13. fejezet - jobb a dolog...

Hali! :* megjöttem egy rövid résszel.. sajnos valószínűleg sem holnap, sem pénteken, és még szombaton sem biztos, hogy tudok részt hozni, de igyekszem :D lehet, hogy már holnap lesz.. ki tudja :) na de most nem húzom az időt, itt is van :) ez egy kicsit rövid rész lett, de a következő egy hosszú lesz, ígérem! na puszi :*

Deni maci Deni: köszönöm :) megnyugtathatlak, hogy nem :D

Barbara Pistai: köszi *-* hát kb, csak annyi lesz! :/ a minisztériumban? xdd <3

Óffi07: áááá, dehogy is nem <3 de igen, körülbelül annyira tervezem :) soha.. <3 xdd xoxo

Kingucy Tomlinson: jaaj nem annak készült.. xdd azt azért ne! :3 szegény képed.. xd majd meglátod :* ne vedd még elő a perverz énedet, mert még nem lesz olyan.. xd képernyőt törölni? okee.. xddd :** <33 

Netti: nem fogok mindenre egyenként válaszolni, mert már megbeszéltünk mindent fb-n :) lényeg, hogy nem haragszom, a húgodnak meg szurkolok, nehogy baja legyen :** szeretlek! <3 

Névtelen: köszönöm :)

*Summer*

Éjszaka arra keltem fel, hogy fázok. Kinyitottam a szeme, majd körbe néztem. Az ablak nem volt nyitva, a takaró is rajtunk volt, de nem értettem miért fázok. Sajnos amikor a takaró alá néztem, megértettem. Ugyanis rajtam csak fehérnemű, Niallon pedig csak alsónadrág volt. Sajnos nem is igazán emlékszem semmire... az órára pillantottam, ami hajnali két órát mutatott. Sóhajtva keltem ki az ágyból és magamra vettem a pulóvert. amit Niall adott még este. Elsétáltam a fiú mellett, de nem vettem észre, hogy ébren van.

-Hova mész Summer? - kérdezte fáradtan, mire lehajoltam hozzá.

-Szomjas vagyok.. - suttogtam nevetve. Kimászott az ágyból és megfogta a kezem. Levezetett a nappaliba és töltött nekem egy pohár citromos vizet, de közben nem szólt semmit. Én leültem az asztalhoz, ő pedig letette velem szemben a poharat és leült mellém.

-Emlékszel, hogy mi történt? - kérdezte halkan. Elgondolkoztam, de csak annyi ugrott be, hogy megpróbált megtanítani gitározni, de onnantól semmi. Kicsit gondolkodni kezdtem, hiszen ha lefeküdtem Niallal, az azt jelentené, hogy nekem ő volt az első..

-Nem.. de ugye nem? - kérdeztem félve.

-Nem, de szerencsére nem rajtam múlott! - mondta mosolyogva. Kicsit megkönnyebbültem, de sajnos akkor is felelőtlen voltam. 

-Akkor? - kérdeztem értetlenül.

-Megállítottál, mert még nem ismerjük egymást annyira.. és tudom, hogy szűz vagy! - válaszolt. Valóban az voltam, de egy kicsit rosszul éreztem magam a történtek miatt. 

-Kérlek Niall, felejtsük el a tegnapi randit.. legyünk inkább csak barátok! - erőltettem ki a kérésemet, mire lesokkolva aprót bólintott.. valószínűleg most nagyon megbántottam. 

*napokkal később*

Igen, még mindig élek, amiért hálát adok istennek! Most már csak annyival jobb a dolog, hogy sok kivizsgálás után meg tudták állapítani: jobb az állapotom, még talán ha két hónapom van hátra. 

-Igen? - vettem fel a telefont, amin pár perccel ezelőtt még a One Direction egyik száma csengett. 

-Szia Summer! Beülünk valahova egy kávéra? - hallottam meg Niall aranyos hangját. Apropó Niall... azóta is szinte elválaszthatatlan barátok lettünk, aminek nagyon örülök. Georget sem felejtettem el, de ők most átélik a legjobb pillanataikat, ugyanis az első turnéjukra mentek. Sajnos -szerintem- vele már nem fogok találkozni, ugyanis két hónapnál sokkal tovább fognak turnézni. 

-Persze, eljössz értem? - kérdeztem mosolyogva, bár ő ezt nem láthatta. 

-Igen, 10 perc és ott is vagyok! - mondta, majd egyből kinyomta. Gyorsan felrohantam az emeltre és átöltöztem. 

Szerencsére szombat délután volt, így a holnapi iskola miatt sem kellett aggódnom. Anyuék elmentek sétálni a parkba, így most egyedül voltam itthon. Imádom, hogy a szüleim még ennyi év házasság után is ennyire szeretik egymást, romantikáznak, sok időt töltenek együtt. Egyszer én is olyan jó férjet szeretnék, mint apukám. 

-Szia Niall! - öleltem meg a most megérkező fiút, amikor ajtót nyitottam neki. 

-Szia, indulhatunk? - kérdezte mosolyogva. Bólintottam, majd kiléptem az ajtón és bezártam azt. Végül beültünk Niall Range Rover-ébe, és a legközelebbi kávézóba mentünk. 

************

-Summer! Kérdezhetek valamit? - fürkészte arcomat, amit egyből felé kaptam. Gyönyörű kék szemei csillogtak, mint mindig amikor velem beszél. Fogalmam sem volt, hogy miért ilyen a közelemben, de természetesen örültem neki. 

-Persze, nyugodtan! - mosolyogtam és vártam a kérdését, ami meglepett, de örömmel mentem bele...