39. fejezet - ha szeretnél...

Sziasztok! :) meghoztam a 39. fejezetet, és csak néztem, hogy ilyen hamar összegyűlt az a sok komment :3 hihetetlenek vagytok ^^ ez egy kicsit unalmas rész lett, mert összekötő fejezet a következő, fontos részekhez :) na de nem is kertelek itt sokat, jó olvasást! :* 
ui.: itt is köszönöm Grétának, hogy kitette az ezelőtti részt! :* 
ui2.: Lili komi válaszában a kiemelt, piros részt MINDENKI olvassa el a SAJÁT ÉRDEKÉBEN! :) 

Lili: szia miaa :D xd te megkomolyodni? soha nem fogsz.... :$ köszönöm <3 és megpróbáltam elmagyarázni fb-n, de akkor a lényeg: július 1-jén, szombaton, ha belépsz a Blogger-be, akkor nem lesznek meg a feliratkozóid, ezért kell minden olvasónak és minden írónak Bloglovin-t csinálni, hogy tudják követni a blogod:) ha ezt megcsinálták, akkor csak rá kell keresnetek a blog címére amit olvasni akartok, és ott rákattintani a 'follow' gombra :D ott kihozza a frissítéseket és ugyanitt megnyitja :) ennyi :D köszönöm, itt a kövi :$
Névtelen: ejj te, ez direkt így van :D attól függ.. ha levágatod a hajad, az arcod lehet, hogy kerekebbnek esetleg vékonyabban látszik :) köszönöm Reni :3
Barbara Pistai: köszönöm :3 én pedig szeretek meglepetést okozni ^^ itt is van *-*
Flóra Emődi: nee xdd :D mekkora fordulat, mi? :) köszönöm :$ itt van :D
Deni Darling: sajnálom, ne haragudj :c itt is van :)
Regina Gáspár: köszönöm :$ majd hamarosan meglátod mi lesz itt :D itt is van xxx <3
Kingucy Tomlinson: ugye? :) te meg a gondolkozás... <3 xdd köszönöm szépen, de annyira nem lehet jó :) szóval így akart lenni: (normális vagyok)? xddd (én is ám...) köszönöm szépen, meg is hoztam hamar a részt ^^ <3

*Niall*
Nem tudtam egy szót sem szólni. Nem tudtam mit kezdeni a felém nyújtott kézzel. Ő lenne az... tényleg Ő? Ezért volt ismerős az az ábrázat, az a mosoly, az a hang és nevetés.
-Miért mentél el? - kérdeztem ridegen, mire sóhajtva vette el a kezét. Pár pillanatig nem is szólt semmit, és nekem ez a pár pillanat napoknak tűnt. Napoknak, mikor nem hallhatom a hangját, a nevetését.
-Te is tudod Niall... a sok szeretet, amit nekem adsz! Nem érdemlem meg.. hát nem érted? Az életemet mentetted meg! Nincs erre elég hála.. - suttogta, mire felemeltem a fejemet és megfogtam a kezét.
-Nekem az lenne a hála, ha szeretnél! - néztem mélyen a szemébe, ahonnan az első könnycsepp útnak indult, s leszánkázott a lány arcáról, mint télen a kisgyerekekkel teli szánkó a hódombról.
-Szeretlek Niall, de akkor sem lehetünk együtt.. neked egy jobb lány kell! - törölte le könnyeit, majd közelebb hajolt és egy apró puszit nyomott a számra, majd felállt és kifutott a szoba ajtaján, én pedig egyedül maradtam a gondolataimmal. Valóban Summer volt... de nekem mit kellene tennem? Keressem őt, vagy próbáljam meg elfelejteni? De az nem menne...

*Summer*
Napokkal később sem keresett Niall, amiért hálás vagyok neki. Reménykedem benne, hogy már nincsenek New York-ban.
-Éééééééééés... hogy csókol? - nevette el magát Jo. Nálunk üldögéltünk a kanapén, ugyanis George nincs itthon, mert valamilyen próbájuk van a bandával. Elmeséltem barátnőmnek minden egyes kis apró részletet arról, hogy elmondtam az igazat Niallnek. Én is elnevettem magam, majd felidéztem az első csókunkat, ami kicsit elhamarkodott volt az első randin.
-Imádom a csókját... olyan édes. - nevettem fel a végére, látva, hogy Jo mindjárt röhögni kezd. Ekkor megcsörrent a telefonom, ami az éjjeliszekrényen volt.
-Ki az? - bújt a képernyőre a barátnőm, mire felnevettem.
-Louis, de nem tudom mit akarhat! - gondolkoztam el pár percre, majd felálltam a kanapéról és elsétáltam a nappaliból a saját szobámba, végül pedig felvettem a még mindig csörgő telefont.
-Szia Louis! - köszöntem. Tudtam, hogy azért keres, mert Niall és Harry a többieket is beavatták arról, hogy ki vagyok valójában, de ez egy cseppet sem aggasztott.
-Szia Summer.. itt vagyunk mind az öten, és tudjuk a titkod! - mondta Louis és egy ördögi nevetést csapott a végére, mire felnevettem.
-Mit szeretnél Lou? - kérdeztem mosolyogva, mire hatalmas nevetés hangzott a vonal másik végéről és egy hatalmas kiabálás: Superman is here! Elnevettem magam és továbbra is vártam a választ, de nem Louis szólalt meg.
-Szia, Niall vagyok. Csak azt akartuk kérdezni, hogy este nem jössz-e el velünk a partra tüzet rakni? - hallottam a fiú hangján, hogy mosolyog, és azt hiszem kiverte a fejéből a tegnapi dolgokat. Elgondolkoztam pár percig, majd belementem a dologba azzal a feltétellel, hogy George is ott lehet. Erre már a többiek is visszajöttek és végül, közös megegyezés alapján beleegyeztek.
-Akkor majd megyünk értetek, szia Summer! - köszöntek egyszerre a fiúk, és meg sem várva a válaszomat, letették a telefont. Visszamentem Johoz, aki nem sokkal később haza is ment, George pedig megjött, így közöltem vele az esti tervünk, majd nekiálltunk öltözködni és vártuk a fiúkat.