a cuccaimmal a kezemben fordultam a fiú felé.
-Egy pillanat, csak felhívom Stacyt! - rohantam a fürdőbe, nehogy Niall meghallja, amit beszélek barátnőmmel. A kezemben lévő telefont szorgosan kezdtem nyomkodni, tárcsázva ezzel a lányt, aki két csengés után fel is vette.
-Szia húgi, valami gond van? - kérdezte aggódva. Nagyon, de nagyon rossz szokása volt, hogy mikor felhívom, mindig a legrosszabbra gondol. De ilyenkor hálás lehetek neki, hiszen csak törődését fejezi ki irántam.

-Találkozhatnánk holnap? Nagyon fontos.. - próbáltam minél erősebbnek tűnni, de ez mindig csak a látszat. A mosolyom az arcomon csak egy álca, mellyel elrejtem azt a rengeteg fájdalmat, mely bennem lakozik.
-Persze, de valami baj van? Aggódom érted Summer... - hangja rosszalló és ijesztő is volt egyben. Tudtam, hiába győzködöm, nem lesz jobb.
-Tegnap járt nálunk az orvos... csak pár napom van hátra... - suttogtam a mondatot, melyet még ma egyszer teljesen biztos vagyok benne, hogy ki kell mondanom.
-Hogy mi van? Hol vagy most? Odamegyek! - szinte láttam magam előtt, ahogy idegesen dobálja cuccait a táskájába és indul meg az ajtó felé.
-Sajnálom Stacy, de Niall még nem tudja... neki is el szeretném mondani! - utasítottam vissza barátnőmet.
-Kérlek ne hagyj itt! - sírta el magát a vonal másik végén, mire csak felsóhajtottam. Tudtam, hogy neki is fájni fog halálom, de nem tehettem semmit. Stacyt ilyenkor csak hagyni kell, idővel lenyugszik, így egy 'Nyugodj meg!' és egy köszönés keretében letettem a telefont. Bűntudattal a vállamon mentem ki a fürdőszobából, hiszen nem Niall volt, aki először megtudta.
-Mehetünk! - mosolyogtam, mikor kiléptem a fürdőszobaajtón, a barátom pedig csak bólintott, így elindultunk a titokzatos helyre, természetesen kocsival.

*Niall*
Boldogan nyomtam lábamat a gázpedálra, hiszen mellettem ült életem szerelme, és azt hittem ez lesz a legjobb estém. Jól sejtettem, ez lett életem legjobb, de egyben legszörnyűbb estéje is.
-Először a hölgynek! - nyitottam ki mosolyogva a kocsiajtót Summer előtt, mikor megérkeztünk a helyhez, ahova vinni akartam barátnőmet. Ő csak elmosolyodott és kiszállt, majd megtörölte szemeit, mintha valami nagy csodát látna, és azt gondolná, csak képzelődik. Nem tartottam akkora nagy csodának a London melletti, vidéki házamat, de úgy gondoltam egy romantikus estét eltölthetnénk itt.
-Ez-ez a tied? - mutatott akadozó hangon a házra, mire csak nevetve bólintottam. Még mindig csodálkozva indult meg a hatalmas nyaralóféleség felé, én pedig utána mentem. Az ajtóhoz érve kihalásztam zsebemből a kulcsot és kinyitottam azt, majd elém engedtem a lányt, aki még nagyobb csodálattal járta körbe a házat.
-Belülről még csodálatosabb! Miért hoztál ide? - kérdezte izgatottan, mikor végigjártuk az egész házat. Közelebb léptem hozzá és átkaroltam a derekát, ő pedig nyakam köré fonta kezeit.
-Úgy gondoltam nekünk is kijár egy romantikus este! - mosolyodtam el és közelebb vonva magamhoz, megcsókoltam. Miután elváltak ajkaink Summer csak szorosan hozzám bújt, és egy ideig nem engedett el.
-Menjünk fel a szobába! - intettem a lépcső felé, mire bólintott, így elindultunk. Beérve a hatalmas hálóba, egyből az ágyra dőltünk és egymás mellé feküdtünk.
-Nem nézünk meg valami filmet? - kérdezte halkan, megzavarva ezzel a hosszú percnyi csendet. Felálltam és betettem egy vígjátékot, majd visszafeküdtem mellé és szorosan magamhoz öleltem, így néztük végig a Séta a múltban című filmet, ami talán a mi történetünkhöz is illet kicsit.



*Summer*
-Niall... mondhatok valamit? - kérdeztem suttogva, mikor vége lett a filmnek, a fiú pedig felállt és kikapcsolta a tv-t. Mosolyogva ült vissza mellém és én is ülésbe pozicionáltam magam. Figyelemmel mérte végig arcomat, majd komor képet vágott, hiszen én sem tükröztem egy boldog embert.
-Mi a baj? - szorította meg a kezem és mélyen a szemembe nézett. Mikor a szemébe nézek, mintha elveszíteném gondolataim fonalát, mintha az csak szétszakadna, mint egy apró kis cérnaszál. Ki tudja, talán ez miért van? De mikor a szemébe nézek, nem tudok neki hazudni... nem tudok, pedig most jól jött volna!
-Meg fogok halni... - suttogtam, Niall pedig furcsán nézett rám, hiszen ezt eddig is tudtuk. -... pár nap múlva! - tettem hozzá és egy könnycsepp folyt ki az arcomon, mire magához húzott. Hátára feküdt és engem is magával rántott, így szinte rajta feküdtem.
-Ne hagyj itt... könyörgöm ne menj el! - folyt ki egy könnycsepp a szeméből, amit fedetlen vállamon éreztem a trikóm miatt. Lassan hajtottam fel fejemet a mellkasáról, hogy szemeibe nézhessek, amik már most pirosak voltak, arca pedig sápadt és könnyekkel teli.
-Mindig veled leszek... - fordultam oldalamra, ahogy ő is, így egymással szemben feküdtünk. Homlokát az enyémnek döntötte és halványan elmosolyodott, majd megcsókolt. Ez a csók most más volt... vággyal teli és érzelmes. Hagytam, hogy pár perc múlva elszakítsa ajkait az enyémektől és nyakamat kényeztesse apró pillangópuszikkal. Felkuncogtam, mikor keze a trikóm szélébe akadt és lassan kezdte azt felfelé húzni. Tisztában voltam a tudattal, hogy csupán pár napja vagyunk együtt, de pár napom van hátra az életemből. Szerettem őt, és mindennél jobban vele akartam lenni, de nem álltam készen arra, hogy együtt töltsem vele az éjszakát... mégsem volt erőm megállítani Niallt, így a póló másodpercek múlva már a földön hevert, ahol percekkel később szinte minden göncünk volt. Csak fehérneműben feküdtem a fiú alatt, akin csak alsónadrág volt. Mosolyogva nézett a szemembe, miközben keze az arcomról a combomra vándorolt. Azon az éjszakán valóban egy másik világban éreztem magam...

*Niall*
-Ugye tudod, hogy én erre nem állok készen? - kérdezte lehajtott fejjel Summer, szinte biztos voltam benne, hogy nem mer a szemembe nézni.
-Teljesen biztos voltam benne már akkor, mikor a trikódat dobtam le a földre! - nevettem el magam, majd megcsókoltam és mellé feküdtem. Ő csak nagy szemekkel meredt rám, én pedig felkuncogtam. Valószínűleg ő is az olyan fiúk közé sorolt, akik bármikor kapnak az alkalmon, ha lefektethetnek egy lányt. Mindennél jobban szerettem Summert, így nem is ez volt a célom... ha pár napon belül itt hagy, én akkor is boldog voltam ebben a kapcsolatban... ő hozta a boldogságot az elmúlt hónapomba.
-Szeretlek! - bújt hozzám szorosan a lány, akit hátát simogatva húztam még közelebb magamhoz. Hideg -szinte fedetlen- felsőteste hozzáért enyémhez, amitől felszisszentem.
-Úristen, te jéghideg vagy! - pattantam ki az ágyból, majd kezembe véve egy lázmérőt, visszasiettem és a kezébe nyomtam, aki készségesen tette szájába. Pár csendes perc után felém mutatta a higannyal teli törékeny rudat, én pedig hitetlenkedve néztem magam elé. A lázmérő több, mint negyven fokot mutatott, ami nem jó jel. A földről felvettem a ruhákat és a kezébe adtam.
-Hova megyünk? - kérdezte szaggatottan, és tisztán látható volt félelme, hiszen tudta, hogy innen hova vezet az út.
-A kórházba... - vettem idegesen a pólómat. Ő csak felállt és kikapta a kezemből a pólót és a saját ruháival együtt a földre dobta.
-Kérlek Niall... csak ma ne! Majd holnap reggel elmegyünk, de a mai estét hadd töltsem veled... lehet, hogy ez az utolsó! - bújt szorosan kezeim közé, mire egy apró mosolyt ejtettem. A lány, aki az utolsó estéjét is velem akarja tölteni... a lány, aki teljes szívéből szeret és ezt mind szavakkal, mind tettekkel biztosítja... a lány, akit én is menthetetlenül szeretek... az enyém! Visszafeküdtünk az ágyba és szorosan egymáshoz bújtunk és beszélgettünk. Megfelejtkezve mindenről és mindenkiről, nevetgéltünk és szórakoztattuk a másikat. Természetesen a romantika -amiért idejöttünk- sem maradt ki az estéből.
-Jó éjszakát Niall! - suttogta halkan, mielőtt elaludt volna. Sóhajtottam egy kicsit, hiszen elgondolkoztam azon: mi lesz, ha holnap reggel egyedül kelek fel? Megráztam a fejem és mosolyogva nyomtam egy puszit a szájára.
-Neked is! - tettem hozzá halkan, majd megvártam míg mosolyogva lehunyja szemeit és én is így tettem. Azt hiszem tényleg ez volt életem legborzasztóbb, de egyben legboldogabb estéje is, amit Summerrel töltöttem...