40. fejezet - his voice, his smile

Hali! :3 tudom, hogy a szokottnál korábban érkeztem, de ma nem leszek itthon, így csak most tudtam meghozni a 40. fejezetet :) ez sem a legizgalmasabb részek közé tartozik, de úgy gondolom, hogy a kiteljesedéshez ilyen is kell :D szóval akkor jó olvasást! :*

Deni Darling: köszönöm szépen :)
Barbara Pistai: hát az még egy kicsit messze van, de reménykedjünk azért benne :D hát az az igazság, hogy ez nem lesz egy nagy mű... igazából csak szóban lesz benne, esetleg az utolsó részben lesz jelenték teljes szerepe :3 itt van *-*
Névtelen: uuuu! nem éppen... xd még egy kicsit halogassuk azt... :) köszönöm Reni ^^
Névtelen: köszönöm :)) persze :$ igazából megírnom ugyanitt kell.. nektek kell eldönteni, hogy olvassátok-e, ugyanis ez csak Bloglovin-on keresztül fog majd menni... bár nem értem mi értelme van, ugyanis itt fog megjelenni az olvasnivaló ugyanúgy... -.-
Kittus Barabás: köszönöm! :3 és igen, természetesen folytatom az írást, ha lesz rá még vevő :3
Kingucy Tomlinson: hát szerintem még ez is unalmas lesz.. xd neked minden nagy dolog :$ miféle őrült? miért szidod magad ember? xd köszönöm :DD <3

*Summer*
-Miért nem mondtad előbb, hogy te vagy az? - rántott magához Louis, akinek ajtót nyitottam. Vagyis mindenki az ajtóban állt, de Louis volt az első aki reagált. Nevetve toltam el magamtól, majd egy puszit nyomtam az arcára és a fülébe suttogtam:
-Rejtély vagyok... - mosolyodtam el, majd szóltam Georgenak, hogy mehetünk és már be is ültünk a fiúk kocsijába. Niallal szemben ültem, ugyanis itt egymással szembe fordított ülések voltak. Volt, mikor ő nézett rám, volt, mikor én rá. Amikor egyszerre pillantottunk a másik felé, egyből elkaptuk a tekintetünket, nehogy bármelyikünk is észrevegye. Egy ideig vicces játék volt, majd frusztrálni kezdett, hogy nem ölelhetem meg csak úgy, nem csókolhatom meg, és nem mondhatom el neki ezerszer egy nap, hogy szeretem. Nem tehetem, hiszen ő nem az enyém... nem is lesz már soha.
-Megérkeztünk! - kiáltott Niall, majd egyből kiugrott a kocsiból, kezeit pedig nekem nyújtotta, segíteni akart kiszállni. Elmosolyodtam és kezemet az övéibe helyeztem, így léptem ki az autó ajtaján. Kint már elég sötét volt, a tűz pedig már égett egy elhagyatottabb partszakaszon. Rengeteg rönk helyezkedett el az égő láng körül, melyekre le tudtunk ülni. Liam kivette a kocsi hátuljából a pillecukrot, ami meg fogunk sütni, Niall pedig a gitárját hozta ki.
-Szerintem kezdhetünk sütni! - mosolyogtam, mikor mindenki kényelmes helyet talált egy-egy farönkön. Én Georgeval ültem egy rönkön, ugyanis az egy nagyon széles fa maradványa lehetett. Megbontottunk több zacskó pillecukrot is és sütni kezdtük.

******

-Nagyon fázol? - kérdezte George a fülemhez hajolva, ugyanis elég hideg volt és így is már egy pokróc volt kettőnkre terítve. Egy apró puszit nyomott a fülem mögé, mire felkuncogtam, de hirtelen valami miatt előre néztem.

Niall szúrós szemekkel meredt ránk, majd mikor észrevette a tekintetemet, inkább oldalra fordult és kezébe vette a gitárját. Mindenki a fiúra emelte a tekintetét, aki lassan kezdte el pengetni a húrokat, majd halkan dúdolni kezdett, végül elkezdte énekelni a Moments-et. Az a hang, amit mindig is imádtam. Az a hang, ami oly csilingelő, mint egy csengő, amit egy-egy vacsora előtt ráznak meg az előkelőségek. Az a hang, ami Niall Horan torkából szalad ki, amikor egy hangot is kiejt a száján... csodálatos volt. Miután egyedül elénekelte a közös számukat, a fiúk elismerően mosolyogtak, én pedig egy hatalmas mosolyt küldtem felé, mire viszonozta a kedvességemet. Akkor éreztem egyfajta bizsergést, egyfajta reményt... még van esély?

*Niall*
Az a mosoly, amibe beleszerettem. Az a mosoly, amit mindig is úgy imádtam. Az a mosoly, ami mindenkinek az arcára egy percnyi boldogságot varázsol. Az a mosoly, ami az övé, és nem másé. Az a mosoly elképesztő. Mindig imádtam, ha az emberek mosolyognak, de amikor Summer mosolygott őszintén, az felbecsülhetetlen volt.
-Mennünk kéne... - szorította megint magához George a lányt, ugyanis látszólag eléggé vacogott. Elmosolyodtam, mikor Summer szorosan hozzábújt barátjához, bár tudtam, hogy semmi nincs köztük, mégis egy kicsit féltékeny voltam. Mégsem én ülök ott mellette és ölelem magamhoz, és óvom a hidegtől... hanem George.
-Én még maradok! - mondtuk ki egyszerre Summerel, mire mindenki felnevetett, mi ketten pedig kicsit elpirultunk. Louis eloltotta a tüzet, míg Liam próbált megszólalni a hangos hahotázásból.
-Akkor ti ketten maradtok, mi viszont megyünk... - mindenki bólintott, majd percekkel később már csak ketten ültünk egymással szemben a sötétben, s nem szóltunk semmit, csak mosolyogva figyeltük a másikat. Én gyönyörködtem a lányban, hogy még így is milyen gyönyörű, ő pedig csak mosolygott.
-Hihetetlen, hogy mennyit változtál.. egyre gyönyörűbb leszel! - nevettem fel, miközben felálltam és közelebb mentem hozzá. Mikor a farönkhöz értem, ő is felállt, és egy "köszi.." -t formált a szájával, majd megölelt. Váratlanul ért meleg ölelése, mely érezhetőleg sok szeretettel volt teli, mégis visszaöleltem és szorosan húztam magamhoz. Még csak este 10 óra volt, így ugrott be egy nagyon jó ötletem. Eltoltam magamtól és mosolyogva szólaltam meg. -Menjünk el bulizni! - ajánlottam, mire végignézett magán. Ruhája alkalomhoz illő volt, ugyanis egy tütüt viselt, melynek a teteje testhez simuló és fekete, az alja pedig rózsaszín és rövid volt.

-Legyen! - egyezett bele, mire mosolyogva ültünk be a kocsiba, ugyanis két kocsival jöttünk, így az egyik itt maradt. 20 csendes perccel később a Funky Buddha nevű szórakozó helyen kötöttünk ki, s előre féltem, hátha valami baj lesz közöttünk... nem éppen tévedtem sokat.