7. fejezet - beforratlan sebek...

Hali! :3 na tudtam részt hozni, de mivel le vagyok amortizálódva, ezért nem igazán lett jó rész :/ amúgy is ez csak egy ilyen összekötő :) tudjátok.. van mikor tudod, hogy mit akarsz írni, de ahhoz még kell egy kis rész.. hát most ez van velem is! na de akkor jó olvasást :*

Petra Pozsonyi: köszönöm :) csodásan nem, de köszi :* hát igazából maga a kép ilyen volt, de mindjárt megcsinálom és lecserélem :)) köszönöm <33
Óffi07: okos vagy te, biztos tudod :D szerintem is egyértelmű amúgy :) köszönöm :3 és én meg téged imádlak :* <33 #Hazza (most azért sem Nialler:3 xd)
Barbara Pistai: majd meglátod :3 itt is van *.*
Kitti Kántor: köszönöm :D siettem ^^ #uuuuhújolvasó ;3
Pal Bianka (Panna Pál): ÉN MEG BOGI VAGYOOOOK :D xd az úgy szar... :( gyorsan hoztam, és köszönöm *--* majd leírom mindjárt, hogy miért megyek kórházba :/ és a te neveden van! :*
Névtelen: köszönöööm :) akkor bocsi xd de ez most így jött, nyár feeling-em van :') szóval azért bocsi :/ köszönöm :3 és sietek :D ui.: lécci, ha megint komizol, akkor egy betűt/nevet vagy valamit, amiről felismerhetlek hagyj, mert mondtam, hogy nem szeretném anélkül! :)
Kingucy Tomlinson: az én jósom ^^ hát egy jósnak mindig igazának kell lennie :3 óóóha lehet fiú lesz.. :') köszönöm szépen :)) :** <33 ui.: amúgy észrevetted, hogy mindig ':)) :** <33' -vel fejezzük be a komit? :D <3 
gumicukor:*: köszönöm :D nincs mit, én örülök, hogy tetszik :)) #akkorjótérzel :3 #majd megtudodkihívja :) oké, csak a fehér csíkot vágom le belőle ^^ siettem :$

*Summer*
-Igen? - szólt bele a telefonba a már ismerős hang.
-Szi-szia! - próbáltam nem sírni.
-Summer baj van? - kérdezte egy apró aggodalommal, amin meg is lepődtem. Mit is gondoltam? Én nem ismerem ezt a fiút. Egyből kinyomtam a telefont, de pár perc múlva Niall visszahívott. Igen, ő volt akit kerestem.
-Szóval mi a baj? - kérdezte, amit nem is nagyon hallottam, mert Josh végig hozzám beszélt a küszöb másik szélén.
-Hosszú történet, nem akarlak untatni! - suttogtam, mire halkan felnevetett.
-Van időm  és nem untatnál! - éreztem, hogy mosolyog, ezért beszélni kezdtem. Mindent elmondtam neki Georgeról, amit tudnia kellett. Azt is, hogy JJ mit mondott, mikor elindultunk várost nézni. Azt is, hogy találkoztam Austinnal, és ezen kívül mindent, ami miatt most szomorú vagyok.
-Itt vagy? - kérdeztem, mikor befejeztem a történetet. Tudtam, hogy nem tette le, ugyanis halk lélegzetvételeket hallottam a telefon másik végéről.
-Igen... csak azon gondolkodtam, hogy csinálhatott ilyet George.. nem így ismertem. - hangja rosszalló volt.
-Részeg volt.. - mondtam és ezzel le is zártam a témát. Szerencsére Josh már rég elment az ajtó elől. Még sokat beszélgettünk Niallal. Mesélt az X-Factorról és az életéről  mielőtt híres lett. Azt is elmondta, hogy néha frusztráló a rajongók közelsége, de imádja őket. Én is meséltem a gyerekkoromról, az érzéseimről és magamról. Nagyon meglepődtem, hogy ennyire kinyíltam egy szinte idegen előtt.
Reggel arra ébredtem fel, hogy a nap égeti arcomat, ami a függönyön keresztül szűrődött be. Pár perc nyújtózkodás után kinyitottam a szemem, kikeltem az ágyból és a függönyhöz léptem. Kinéztem az ablakon, és egyből elmosolyodtam, mikor megláttam a napsugarakat. Az utcára verték azt a csodálatos fényt, mely melegítette az aszfaltot. Mostanában minden reggel, mikor felkelek, elgondolkozom, hogy igazán hálát adhatnák Istennek, hogy felkeltem aznap reggel. Ugyanis fogalmam sem lehet, hogy melyik este lesz az, mikor utoljára hunyom le a szemem, és soha többé nem kelek fel. Vajon ma?
-Fejezd már be George! - hallottam meg Josh kiabáló hangját. Tudom, hogy nem szép dolog, és életemben nem csináltam még ilyet, de egyből elléptem az ablaktól és az ajtóhoz lépve hallgatózni kezdtem.
-De utál engem! Hogy lehettem ekkora barom? - tette fel a költői kérdést George, amire nem is várt választ. Normális helyzetben elnevettem volna magam, de jelenesteben nem így volt. Nem tudnék még megbocsátani Georgenak, sajnos vannak még beforratlan sebeim. Egy kis gondolkozás után úgy döntöttem kimegyek, mintha mi sem történt volna.
-Jó reggelt! - köszöntem mosolyogva, miközben a hűtő felé vettem az irányt.
-Szia! - köszöntek vissza kórusban a fiúk. Kihalásztam a reggeli joghurtomat a hűtő legmélyéről, majd leültem a fiúk közzé, pontosabban JJ mellé. Én a fiú mellett ültem, míg velünk szemben a többiek.
-Josh, segítesz majd nekem foglalni egy repülőjegyet ma estére? - érdeklődtem kedvesen. Bele sem gondoltam még, de el kell mennem, nem maradhatok ezek után Georgevel.
-Re-repülőjegyet? - kérdezte hitetlenkedve a barátom.
-Igen George, repülőjegyet! - mosolyogtam rá természetesen. -Szóval? - fordultam Josh felé.
-Rendben, segítek! - mondta, mire egy hálás pillantást küldtem felé.
****************
-Gyere! - kiáltottam az ajtó másik felébe, ugyanis kopogtak. Éppen a szobában pakoltam a cuccaimat a bőröndbe este 6 körül. A gépem hétkor indul, így kicsit sietnem kell.
-Szia. - dugta be a fejét George a résnyire nyitott ajtón. Sóhajtottam, majd intettem neki, hogy bejöhet. Leült az ágyra és pár percig nézte, ahogy a szekrényből pakolom be a ruháimat az ágyra tett bőröndbe. -Beszélhetünk? - kérdezte, mikor végleg behúztam a bőrönd cipzárját.
-Beszéljünk! - huppantam le mellé.
-Én sajnálom... - suttogta halkan.
-Semmi gond! - válaszoltam mosolyogva. Nem haragudtam már rá.
-Meg tudsz bocsátani? - kérdezte felcsillant tekintettel.
-Meg.. de nem felejtem el! Sajnálom! - keltem ki az ágyból, majd kezembe véve a bőröndömet, kisétáltam az ajtón. Egyenesen a reptérre mentem.


Megbocsátod? Igen.
Elfelejted? Nem.






*1 hét múlva*
-Anya! Ezt hova tegyem? - kiáltottam át az egész nagytermen, miközben a kezemben egy óriás gyertyát tartottam.
-A középső asztalra kicsim. - válaszolt anyu helyett apu. Kérését teljesítve letettem a középső asztalra, majd a bejárat felé kaptam a tekintetem, magam sem tudom miért. De pont ekkor lépett be rajta öt fiú, akiknek nagyon megörültem.
-Sziasztok! - intettem nekik, és közelebb mentem a One Direction tagjaihoz. Sorba megöleltek, ami furcsa volt, de nem igazán zavart. -Hogy-hogy eljöttetek? - kérdeztem mosolyogva.
-Niall azt mondta, hogyha lesz szabadidőnk, akkor feltétlen meg kell téged látogatnunk! - hangsúlyozta ki a 'téged' szót Harry. Elmosolyodtam, ugyanis Niall egy kicsit elpirult, majd aranyosan bólintott.
-Örülök neki, hogy eljöttetek. - vallottam be, de ekkor nagy 'nép' özönlött be, dugig megtöltve a termet.

*Niall*
-Szerintem hívd el randira! - bökött oldalba Louis, mikor zsebre tett kézzel Summer felé néztem. Nagyon szimpatikus lány, de nem érzek az ő részéről viszonzást.
-Nem lenne értelme! - sóhajtottam.
-Vak vagy, ha nem veszed észre. - szállt be a beszélgetésbe Stacy, Summer barátnője, aki időközben érkezett. Válaszolni sem tudtam, mert egyből elment. Louis felé pillantottam, aki mosolyogva intett a lány felé. Megráztam a fejem és visszamentem a többiekhez.
***************
Már senki nem volt itt, csak mi öten, Summer és Stacy. Éppen a termet takarítottuk, mert holnap senki nem ér rá.
-Menj már oda hozzá az Istenért! - nevette el magát Liam. A két lány a terem másik végében takarítottak, mi pedig itt pakoltunk.
-Nem tudom. - ráztam meg a fejem, mire oldalba ütött. -Jó na! - mosolyodtam el, majd elindultam a lány felé, de ekkor George lépett be a bejárati ajtón, és Summerrel kezdett beszélni. Percekkel később már kiabálások töltötték ki a temet, de mivel nagy volt, ezért csak szófoszlányokat hallottunk. Egyetlen mondatot értettem meg tisztán, amit George vágott Summer fejéhez.
-Hiszen úgyis meg fogsz halni! - kiáltotta torka szakadtából. Mindenki a lány felé nézett, akinek már könnyei hullottak...