7. fejezet - beforratlan sebek...

Hali! :3 na tudtam részt hozni, de mivel le vagyok amortizálódva, ezért nem igazán lett jó rész :/ amúgy is ez csak egy ilyen összekötő :) tudjátok.. van mikor tudod, hogy mit akarsz írni, de ahhoz még kell egy kis rész.. hát most ez van velem is! na de akkor jó olvasást :*

Petra Pozsonyi: köszönöm :) csodásan nem, de köszi :* hát igazából maga a kép ilyen volt, de mindjárt megcsinálom és lecserélem :)) köszönöm <33
Óffi07: okos vagy te, biztos tudod :D szerintem is egyértelmű amúgy :) köszönöm :3 és én meg téged imádlak :* <33 #Hazza (most azért sem Nialler:3 xd)
Barbara Pistai: majd meglátod :3 itt is van *.*
Kitti Kántor: köszönöm :D siettem ^^ #uuuuhújolvasó ;3
Pal Bianka (Panna Pál): ÉN MEG BOGI VAGYOOOOK :D xd az úgy szar... :( gyorsan hoztam, és köszönöm *--* majd leírom mindjárt, hogy miért megyek kórházba :/ és a te neveden van! :*
Névtelen: köszönöööm :) akkor bocsi xd de ez most így jött, nyár feeling-em van :') szóval azért bocsi :/ köszönöm :3 és sietek :D ui.: lécci, ha megint komizol, akkor egy betűt/nevet vagy valamit, amiről felismerhetlek hagyj, mert mondtam, hogy nem szeretném anélkül! :)
Kingucy Tomlinson: az én jósom ^^ hát egy jósnak mindig igazának kell lennie :3 óóóha lehet fiú lesz.. :') köszönöm szépen :)) :** <33 ui.: amúgy észrevetted, hogy mindig ':)) :** <33' -vel fejezzük be a komit? :D <3 
gumicukor:*: köszönöm :D nincs mit, én örülök, hogy tetszik :)) #akkorjótérzel :3 #majd megtudodkihívja :) oké, csak a fehér csíkot vágom le belőle ^^ siettem :$

*Summer*
-Igen? - szólt bele a telefonba a már ismerős hang.
-Szi-szia! - próbáltam nem sírni.
-Summer baj van? - kérdezte egy apró aggodalommal, amin meg is lepődtem. Mit is gondoltam? Én nem ismerem ezt a fiút. Egyből kinyomtam a telefont, de pár perc múlva Niall visszahívott. Igen, ő volt akit kerestem.
-Szóval mi a baj? - kérdezte, amit nem is nagyon hallottam, mert Josh végig hozzám beszélt a küszöb másik szélén.
-Hosszú történet, nem akarlak untatni! - suttogtam, mire halkan felnevetett.
-Van időm  és nem untatnál! - éreztem, hogy mosolyog, ezért beszélni kezdtem. Mindent elmondtam neki Georgeról, amit tudnia kellett. Azt is, hogy JJ mit mondott, mikor elindultunk várost nézni. Azt is, hogy találkoztam Austinnal, és ezen kívül mindent, ami miatt most szomorú vagyok.
-Itt vagy? - kérdeztem, mikor befejeztem a történetet. Tudtam, hogy nem tette le, ugyanis halk lélegzetvételeket hallottam a telefon másik végéről.
-Igen... csak azon gondolkodtam, hogy csinálhatott ilyet George.. nem így ismertem. - hangja rosszalló volt.
-Részeg volt.. - mondtam és ezzel le is zártam a témát. Szerencsére Josh már rég elment az ajtó elől. Még sokat beszélgettünk Niallal. Mesélt az X-Factorról és az életéről  mielőtt híres lett. Azt is elmondta, hogy néha frusztráló a rajongók közelsége, de imádja őket. Én is meséltem a gyerekkoromról, az érzéseimről és magamról. Nagyon meglepődtem, hogy ennyire kinyíltam egy szinte idegen előtt.
Reggel arra ébredtem fel, hogy a nap égeti arcomat, ami a függönyön keresztül szűrődött be. Pár perc nyújtózkodás után kinyitottam a szemem, kikeltem az ágyból és a függönyhöz léptem. Kinéztem az ablakon, és egyből elmosolyodtam, mikor megláttam a napsugarakat. Az utcára verték azt a csodálatos fényt, mely melegítette az aszfaltot. Mostanában minden reggel, mikor felkelek, elgondolkozom, hogy igazán hálát adhatnák Istennek, hogy felkeltem aznap reggel. Ugyanis fogalmam sem lehet, hogy melyik este lesz az, mikor utoljára hunyom le a szemem, és soha többé nem kelek fel. Vajon ma?
-Fejezd már be George! - hallottam meg Josh kiabáló hangját. Tudom, hogy nem szép dolog, és életemben nem csináltam még ilyet, de egyből elléptem az ablaktól és az ajtóhoz lépve hallgatózni kezdtem.
-De utál engem! Hogy lehettem ekkora barom? - tette fel a költői kérdést George, amire nem is várt választ. Normális helyzetben elnevettem volna magam, de jelenesteben nem így volt. Nem tudnék még megbocsátani Georgenak, sajnos vannak még beforratlan sebeim. Egy kis gondolkozás után úgy döntöttem kimegyek, mintha mi sem történt volna.
-Jó reggelt! - köszöntem mosolyogva, miközben a hűtő felé vettem az irányt.
-Szia! - köszöntek vissza kórusban a fiúk. Kihalásztam a reggeli joghurtomat a hűtő legmélyéről, majd leültem a fiúk közzé, pontosabban JJ mellé. Én a fiú mellett ültem, míg velünk szemben a többiek.
-Josh, segítesz majd nekem foglalni egy repülőjegyet ma estére? - érdeklődtem kedvesen. Bele sem gondoltam még, de el kell mennem, nem maradhatok ezek után Georgevel.
-Re-repülőjegyet? - kérdezte hitetlenkedve a barátom.
-Igen George, repülőjegyet! - mosolyogtam rá természetesen. -Szóval? - fordultam Josh felé.
-Rendben, segítek! - mondta, mire egy hálás pillantást küldtem felé.
****************
-Gyere! - kiáltottam az ajtó másik felébe, ugyanis kopogtak. Éppen a szobában pakoltam a cuccaimat a bőröndbe este 6 körül. A gépem hétkor indul, így kicsit sietnem kell.
-Szia. - dugta be a fejét George a résnyire nyitott ajtón. Sóhajtottam, majd intettem neki, hogy bejöhet. Leült az ágyra és pár percig nézte, ahogy a szekrényből pakolom be a ruháimat az ágyra tett bőröndbe. -Beszélhetünk? - kérdezte, mikor végleg behúztam a bőrönd cipzárját.
-Beszéljünk! - huppantam le mellé.
-Én sajnálom... - suttogta halkan.
-Semmi gond! - válaszoltam mosolyogva. Nem haragudtam már rá.
-Meg tudsz bocsátani? - kérdezte felcsillant tekintettel.
-Meg.. de nem felejtem el! Sajnálom! - keltem ki az ágyból, majd kezembe véve a bőröndömet, kisétáltam az ajtón. Egyenesen a reptérre mentem.


Megbocsátod? Igen.
Elfelejted? Nem.






*1 hét múlva*
-Anya! Ezt hova tegyem? - kiáltottam át az egész nagytermen, miközben a kezemben egy óriás gyertyát tartottam.
-A középső asztalra kicsim. - válaszolt anyu helyett apu. Kérését teljesítve letettem a középső asztalra, majd a bejárat felé kaptam a tekintetem, magam sem tudom miért. De pont ekkor lépett be rajta öt fiú, akiknek nagyon megörültem.
-Sziasztok! - intettem nekik, és közelebb mentem a One Direction tagjaihoz. Sorba megöleltek, ami furcsa volt, de nem igazán zavart. -Hogy-hogy eljöttetek? - kérdeztem mosolyogva.
-Niall azt mondta, hogyha lesz szabadidőnk, akkor feltétlen meg kell téged látogatnunk! - hangsúlyozta ki a 'téged' szót Harry. Elmosolyodtam, ugyanis Niall egy kicsit elpirult, majd aranyosan bólintott.
-Örülök neki, hogy eljöttetek. - vallottam be, de ekkor nagy 'nép' özönlött be, dugig megtöltve a termet.

*Niall*
-Szerintem hívd el randira! - bökött oldalba Louis, mikor zsebre tett kézzel Summer felé néztem. Nagyon szimpatikus lány, de nem érzek az ő részéről viszonzást.
-Nem lenne értelme! - sóhajtottam.
-Vak vagy, ha nem veszed észre. - szállt be a beszélgetésbe Stacy, Summer barátnője, aki időközben érkezett. Válaszolni sem tudtam, mert egyből elment. Louis felé pillantottam, aki mosolyogva intett a lány felé. Megráztam a fejem és visszamentem a többiekhez.
***************
Már senki nem volt itt, csak mi öten, Summer és Stacy. Éppen a termet takarítottuk, mert holnap senki nem ér rá.
-Menj már oda hozzá az Istenért! - nevette el magát Liam. A két lány a terem másik végében takarítottak, mi pedig itt pakoltunk.
-Nem tudom. - ráztam meg a fejem, mire oldalba ütött. -Jó na! - mosolyodtam el, majd elindultam a lány felé, de ekkor George lépett be a bejárati ajtón, és Summerrel kezdett beszélni. Percekkel később már kiabálások töltötték ki a temet, de mivel nagy volt, ezért csak szófoszlányokat hallottunk. Egyetlen mondatot értettem meg tisztán, amit George vágott Summer fejéhez.
-Hiszen úgyis meg fogsz halni! - kiáltotta torka szakadtából. Mindenki a lány felé nézett, akinek már könnyei hullottak... 

6. fejezet - Vegas, baby!

Hali! :) mégis sikerült új részt hozni, mert tegnap este megírtam! :Daki még szeretne novellát, az nyugodtan írjon fb-n! akkor most nem is kertelek, holnap is megpróbálok részt hozni! :**
ui.: gépről olvasható a szöveg? mert csak most volt időm rátekinteni, és szerintem nem annyira látható! lecseréljem a hátteret? :)

Pal Bianka: köszi:3 siettem vele, ahogy tudtam ^^ hosszú történet a kórházas, de ha gondolod leírom facebook-on.:) 
Petra Pozzsonyi: köszönöm:D én meg téged<3 gyorsan hoztam, itt van :) 
Óffi07: szeretem titokzatosan befejezni, de szerintem érthető a vége nagyjából :D semmi gond nem volt, csak tegnap lefáradtam... xdd csak a barátnők :') de fb-n is beszéltünk! :3 köszönöm:D köszönöm.! *.* #hálásvagyokérte
Barbara Pistai: óóó*-* köszönöm.:) wáó itt van! :3 
gumicukor:*: nincs mit, láttam tetszett :) köszönöm :D és nem kell megköszönni, általában mindenkinek visszajelölök! ^^ először nem tudtam ki vagy, csak miután visszajelöltem és elolvastam az üzeneted, akkor jöttem rá, hogy te! :) xd amúgy tényleg crazy vagyok.. xd és igen, életvidám lánynak tartom magam, amikor csak tehetem mosolygok, mert szerintem a mögött rejtőzik egy kis boldogság :D itt van! ^^ 
Netti: igen, fel akarom baszni :o xd (és nem baj) jöhetsz, így is megírom :) de tényleg nem valami komoly és félelmetes fenyegetés :) köszönöm :D és a névre már nagyon kíváncsi vagyok, legalább viberen vagy fb-n írd meg lécci! :33 hát most ez így jött, George jó fej<3 köszönöm:D és nem baj, de ma reggel már jó is volt? :o 
1. ui.: köszönöm, örülök neki :)) büszke vagy rám? *---* <33
2. ui.: igen tudom :) de csak azért, mert most kérdeztem meg aput.. xdd
3. ui.: oki :D én szeretem, ha pörög az életem *.* de mostanában itt unalmas minden:/ de ma nem az, mert ma van a Gréta szülinapja és megyünk termálba! :33 ma pörög az élet!!  
Kingucy Tomlinson: te leszel a jósom *--* köszönöm, de még mindig nem fantasztikus, de igyekszem annak csinálni :)) :** <33
Gréta Rosta: áhhhw köszönöm! :)) siettem vele, és igen, köszönöm :3 de a történet, amit csak neked írtam, örök marad! <33 

*Summer*

-És ti mégis hogyan akarjátok végigjárni a várost, ha alig ismertek itt valamit? - kérdeztem értetlenül. Ők csak elmosolyodtak, majd George megfogta a kezemet és összekulcsolta az ujjainkat.
-Tudod.. elég sok időnk volt bejárni a várost, amíg te aludtál tegnap! - nevetett fel.
-Fáradt voltam! - vakartam meg a tarkóm egy apró mosollyal, majd tovább sétáltam George kezét fogva. Mostanában már megszokás, hiszen tényleg nagyon közel érzem magamhoz ezt a fiút, akit a legjobb barátomnak hívok, de semmi több!
-Nem akartok ti járni? Aranyosak lennétek! - nevette el magát JJ, miközben a fejünk közé furakodott. Remek, az első ember aki összeboronált minket, az JJ volt... klassz! Egyből elengedtem George kezét és előbbre sétáltam és néztem az utat. Rengeteg autó hajtott el mellettünk, amiket a pálmafák szinte elértek, mert nagyon lenyúltak, vagy éppen a kocsik voltak magasak. Már imádtam ezt a várost, pedig csak 5 perce megyünk és ennyit láttam belőle. Tényleg egy csodálatos hely, és szerintem romantikus is.
-Jöttök már? - kiáltottam hátra, ahol csak annyit láttam, hogy a fiúk megálltak, George pedig JJ-vel veszekszik az előbbi miatt. Sóhajtva mentem vissza pár métert, míg elértem hozzájuk.
-George hagyd már! Barátok vagyunk, és ha ő ezt nem tudja felfogni, az már az ő baja! - mondtam, és ezzel újra ott hagytam őket. Éreztem magamon a négy fiú tekintetét, de nem érdekelt. Valóban kicsit bunkó voltam, ami tőlem eléggé nem megszokott. De ha már csak pár napom, esetleg hetem van hátra, akkor most először hadd éljek a saját szabályaim szerint.
*************
-Nézd! Ez a legszebb hely! - fogta meg a kezem JJ és maga után húzott. Egy hegy tetején voltunk, és a kilátást szemléltük, mikor elszakított a többi fiútól, és hallótávolságon kívül húzott.
-Igen, tényleg gyönyörű! - mosolyodtam el, mikor megláttam a kilátást. Ahol körülbelül egy órával ezelőtt sétáltunk, azt az utat lehetett látni a magas, kiemelkedő hegységcsoportról.
-Figyelj Summer, én nem akartalak megsérteni. Nagyon sajnálom... - hajtotta le a fejét, mire felnevettem. Egyáltalán nem haragudtam JJ-re, soha nem is voltam haragtartó ember, hiszen minek is a harag? Szó nélkül öleltem magamhoz a fiút, aki elmosolyodott, mert meleg leheletét éreztem a bőrömön. Visszamentünk a fiúkhoz és tovább sétáltunk, míg el nem értük Las Vegas határát. Igazából mire visszaértünk a hotelbe már este nyolc óra volt, de senkinek nem volt kedve aludni.
-Menjünk le a tengerpartra! - mosolygott Jamie, az ötletadó. Mindenki bólintott, így én gyorsan felrohantam a szobába és felvettem egy bikinit.

Fél óra múlva már Las Vegas egyik közeli tengerpartszakaszán élveztük a kellemes hőmérsékletű vizet. Nagyon sokat voltunk a strandon és csak szórakoztunk, de nem csak mi, mert elég sok ember volt ilyenkor a partszakaszon. Éppen mentem ki, hogy megtörölközzek, mikor nekem jött valaki, ugyanis megint csak lehajtott fejjel ballagtam ki. Egyből a homokba estem, ami égette a bőrömet. Amint megláttam kivel futottam össze, elmosolyodtam és felálltam.
-Reméltem, hogy találkozunk még! - kacsintott rám Austin, mikor felsegített.
-Én is. - mosolyogtam rá.
-Ne haragudj, nem akartalak fellökni. - nevette el magát.
-Semmi gond! Nem iszunk meg valamit? - kérdeztem nagy lelkesedéssel. Ő csak bólintott, így elmentünk a part melletti bárba és beültünk egy koktélra. Jól elbeszélgettünk, és nem sokkal később a fiúk is csatlakoztak.
-Bocsi, de nekem most el kell mennem! - pillantott az órájára Austin, olyan 23 óra fele.
-Oké, szia Austin! - intettem neki, mire elmosolyodott.
-Sziasztok. - köszönt és egyből el is ment. Mi a fiúkkal tovább folytattuk az alkoholos finomság fogyasztását, de én csak mértékkel.
Hajnali kettő lehetett, mikor a srácokkal kimentünk és akkor éjszaka, tüzet raktunk és -nem tudom honnan szerzett- mályvacukrot sütöttünk.

-Menjünk be! - intett a fejével Jamie a tenger felé és egyből futni kezdett. A fiúk követték őt, de mikor George észrevette, hogy én nem indultam meg, visszajött hozzám.
-Miért nem jössz? - kérdezte és letérdelt elém, ugyanis én ültem.
-Nincs kedvem, későre jár. Már haza kéne mennünk! - húztam félre a számat. George egy pimasz mosollyal a kezeit a combom belső részére tette.
-Lazíts már! Ez Vegas, baby! - mosolygott, mire egyből felpofoztam. A fiúk a hangra idekapták a tekintetüket, én pedig futni kezdtem egészen a szállodáig. Oké, hogy eléggé részeg volt, de ez mindennek a teteje. Soha nem láttam még ilyennek Georget, és annak sem igazán örültem, hogy fogdos, mert tudom, hogy józanon nem tenné meg. 10 perc múlva a szállodai szobában sírtam, amit magamra zártam. Josh már dörömbölt az ajtón, és kiabált is, de nem engedtem be, ahogy most senkit sem... csak sírtam. Pár perc múlva a telefonom után nyúltam, és azt a személyt tárcsáztam, akire én magam sem számítottam, hogy keresni fogom valaha.

5. fejezet - üzenetek hada

Hali! :)) bocsi, hogy ilyen későn hozom a részt, de csak most készültem el vele, mert nem nagyon volt időm ma délután írni, ugyanis a barátnőimmel voltam. De most itt vagyok! :D sajnos holnap sem biztos, hogy tudok részt hozni, mert este megyek termálba, délelőtt meg tanulnom kell, de valahogy megoldom nektek! na puszi :*

Óffi07: köszönöm :) hát az az én véleményem, és örülök, hogy a mienk nem egyezik! :)) köszi! :D nem baj, ha mi mindig ugyanazt írod, nekem bármi megteszi, örülök annak, hogy tetszik! :* nem buta a fejecském! :( xd <3 :D #minttemi?
Netti: írj viberen vagy fb-n, hogy kivel, milyen hosszút, és hogy depi vagy happy! akkor kapsz drágám:* húú hát köszönöm :) gazdaságos: igen, gazdagok és szerintem nagyon is jó banda *--* rejtélyes: de szerintem gondoltátok, és most hamarosan meg is tudjátok. Felfogtam, szóval köszönöm! <3 de a fejlécből érthető szerintem, hogy kik jönnek össze :) de már én is kíváncsi vagyok, hogy mi lesz a név, mert az Emilou is tetszett *.* hoztam a kövit, és várom a komid! :** ui.: írtam viberen, de baszol (xdd) visszaírni. Majd írj, ha ráérsz! :*
Kingucy Tomlinson: köszönöm :) és azért nem fantasztikus, de köszi *--* na szerinted ki? :)) :** <33
Barbara Pistai: az is *--* köszönöm :D itt van, nem kellett sokat várnod! :)
gumicukor:*: köszi :) kitettem a novelládat, mert te facebook-on is írtál! :D itt van a kövi, de miért vagyok én crazy girl? xdd puszi:*
Petra Pozsonyi: köszönöm <33 hoztam! :* 

*Summer*
"Örültem a találkozásnak, és még egyszer köszönöm a pulcsimat. Hálás vagyok, ez volt a kedvenc pulóverem :)
Niall Horan"
Meglepődve olvastam el az üzenetet, amit Nialltól kaptam. Értetlenül elmosolyodtam, majd bepötyögtem pár sort a fiúnak, és elküldtem.
"Tényleg nincs mit, én szívesen segítettem. És ha ez volt a kedvenced, akkor gondolj csak rám, mikor felveszed! :D amúgy honnan tudod a telefonszámom?
Summer Smith"
Elküldtem az SMS-t, és úgy döntöttem megvacsorázok és lefekszem, ugyanis már este 10 volt. Sajnos a fiúk még mindig nem értek vissza, de nem is nagyon izgatott. Lementem a nappaliba és kerestem magamnak valami ehetőt, ami nehéz dolog, mert még nem voltunk bevásárolni. Összeütöttem egy rántottát, és a tv előtt ülve elfogyasztottam. Hamar végeztem, így elmentem egy gyors zuhanyra, majd átöltöztem pizsamába.

A telefonom felé battyogtam, mikor az megrezzent. Mosolyogva kaptam utána, és nyitottam meg az üzenetet. Megint Niall neve díszelgett a feladónál, ugyanis elmentem a számát.
"A forrásom titok, nem adhatom ki.. ;) de ígérem még keresni foglak!
Niall"
Egyből rájöttem, hogy az a bizonyos forrás nem lehet más, mint George, hiszen elég jóba lett az 1D-s fiúkkal, valószínűleg Niallal is.
"Várom!
Summer" - pötyögtem be neki az üzenetet, majd az ágyamba feküdtem. Kicsit gondolkodtam. Az életen és a halálon. Arra a következtetésre jutottam, hogy a menybe jutok, ugyanis megéltem már a poklot itt, a földön. De mikor? Mikor jön el az idő, hogy meghalok? Lehet, hogy már holnap nem kelek fel ebben az ágyban, és nem élhetem ki a gyerekkorom. Soha nem féltem a haláltól, még most sem, de senkit nem akarok megsiratni egy temetésen, vagy éppen depresszióba ejteni az anyámat. Gondolkozásomat a szemeim gyors csukódása zavarta meg, elaludtam.
Reggel arra ébredtem, hogy egy kar szorosan ölel, és egy ágyék simul fenekemhez. Ijedten fordultam hátra és óvatosan ellöktem magamtól Georget. Nem akartam felkelteni, csak ki szerettem volna menni inni, és már így is reggel 10 volt.
-Ne menj el! - húzott vissza rekedtes, reggeli hangján.
-De már 10 óra van, és ma körül szeretnék nézni a városban. Futni szeretnék... - mosolyodtam el. Kiskorom óta sokat futok, de egy ideje nem nagyon volt időm.
-Megyek veled! - ujjongott.
-Nem, most egyedül megyek. Kicsit kiürítem a gondolataimat. - suttogtam halkan, szinte féltem, hogy nem hallja meg. Nem tudom én magam sem, hogy miért vagyok ilyen távolságtartó ma reggel. George ne szólt semmit, ezért kimentem a szobából. A nappaliban senkit nem láttam, gondolom még alszanak.
-Baj van? - jelent meg pár perccel később George, mikor már a tv előtt ettem a reggeli joghurtomat.
-Nem! Csak most kell egy kis magány. - mosolyogtam rá.
-Tegnap is egyedül voltál, legalább délután gyere le velünk a partra. - kérte meggyötörten. Bólintottam, és mivel kiürült a poharam, felálltam és a szobába vettem az irányt. Előkotorásztam egy rövidnadrágot és egy pólót, majd a fürdőbe mentem. Felöltöztem és a hajamat megfésültem és hagytam szabadon a vállamra omlani. Kisminkeltem magam, és kimentem a fürdőszobából. George az ágyon nyomkodta a telefonját. A bőröndömhöz léptem és előhalásztam egy pulóvert, ugyanis ilyenkor reggel itt sincs valami jó idő. Felvettem az egyik kedvenc pulcsimat és egy köszönés kíséretében a szabadba mentem.
Már vagy fél órája futottam, mikor rá kellett jönnöm egy nagyon rossz hírre, eltévedtem. Akármerre néztem, nem láttam egy embert sem, ugyanis egy erdős terület közelében voltam. Talán egy magánterület lehetett, amit a közelben lévő villáról állapítottam meg. Ekkor megbökte valaki a vállamat én pedig egyből hátrafordultam. A nap a szemembe sütött, így egyből felé kaptam és eltűrtem egy kósza tincset az arcomból.

-Hello! - köszöntem egy mosollyal. 
-Szia, segíthetek valamiben? - kérdezte mosolyogva, egy aranyos, barna hajú srác.
-Hát izé... azt hiszem eltévedtem. - nevettem el magam, mire ő megint elmosolyodott.
-Gyere velem! - mutatta az utat a villa felé. Csendben követtem, és amíg elértünk a házhoz, beszélgettünk. Elmesélte, hogy 2 éve Las Vegasban lakik és az az ő villája, amit a távolból láttam. Még az apukájától örökölte, aki nem rég halt meg, így most csak anyukájával lakik. Elég jómódú fiúnak tűnt.
-Amúgy Summer vagyok! - nyújtottam a kezem, amit lelkesen rázott meg.
-Austin! - mosolygott, miután kezet fogtunk. Mindent elmeséltem neki magamról, kivéve persze, hogy haldoklom. Amint beértünk a házba, megkínált egy teával, majd kifaggatott, hogy hol lakom. Elmondtam neki a szálloda nevét, amit elég nehezen jegyeztem meg. Egyből a kocsijába tuszkolt, majd nagy előszeretettel vitt el a hotelba.
-Köszönöm Austin, hogy elhoztál. - köszöntem meg mosolyogva, mikor kiszálltam a sportkocsiból.
-Nincs mit, remélem még találkozunk. - kacsintott köszönésképp. Aprót bólintottam, majd felszaladtam a 'lakásba', azon belül pedig a szobába. A fiúk megint nem voltak itthon, de találtam egy papírfecnit az ágyamon.
"Délután kettőre legyél kész, mert megmutatjuk Vegast cica!"
Tudtam, hogy George írta, ugyanis felismerem az írását és a beceneveit. Sóhajtva mentem be a fürdőszobába, majd egyből a zuhany alá álltam, és lemostam magamról a futás okozta izzadtságot. Egy törölközőbe mentem ki a szobába, majd a bőröndöm fölé hajoltam és kerestem egy viselhető laza ruhát.

Mikor végeztem pont megcsörrent a telefonom. Egyből a hang irányába indultam, ugyanis nem tudtam, hogy hol van, de hamar megtaláltam a párna alatt. 12 nem fogadott hívásom és 5 SMS-em van, természetesen mind Stacytől. Nevetve hívtam vissza a barátnőmet, aki valószínűleg azért aggódott, mert ma nem mentem suliba.
-Miért anyukádtól kell megtudnom, hogy Las Vegasban vagy az Union J-vel? - visított a telefonba, amit messzire tartottam a fülemtől, hiszen tudtam, hogy mi lesz.
-Ne haragudj rám Stacy, de időm sem volt elmondani! Kérlek, ne haragudj! - nevettem kínosan a hangszóróba.
-Semmi gond, de remélem jól vagy! Mi újság? - kérdezte már mosolyogva, amit tisztán hallottam.
-Jól vagyok, és semmi különös, ma délután nézzük meg Las Vegast! - mondtam nagy lelkesedéssel. -És otthon mizujs?
-Az jó, engem miért nem vittetek? - kérdezte nevetve. -Amúgy semmi, pont tanultam. - válaszolt kérdésemre, majd még kicsit beszélgettünk, de nekem már készülődnöm kellett. Hajamat copfba kötöttem és feltettem egy kicsi sminket, majd egy cipőt is választottam a ruhámhoz, és pontosan kettőkor a fiúk is betoppantak.
-Mehetünk várost nézni? - kérdezte mosolyogva Josh, mire aprót bólintottam. Akkor még nem tudtam, hogy a 2 hétből miért lesz csak 2 nap nyaralás...

Ne haragudjatok rám kérlek!

Na hát megint a szokásos dumámmal jövök... a kórház! Igen, megint kell mennem és hát nem tehetek róla... :/ a másik pedig, hogy most az egyik barátnõmnek (akit én annak tekintek) valószínûleg nagy szüksége lenne rám. Holnapra megpróbálok összedobni valamit, semmit nem ígérek! :/ És a novellákat csak üzenetben kérhetitek! Sajnálom, de a komizoknak nem írok... :( nekem az úgy felfordulást okozna. Üzenetben írjátok meg ezt a három dolgot:
-Kivel szeretnéd?
-Depis legyen vagy happy?
-Hosszú vagy rövid?
Jelöljetek be és idevárom az üzeneteket: m.facebook.com/boglarkan1?refid=7

4. fejezet - két hét egy paradicsomban!

Hali! :)) na meghoztam a részt, de mivel az előzőt letöröltem, ezért ti két komit nem láttok! :/ teljesen véletlenül töröltem le, de azokra a hozzászólásokra is tudok válaszolni, ugyanis nekem mutatja :D na akkor jó olvasást:* 

Kingucy Tomlinson (nemlátjátok): köszönöm :) és igen, végül ők is jelen lettek :D hát nem is lehetett volna más, Stacy pedig ilyen :3 siettem vele:)) :** <33
Petra pozsonyi (nem látjátok): igen, végre bekerültek ők is :) köszönöm :* siettem <33
gumicukor:*: köszönöm, és nem baj :) YES, 1D FORVERE, I'M DIRECTIONER *-* siettem :)) puszi, és köszi :**
Óffi07: köszönöööm *--* hát, mert szerintem az.. xd ez vicces volt :')) tudom, hogy hol laksz.. asszem xddd :''D köszönöm :33 és én is szeretlek! <3 #azfájnaa:( xd neked is :*
Pal Bianka: jajj már megint egy kedves komi ^^ köszönöm:3 gyorsan hoztam:) majd kicsit később, este felteszem :)
Netti: WOW! oké, kezdheted WOW-val:3 köszönöm :$$ nem vagyok fantasztikus! :@ csak egy átlagos lány... :)) oké, várom :* 
ui.: nem vagy az, de köszönöm :) tudod eddig ezen nem gondolkoztam, de most, hogy leírtad.. nekem is rá kellett jönnöm, hogy tényleg egy nagyon jó barátra tettem szert, általad! <3 BFF :))
Barbara Pistai: köszönöm *-* én pedig örömmel hozom nektek! <3 

*Summer*
Egyből a földön landoltam, de ez most csak és kizárólag az én hibám volt, mert a táskámban matattam, miközben kifelé mentem. Mégsem értettem, hogy vajon ki lehet az, aki ilyenkor itt bent van.
-Ne haragudj! - segített fel a földről a One Direction szőkesége, akinek egész eddig nem bírtam megjegyezni a nevét.
-Semmi gond! - mosolyogtam rá. -Ne haragudj, de mi is a neved? Nem bírom megjegyezni! - nevettem fel.
-Niall Horan! - nyújtotta kezét.
-Köszi, őszintén ki lettem segítve! És te mit keresel itt? - érdeklődtem, miután kezet ráztunk.
-Bent maradt a pulóverem, mikor reggel a srácokkal takarítottunk. - vakarta a tarkóját zavarában.

Elmosolyodtam, majd intettem neki, hogy jöjjön utánam. Pár perc keresgélés után végül megtaláltam a pulcsiját, és kimentünk az épület elé.
-Hálás vagyok, tényleg köszönöm! - hálálta meg vagy huszadszorra.
-Semmiség! Remélem még találkozunk. - köszöntem el.
-Én is, szia! - indult meg a parkoló felé, ahol a többi fiú várta, én pedig George kocsijához léptem.
-Hova? - kérdezte mosolyogva, mikor bepattantam mellé az anyósülésre.
-Haza? - néztem rá értetlenül, hiszen hova is mennénk, mikor egész délelőtt takarítottunk.
-Legalább ebédelj velem! - meresztett kiskutya pofit, amire nevetve bólintottam.
****************
-Kérdezhetek valamit? - érdeklődött George, mikor az utolsó falatot is megette. Kezeit összefonva emelte az asztalra, amibe arcát temetve fürkészett engem.
-Ühüm.. - mormogtam, ugyanis én még nem végeztem az ebéddel.
-Ha lenne rá egy alkalmad, hogy újra elmenj nyaralni, akkor élnél vele? Mert ez az utolsó... - kezdte, de közbe vágtam. Nem akartam hallani, hogy ez volt az utolsó nyaram, hiszen teljesen tisztában voltam vele.
-Igen, elmennék nyaralni. - mosolyogtam rá.
-Akkor eljössz velünk Las Vegasba? Két hét szabadságot kaptunk, és a srácokkal még soha nem jártunk ott. Csak két hét, a sulit meg majd pótlod! Kérlek.. - könyörgött, mielőtt még válaszolni tudtam volna. Nevetve bólintottam, miszerint elmegyek velük nyaralni. Sajnos csak késő este közölte velem, hogy a gép, amivel Las Vegasba utazunk, holnap reggel indul.

*George*
Reggel Summer ébresztgetésére keltem fel.
-George! Kelni kéne, ugyanis a gép 20 perc múlva indul! - keltegetett mosolyogva, mire kipattantak a szemeim.
-20 perc? - keltem fel egyből az ágyból, amit Summer nem igazán jutalmazott.
-Oké, hogy a haverom vagy meg minden... de nem szeretnélek többet alsónadrágban látni! - ment ki röhögve a szobából. Egyből kikeltem az ágyból, majd gyorsan átöltöztem, és a bőröndömmel indultam le a többiekhez.
-Mehetünk, mindenki kész? - kérdeztem, mire mindenki bólogatni kezdett, így beültünk a kocsiba. 10 perc alatt a repülőtérre értünk. Mivel a gépet is majdnem lekéstük, így a rajongókkal sajnos nem volt időnk beszélgetni.

********************
-Álomszuszék! - ébresztett egy arcra puszival Summer.
-Hmm? - nyitottam ki nagy nehezen a szemeimet.
-Ébredezni kéne, ugyanis megérkeztünk. - nevette el magát. Gyorsan összeszedtem magam és a cuccaimat is, a fiúkkal együtt.

*Summer*
Őszintén szólva voltam már New Yorkban, Los Angelesben, Washingtonban, és még sok más amerikai városban, de Las Vegasban még nem, ezért örülök, hogy a srácok elhívtak. Amint leszálltunk a gépről, Josh már hívott is egy taxit, ami percek alatt ideért.
-Két hét egy paradicsomban! - áradozott JJ, amit nem hagyhattam nevetés nélkül, mert amilyen grimaszokatt vágott hozzá...
-De most komolyan... mint egy második nyár! - mosolyodott el George, mire aprót bólintottam. Elkezdtem az utolsó nyaramon gondolkozni, de az emlékképek, amik beugrottak, szinte csak az órákig tartó kivizsgálások voltak, ugyanis nem tudtak rájönni mi bajom... sajnos már tudják. Őszintén szólva nem is félek a haláltól... csak fáj, hogy a szeretteim utána bizonyos időszakig a komor, fekete színt fogják viselni, ami nem mutat jól egy emberen. Gondolkozásom alatt rá kellett jönnöm, a valóság egy börtön...













-Megérkeztünk! - kiáltotta el magát George, majd rajtam keresztül kimászott a taxiból, amin megint nagyot nevettem. Szem forgatva mentem utána. Egy fél óra múlva már a hotelszobában voltunk, amit inkább egy kis lakásnak neveznék, ugyanis négy szoba volt benne.
-Szerintem érthető, hogy mienk a három egyágyas szoba, ti pedig alszotok a kétszemélyes szobában! - mutatott rám és Georgera Jamie. Bólintottunk, majd lepakoltunk a szobákba. A fiúk úgy döntöttek, lemennek a partra, de én arra hivatkozva, hogy nem érzem jól magam, inkább itthon maradok. Tényleg kicsit rosszul voltam, George itt is akartam velem maradni, de nem hagytam.
Éppen valami unalmas vígjátékot néztem a tv-ben, mikor a telefonom rezegni kezdett, azaz üzenetem érkezett. Meglepődve nyitottam meg az SMS-t, ami ismeretlen számról érkezett.

Mára ennyi voltam a résszel! A fejléc alá tettem 'füleket', ahol különböző dolgokat találtok. :) és ott találjátok meg az első novellát is, amit Biankának írtam, remélem tetszeni fog! :* véleményeket kérhetek oda is? :) és kérhettek ti is novellát, ha szeretnétek! :D :*

3. fejezet - közös takarítás

Sziasztok! :) igen, újra kell kitennem a részt, mert véletlen kitöröltem! :/ de semmi nem változott rajta :) szóval akkor kérem szépen a komikat megint! :**

Pal Bianka: köszi :) hát azt majd meglátod :D siettem, és remélem megérte várnod :)) hát nem is tudom mennyi részes lesz, de nem hiszem, hogy lesz ez 100.. :/ majd meglátjuk :**
Regina Sárközi: köszönöm :) és igen, még igyekszem sokági írni :D megnéztem a blogod, és szerintem nagyon jól írsz, csak így tovább :))
Óffi07: uuhh de köszi <3 :) neked is Zsófi:* köszönöm :D #happyeaster *.*
Kingucy Tomlinson: nem is kell :) köszönöm, és itt van *-*
Petra Pozsonyi: köszii :) itt van:*
gumicukor:*: köszönöm :D és nem, nem tudtam, hogy az vagyok, köszi a felvilágosítást xd majd meglátod :$ megígértem, szóval igen, válaszoltam :)) neked is happy easter! :* nem kellett sokat várnod :)
Barbara Pistai: köszi, és amint benne lesznek a fiúk, izgisebb lesz :3 :))

*Summer*

Imádtam Londont. Mindent imádtam benne, de főleg az időjárását. Bár most meleg volt és napsütés, de általában csak esik az eső, amit nagyon is kedvelek. Szerettem a nevezetességeit, amiket már egytől egyik láttam, de még mindig nem untam meg. Szerettem az embereket, akik itt laknak, és azt is szerettem, hogy a házak közel vannak egymáshoz. A nagypapám háza is csak negyed órára volt a mienktől, ezért mentünk gyalog.
-És itt vagyunk! - álltam meg a kapu előtt, ahol megint rengeteg luxus autó állt. Attól függetlenül, hogy nem hívunk meg minden hírességet egy estélyre, attól függetlenül ők még lehet, hogy eljönnek. Nem szerettem gazdag lenni, sohasem. Hogy miért? A suliban van aki emiatt kihasznál, van aki lenéz. Átlagos ember akartam lenni...
-Látom. - nevetett Stacy, és helyettem is kinyitotta az ajtót. Egyből az öltözők felé akartam menni, ami a fellépőknek van berendezve, de barátnőm elhúzott onnan.
-Most mi van? - kérdeztem értetlenül.
-Oda most nem mész be, majd meglátod az est kezdetekor, hogy kik a fellépők! - rivallt rám, majd a nagy terem felé húzott, ahol az esteket szoktuk tartani. Általában egy ilyen este nem áll másból, csak hogy az ismerősök és a különböző hírességek esznek, isznak, mulatnak, táncolnak.
-Anya, itt vagyunk! - kiáltottam a terem végébe, ahol anyu nagyban szorgoskodott.
-Sziasztok lányok. - mosolygott, majd egy kis segítséget kért, mert a dekoráció nem volt teljesen kész.
Mikor már végleg elkészültünk, és mindenki megérkezett, anyu felment a színpadra és kezébe vette a mikrofont.
-Jó estét kívánok minden kedves vendégnek! A mai fellépőink meglepetés vendégek, de már csak pár percig. - mosolygott rám. -Szerintem az itt jelenlevőknek semmit nem kell mondanom az estékről. Talán annyit, hogy ma van 1 éve, hogy elkezdtünk esteket szervezni. Ma van 1 éve, hogy édesapám rám hagyta ezt az egész villát. - nézett körbe anyu, de a hangja elcsuklott, nekem pedig összeszorult a szívem. -De hát akkor fogadjuk sok szeretettel London egyik legíresebb bandáját! - kiáltott a mikrofonba, mire mindenki tapsolni kezdett. Csak én nem tudom, hogy kik azok? Anyu a helyére tette a mikrofont és lejött a színpadról. Ekkor kilépett öt fiú a színpadra. Na igen, a One Directon. A banda, akiről Stacy napokig tudna mesélni. A One Direction nem tartozik az 'akiket utálok' csoportba, inkább abba, 'akik közömbösek'. Nem szeretem, de nem is utálom.

A háttérben megszólalt egy lágy, halk zene, ami a fülembe kúszott.
-Your hand fits in mine
Like it's made just for me
But bear this in mind
It was meant to be. - kezdte azt hiszem Zayn. A szám eléggé megtetszett, amint az később kiderült, a címe Little Things. Egész este ők énekeltek, és sajnos Stacy áradozását is végig kellett hallgatnom, hogy "Úristen, Harry élőben még helyesebb!". Mikor végre vége volt mindennek, áldottam az istent, hogy Stacynek haza kellett mennie.
-Elnézést, de holnap reggel szívesen segítünk a pakolásban! - jött oda anyuhoz az egyik fiú, Liam.
-Óó, azt nagyon megköszönnénk! - ment anyu félre, hogy megbeszélje a részleteket Liammel. Pár perccel később már be volt zárva a hely, mi pedig egy taxira vártunk, hogy hazavigyen.
***********
Reggel anyu kiabálásra ébredtem, amit nekem címzett.
-Gyere már le, nekünk mennünk kell! - jött be a szobámba.
-Hát menjetek, megleszek egyedül, nem vagyok kislány! - fordultam az oldalamra.
-Szó sincs róla, hogy itthon maradj. Te is segítesz! - parancsolt rám anyu.
-Klassz... - keltem ki az ágyból, majd nagy nehezen megmosakodtam, és felöltöztem.

-Mehetünk? - kérdeztem fáradtan, mikor végre megálltam a lábamon és leballagtam a földszintre.
-Igen, mehetünk kicsim. - szólalt meg apu, majd kiment a garázsba és kihozta a kocsit. Ellenemre lett volna, hogy 15 perc sétát nem bírunk ki, de rettentően fáradt voltam, aminek az okát sem értettem. Így beletörődve pattantam be a kocsiba, ami percekkel később a nagypapa háza előtt állt.
-Nyiss ki nekik, mi letesszük a kocsit a parkolóba! - dobta hátra anyu mosolyogva a kulcsot.
-Oké. - válaszoltam, majd kiszálltam a kocsiból. -Sziasztok! - villantottam egy kómás mosolyt az ott álló öt fiú felé.
-Hello! - köszöntek vissza, én pedig kinyitottam az ajtót.
-Akkor! Az öltöző a tiétek, én nekiállok a termet takarítani! - intettem az öltöző felé. Bólintottak, és elindultak a kezem irányába, közben pedig végig egymással hülyültek. Elnevettem magam és a terem felé vettem az irányt, ekkor kaptam egy SMS-t.
"Nem akarsz találkozni? A srácok elmentek valahova, engem meg sikeresen itthon hagytak, mert elaludtam! Kérlek, kérlek, kérlek!" - olvastam el az üzenetet, majd elnevettem magam. Egyből tudtam, hogy George az, hiszen szokása a kelleténél kicsit tovább aludni.
"Ne haragudj rám, de termet takarítok! Aludj vissza manó! :')
-Sum" - bepötyögtem neki ezt a pár sort, majd elmentem takarítani. Pár perccel később anyuék megérkeztek, George pedig megint megdobott egy üzenettel.
"5 perc és ott vagyok segíteni :*
-G" - ez állt a megnyitott üzenetben.
-A fiúk hol vannak? - kérdezte értetlenül anyu.
-Az öltözőket takarítják. - rántottam vállat.
-Azt majd mi megcsináljuk! Szólok nekik, hogy jöjjenek ide segíteni! - mondta apu és anyuval az oldalán megindult.
-Apu! George is jön segíteni. - kiabáltam utána, amire egy "Rendben.." volt a válasz. A fiúk pár perc múlva ideértek, ahogy a barátom is.
-George! - ugrottam mosolyogva a nyakába.
-Szia Summer. - ölelt meg, a fiúk pedig nagy szemekkel nézték végig a jelentünket.
-Srácok ő itt George Shelley, az Union J énekese, és a legjobb barátom. George, ők itt a One Direction! - mutattam be őket egymásnak, mire mindenkivel kezet fogott.
-De még a te nevedet sem tudjuk... - szólalt meg halkan a szőke hajú fiú.
-Summer Smith! - mutattam fel a kezem, amit mosolyogva fogadt el. Mikor már megvolt az ismerkedés is, nekiálltunk takarítani, de sajnos nem lett jó vége. Minden tiszta hab volt a tisztítószerektől, aminek 'habcsata' volt az előzménye. Mikor anyuék kijöttek az öltözőkből, jól le lettünk cseszve, és végül -másfél óra takarítás után- hazamehettünk. A szüleim már előbb elmentek, George pedig kint várt az épület előtt, míg bezártam. A fiúk fogalmam sincs mikor mentek el, de bent már nem voltak. Éppen mentem volna ki a bejárati ajtón, mikor nekem jött valaki.

Közlemények sorozata.. :)

Nem rég tettem ki a részt, de megint idepofátlankodok... :) Szóval csak annyit szeretnék mondani, hogy aki még ezt a dalt nem látta magyar felirattal az feltétlen nézze meg, mert ez a blog alapja :)  

A másik pedig az, hogy aki az előző blogomat olvasta, annak üzenném, hogy válaszoltam az utolsó részhez érkezett kommentekre, amit szeretném ha megnéznétek! :)) ITT megtaláljátok! :* 
Na ma már ennyi voltam, a következő rész valószínűleg holnap jön, ha lesz elég komi :D :**