38. fejezet - nem kell jobb, nekem Ő kell!

Sziasztok! :) Mint az ezelőtti rész elején megtudtátok a blog írója költözésen megy keresztül. Épp ezért engem kért meg, hogy a már meg írt részt kitegyem illetve válaszoljak az érkezett kommentekre. Megpróbálok hasonlóan képen választ adni, ahogy ő is tenné. Jó olvasást:*

Dendi Darling: Igyekeztem :) Köszii a komid:*
Barbara Pistai: Köszönöm :) Semmi baj a kifejezésért, és itt is a kövi:*
Kingucy Tomlinson: Itt is a folytatás. Nem baj az. Lényeg, hogy bele tudod élni magad. Köszönöm <3
Flóra Emődi: Köszönöm:*
Névtelen: Direkt úgy lett megírva, hogy Niall nem ismeri meg, de ebben a részben megtudod miért. Köszönöm:*

*Summer*
Csak álltam megdermedve, mint aki szólni sem tud. Abban a helyzetben tényleg nem tudtam egy szót sem kipréselni a számon, bár meg akartam védeni magam, de nem tudtam még egyszer hazudni neki.
-Miből jöttél? - kérdeztem végül egy nagy sóhaj kíséretében, mely feladásnak bizonyult. Harry még mindig csak mosolygott magában, mint egy idióta, majd kisvártatva megszólalt.
-A nevetésed, a mosolyod... a hangod! - nevetése halvány, fakó mosolyra húzódott. Két kérdés terjengett csak bennem, melyek szinte felemésztettek, s választ nem is várhattam rá: ennyire felismerhető volnék? De akkor Niall miért nem ismert meg?
-Elfelejtett már? - eszméltem fel hirtelen, mire Harry szomorúan hajtotta le a fejét és nemet intett.
-Bár elfelejtett volna... az élete romokban hever, semmi életkedve nincs! - suttogta halkan. Nem tudtam mit kellene tennem, de azt tudtam, hogy nekem kell cselekednem. Én hagytam ott, így nekem kell kimentenem az életkedvét a csávából.
-Mit csináljak? - meredtem magam elé a legnagyobb kérdéssel, melyet most feltudnék tenni. Harry csak széttárta kezeit, jelezve, hogy nem tudja mit kéne tennem. Sóhajtva öleltem meg a fiút, aki először meglepődött, majd visszaölelt.
-Azt hiszem mennem kell... neked pedig beszélni Niallal! - kacsintott, majd intett egy utolsót és kilépett az üzlet ajtaján. Beszélnem? Miről? Mondjam el neki, hogy én vagyok az? És mégis hogyan? Sóhajtva kaptam fel a táskámat, amibe beledobáltam a cuccaimat, majd menni készültem, de megláttam egy telefont az asztalon, ami nem az enyém. Közelebb mentem, és akkor jöttem rá, hogy ez valószínűleg Niall telefonja, hiszen egy régi közös képünk van a hátterén. Feleszmélve a meglepettségből, siettem bezárni a szalont, s egyből elindultam a Louisiana hotel felé, ahol a fiúk szálltak meg. Ezt a fontos adatot még Zayn kotyogta ki, és szerencsére nincs messze a szálloda sem, így tíz perc múlva már ott is voltam.
-Jó napot kívánok, Niall Horant keresem! - mosolyogtam kedvesen és próbáltam nem úgy kinézni, mint egy őrült rajongó, és féltem, hogy nem engednek be. De a recepciós egy kedves, korombeli lány lehetett, hiszen megmondta a fiú szobaszámát, ami a hetvenhetes volt. Mikor elértem az ajtóig, nagy levegőt vettem és bekopogtam. Szerencsémre, vagy éppen nem szerencsémre, de Niall nyitott ajtót.
-Szia! Ne haragudj, de ezt ott hagytad a fodrászatban. - nyújtottam a kezébe a telefont, ami éppen ekkor csörrent meg, és megjelent a képernyőn egy üzenet, ami még nagyjából el tudtam olvasni.
"Drágám... felejtsd már el őt! Az az álom nem jel volt, hanem csak egy álom...!"
Nem tudtam kiről lehet szó, de nem is gondolkoztam ezen sokáig. Már épp köszönni akartam, de Niall előbb szólalt meg.
-Gyere be egy kicsit, ha már fáradtál visszahozni a telefonom. - nyitotta ki mosolyogva előttem az ajtót. Ellenkeztem volna, de kezemet megfogva húzott beljebb, mikor látta, hogy nem vagyok biztos a bemenetel szándékában.

***

-Aranyosak vagytok együtt... - erőltettem az arcomra egy műmosolyt, mikor Niall önszántából mutatta meg a háttérképét. A fiú egy elszontyolodott mosolyt ejtett, mire felkaptam a fejemet. -Akarsz róla beszélni? - kérdeztem, mire aprót bólintott, így minden erőmmel rá koncentráltam. Niall elmesélte az egész történetet mindeddig, beleértve az álmát is, amit az a lány említett az SMS-ben.

*Niall*
-Szereted még? - kérdezte Summer. Furcsa volt vele beszélgetni, valami olyasmi fogott el, mint a hiányérzet és a mérhetetlen fájdalom.
-... nagyon is. - suttogtam halkan, majd lehajtottam a fejem. A lány a kezemre tette apró kezeit, és végig simított a karomon. Összerezzentem érintése miatt és hirtelen felé kaptam a tekintetem.
-Hidd el, hogy találsz nála jobb lányt! - mosolygott őszintén, mire megráztam a fejem.
-Nem kell jobb, nekem Ő kell! - erősködtem, mire nagy meglepődést láttam rajta. Mintha végigvezetett volna minden lehetséges reakciót arra, amit mondani fog, mintha egy mérföldkő esett volna át a szívén, úgy fehéredett ki arca.
-Hadd mutatkozzam be még egyszer Niall! A nevem Summer Smiht... az a Summer Smith! - nyújtotta felém a kezét, én pedig lefagytam... az a Summer Smith?