5. fejezet - üzenetek hada

Hali! :)) bocsi, hogy ilyen későn hozom a részt, de csak most készültem el vele, mert nem nagyon volt időm ma délután írni, ugyanis a barátnőimmel voltam. De most itt vagyok! :D sajnos holnap sem biztos, hogy tudok részt hozni, mert este megyek termálba, délelőtt meg tanulnom kell, de valahogy megoldom nektek! na puszi :*

Óffi07: köszönöm :) hát az az én véleményem, és örülök, hogy a mienk nem egyezik! :)) köszi! :D nem baj, ha mi mindig ugyanazt írod, nekem bármi megteszi, örülök annak, hogy tetszik! :* nem buta a fejecském! :( xd <3 :D #minttemi?
Netti: írj viberen vagy fb-n, hogy kivel, milyen hosszút, és hogy depi vagy happy! akkor kapsz drágám:* húú hát köszönöm :) gazdaságos: igen, gazdagok és szerintem nagyon is jó banda *--* rejtélyes: de szerintem gondoltátok, és most hamarosan meg is tudjátok. Felfogtam, szóval köszönöm! <3 de a fejlécből érthető szerintem, hogy kik jönnek össze :) de már én is kíváncsi vagyok, hogy mi lesz a név, mert az Emilou is tetszett *.* hoztam a kövit, és várom a komid! :** ui.: írtam viberen, de baszol (xdd) visszaírni. Majd írj, ha ráérsz! :*
Kingucy Tomlinson: köszönöm :) és azért nem fantasztikus, de köszi *--* na szerinted ki? :)) :** <33
Barbara Pistai: az is *--* köszönöm :D itt van, nem kellett sokat várnod! :)
gumicukor:*: köszi :) kitettem a novelládat, mert te facebook-on is írtál! :D itt van a kövi, de miért vagyok én crazy girl? xdd puszi:*
Petra Pozsonyi: köszönöm <33 hoztam! :* 

*Summer*
"Örültem a találkozásnak, és még egyszer köszönöm a pulcsimat. Hálás vagyok, ez volt a kedvenc pulóverem :)
Niall Horan"
Meglepődve olvastam el az üzenetet, amit Nialltól kaptam. Értetlenül elmosolyodtam, majd bepötyögtem pár sort a fiúnak, és elküldtem.
"Tényleg nincs mit, én szívesen segítettem. És ha ez volt a kedvenced, akkor gondolj csak rám, mikor felveszed! :D amúgy honnan tudod a telefonszámom?
Summer Smith"
Elküldtem az SMS-t, és úgy döntöttem megvacsorázok és lefekszem, ugyanis már este 10 volt. Sajnos a fiúk még mindig nem értek vissza, de nem is nagyon izgatott. Lementem a nappaliba és kerestem magamnak valami ehetőt, ami nehéz dolog, mert még nem voltunk bevásárolni. Összeütöttem egy rántottát, és a tv előtt ülve elfogyasztottam. Hamar végeztem, így elmentem egy gyors zuhanyra, majd átöltöztem pizsamába.

A telefonom felé battyogtam, mikor az megrezzent. Mosolyogva kaptam utána, és nyitottam meg az üzenetet. Megint Niall neve díszelgett a feladónál, ugyanis elmentem a számát.
"A forrásom titok, nem adhatom ki.. ;) de ígérem még keresni foglak!
Niall"
Egyből rájöttem, hogy az a bizonyos forrás nem lehet más, mint George, hiszen elég jóba lett az 1D-s fiúkkal, valószínűleg Niallal is.
"Várom!
Summer" - pötyögtem be neki az üzenetet, majd az ágyamba feküdtem. Kicsit gondolkodtam. Az életen és a halálon. Arra a következtetésre jutottam, hogy a menybe jutok, ugyanis megéltem már a poklot itt, a földön. De mikor? Mikor jön el az idő, hogy meghalok? Lehet, hogy már holnap nem kelek fel ebben az ágyban, és nem élhetem ki a gyerekkorom. Soha nem féltem a haláltól, még most sem, de senkit nem akarok megsiratni egy temetésen, vagy éppen depresszióba ejteni az anyámat. Gondolkozásomat a szemeim gyors csukódása zavarta meg, elaludtam.
Reggel arra ébredtem, hogy egy kar szorosan ölel, és egy ágyék simul fenekemhez. Ijedten fordultam hátra és óvatosan ellöktem magamtól Georget. Nem akartam felkelteni, csak ki szerettem volna menni inni, és már így is reggel 10 volt.
-Ne menj el! - húzott vissza rekedtes, reggeli hangján.
-De már 10 óra van, és ma körül szeretnék nézni a városban. Futni szeretnék... - mosolyodtam el. Kiskorom óta sokat futok, de egy ideje nem nagyon volt időm.
-Megyek veled! - ujjongott.
-Nem, most egyedül megyek. Kicsit kiürítem a gondolataimat. - suttogtam halkan, szinte féltem, hogy nem hallja meg. Nem tudom én magam sem, hogy miért vagyok ilyen távolságtartó ma reggel. George ne szólt semmit, ezért kimentem a szobából. A nappaliban senkit nem láttam, gondolom még alszanak.
-Baj van? - jelent meg pár perccel később George, mikor már a tv előtt ettem a reggeli joghurtomat.
-Nem! Csak most kell egy kis magány. - mosolyogtam rá.
-Tegnap is egyedül voltál, legalább délután gyere le velünk a partra. - kérte meggyötörten. Bólintottam, és mivel kiürült a poharam, felálltam és a szobába vettem az irányt. Előkotorásztam egy rövidnadrágot és egy pólót, majd a fürdőbe mentem. Felöltöztem és a hajamat megfésültem és hagytam szabadon a vállamra omlani. Kisminkeltem magam, és kimentem a fürdőszobából. George az ágyon nyomkodta a telefonját. A bőröndömhöz léptem és előhalásztam egy pulóvert, ugyanis ilyenkor reggel itt sincs valami jó idő. Felvettem az egyik kedvenc pulcsimat és egy köszönés kíséretében a szabadba mentem.
Már vagy fél órája futottam, mikor rá kellett jönnöm egy nagyon rossz hírre, eltévedtem. Akármerre néztem, nem láttam egy embert sem, ugyanis egy erdős terület közelében voltam. Talán egy magánterület lehetett, amit a közelben lévő villáról állapítottam meg. Ekkor megbökte valaki a vállamat én pedig egyből hátrafordultam. A nap a szemembe sütött, így egyből felé kaptam és eltűrtem egy kósza tincset az arcomból.

-Hello! - köszöntem egy mosollyal. 
-Szia, segíthetek valamiben? - kérdezte mosolyogva, egy aranyos, barna hajú srác.
-Hát izé... azt hiszem eltévedtem. - nevettem el magam, mire ő megint elmosolyodott.
-Gyere velem! - mutatta az utat a villa felé. Csendben követtem, és amíg elértünk a házhoz, beszélgettünk. Elmesélte, hogy 2 éve Las Vegasban lakik és az az ő villája, amit a távolból láttam. Még az apukájától örökölte, aki nem rég halt meg, így most csak anyukájával lakik. Elég jómódú fiúnak tűnt.
-Amúgy Summer vagyok! - nyújtottam a kezem, amit lelkesen rázott meg.
-Austin! - mosolygott, miután kezet fogtunk. Mindent elmeséltem neki magamról, kivéve persze, hogy haldoklom. Amint beértünk a házba, megkínált egy teával, majd kifaggatott, hogy hol lakom. Elmondtam neki a szálloda nevét, amit elég nehezen jegyeztem meg. Egyből a kocsijába tuszkolt, majd nagy előszeretettel vitt el a hotelba.
-Köszönöm Austin, hogy elhoztál. - köszöntem meg mosolyogva, mikor kiszálltam a sportkocsiból.
-Nincs mit, remélem még találkozunk. - kacsintott köszönésképp. Aprót bólintottam, majd felszaladtam a 'lakásba', azon belül pedig a szobába. A fiúk megint nem voltak itthon, de találtam egy papírfecnit az ágyamon.
"Délután kettőre legyél kész, mert megmutatjuk Vegast cica!"
Tudtam, hogy George írta, ugyanis felismerem az írását és a beceneveit. Sóhajtva mentem be a fürdőszobába, majd egyből a zuhany alá álltam, és lemostam magamról a futás okozta izzadtságot. Egy törölközőbe mentem ki a szobába, majd a bőröndöm fölé hajoltam és kerestem egy viselhető laza ruhát.

Mikor végeztem pont megcsörrent a telefonom. Egyből a hang irányába indultam, ugyanis nem tudtam, hogy hol van, de hamar megtaláltam a párna alatt. 12 nem fogadott hívásom és 5 SMS-em van, természetesen mind Stacytől. Nevetve hívtam vissza a barátnőmet, aki valószínűleg azért aggódott, mert ma nem mentem suliba.
-Miért anyukádtól kell megtudnom, hogy Las Vegasban vagy az Union J-vel? - visított a telefonba, amit messzire tartottam a fülemtől, hiszen tudtam, hogy mi lesz.
-Ne haragudj rám Stacy, de időm sem volt elmondani! Kérlek, ne haragudj! - nevettem kínosan a hangszóróba.
-Semmi gond, de remélem jól vagy! Mi újság? - kérdezte már mosolyogva, amit tisztán hallottam.
-Jól vagyok, és semmi különös, ma délután nézzük meg Las Vegast! - mondtam nagy lelkesedéssel. -És otthon mizujs?
-Az jó, engem miért nem vittetek? - kérdezte nevetve. -Amúgy semmi, pont tanultam. - válaszolt kérdésemre, majd még kicsit beszélgettünk, de nekem már készülődnöm kellett. Hajamat copfba kötöttem és feltettem egy kicsi sminket, majd egy cipőt is választottam a ruhámhoz, és pontosan kettőkor a fiúk is betoppantak.
-Mehetünk várost nézni? - kérdezte mosolyogva Josh, mire aprót bólintottam. Akkor még nem tudtam, hogy a 2 hétből miért lesz csak 2 nap nyaralás...