Vannak ilyen emberek.

Sziasztok! Most nem résszel jöttem, hanem két elszomorító hírrel, az egyik inkább idegesítő és szánalmas. Akkor kezdjük az elsővel!

• Eléggé szomorú vagyok, hogy vannak napok, mikor még a 100 oldalmegjelenítést sem érjük el... jó értem, itt vagytok ti, nektek írom, amíg elgondoltam! De jó lett volna, ha nem vesztek el szinte minden régi olvasómat, mert ez rettenetesen rosszul esik... hogyan álljak neki így én még egy blognak, ami ennél talán ezerszer jobb történet, ha nem lesz aki olvassa? Mit csináltam rosszul... megint? Mi az, ami nem tetszett a történetben, és elcsesztem? Csak mondjátok meg, és én megpróbálom kijavítani, de ha nem segítettek, én sem tudok...

• Blogot linkelni nem fogok, de nagy csalódással láttam, hogy ilyen emberek is vannak. Szeretek blogokat olvasni, és egy facebook csoportban keresgéltem olyat, ami annyira nem hosszú és el is lehet olvasni. Találtam egy olyat, ami külsőre jól nézett ki, írója az egyik olvasóm, rendszeres komizóm volt, de megbántam, hogy egyáltalán beleolvastam. A prológust kivéve az összes bejegyzés szinte a blogom szavainak szószerinti másolata.. mondja meg valaki, hogy miért jó neki ez? Miért jó, hogyha más sikereiből nyersz dícséretet? Örömmel várod a részt, amit kiteszek, hogy majd esetleg a te blogdoba is legyen rész? Sajnálom, de ez nagyon szarul esett...