12. fejezet - talán ez szerelem?

Sziasztok! Na jöttem egy nagyon unalmas résszel, de ez fontos rész valamilyen szempontból! :3 szóval ne kritizáljátok alul! xdd na puszi :*
ui.: ne számítsatok hosszú blogra, maximum ilyen 35-40 részes lesz! :)

Óffi07: köszönöm*----* igen:( ha gondolod, írj facebook-on :D várom! :* de a pozitív az nem kritika... xd #nembajaz
Fruzsina Káli: nem tudom mit jelenet, de köszönöm *--* xdd köszi:D igyekszem kiírni magamból a fájdalmakat, amik nap mint nap érnek, így nem nehéz :) próbálok nem tündérmesét írni :) nem kell sokat írni :3 és nem, nem nem lesz szomorú, már kijelenthetem, hogy happy end lesz :D 
Kitti Kántor: köszönöm :$ köszönöm ^^ siettem! :))
Barbara Pistai: tényleg? *--* semmi gond, de igen lehet névtelenül :D hoztaam ^^ 
Kingucy Tomlinson: lalala :$ xd elhiszem, most én is :) nem, nem egoista, csak fontos! <3 xd pedig? :$ azt azért ne, hagyjuk tisztán a gépet/telefont xd :** <33
Pal Bianka: köszi *-* semmi gond :) hozzak ritkábban részeket? :o itt van :D

*Summer*
Meglepett Niall lépése, hiszen nem számítottam rá, ezért nem is reagáltam. Csak álltam megdermedve, mint egy deszka, miközben a fiú ajkai enyémeket kényeztették. Bármennyire is vissza akartam csókolni, nem ment.
-Sajnálom! - távolodott el tőlem, mire elmosolyodtam és legyintettem. Nem igazán zavart, hogy megcsókolt, hiszen nem ellenszenves nekem Niall. Pont, hogy olyasmi ideálom van, min Niall Horan.
-Semmi gond! - válaszoltam mosolyogva, majd megindultam, Niall pedig követett. Nagyon sokat beszélgettünk, talán még este nyolckor is a parkban sétálgattunk.
-És mi a kedvenc színed? - kérdezte Niall, mire gondolkozásba estem. Szinte minden színt szeretek, csak a komor, sötét feketét nem. Az a halált juttatja eszembe, ami a betegségemet, ami a vele járó, másoknak okozott fájdalmakat. Nem akartam mindig magyarázkodni Niallnak, ezért csak rávágtam valamit.
-A lila! - mosolyogtam rá. Még sokat beszélgettünk, mikor egyszer Niall kezét éreztem az enyémen. Csak véletlen ért össze a kezünk, de egyből mindketten odakaptuk a tekintetünket a két egymás mellett logó kéz felé. Niall elmosolyodott, majd megfogta a kezemet és összekulcsolta ujjainkat. Nem kérdezte, hogy baj-e, mert nagyon jól tudtad, hogy nem zavar, hiszen élvezem a társaságát.. talán ez szerelem?
********************
-Mennyi az idő? - kérdezte Niall, de ekkor már sötét volt. Szabad kezemet a zsebembe csúsztattam és elővettem a telefonomat. Az órára néztem, ami nem is mutatott olyan sok időt. Niall felé fordítottam, hogy ő is leolvassa. Kicsit közelebb hajolt és ránézett a digitális órára, ami 20:11-t mutatott. Telefonomat szem távolságba tettem, majd azt vettem észre, hogy a fiú egy ideje már nem a telefont, hanem a szememet nézi.
-Mi az? - kérdeztem értetlenül, de ekkor én is szép kék íriszeibe néztem, ami elvarázsolt. Ez a szempár még gyönyörűbb volt, mint Georgeé, pedig az szinte felülmúlhatatlan.
-Csodaszép szemeid vannak! - suttogta halkan, mire kicsit elmosolyodtam és gondolkodni kezdtem. Kiskoromban mindig is csak és kizárólag a szép kék szemeimet szerettem, de semmi mást magamon. Utáltam a hajamat, a mosolyomat, az alakomat.. mindent. Niall kapva az alkalmon, hogy gondolkozom, közelebb lépett és megint megcsókolt. Most nem tétováztam, kezeimet a tarkójára csúsztattam és egyből visszacsókoltam. Az ő kezei a derekamra csúsztak, majd ott megállapodtak. Életem legjobb csókja volt az akkori, annak tetejében, hogy az eső ebben a pillanatban zuhogni kezdett.

Nevetve váltam el Niall ajkaitól és az ég felé néztem. Imádtam az esőt, ezért is szerettem a londoni időjárást, hiszen szinte mindig esik. Niall is elnevette magát, majd kezemet megfogva húzott maga után. Ismeretlen volt a könyék, ahol akkor voltunk, de bíztam a fiúban.
-Niall hol vagyunk? - kérdeztem mégis rá, mikor egy üres kis lakásban kötöttünk ki.
-Nem rabollak el, nyugi! - nevetett fel. -Ez a saját lakásom, tudod olyan is kell! Nem mindig lehet kibírni 4 őrülttel. - mosolyodott el, célozva ezzel a One Direction másik négy tagjára. Elmosolyodtam, majd megkértem Niallt, hogy vezessen körbe.

*Niall*
-Gyere, adok másik ruhát! - mutattam a hálószoba felé, ugyanis pár perc alatt -míg ideértünk-, megáztunk. Summer bólintott és követett a szekrényemig, ahonnan kihúztam egy melegítőnadrágot és egy pólót.
-Remélem nem nagy! - nevetett fel a lány, mire én is elmosolyodtam.
-Itt a fürdőszoba! - mutattam az egyik ajtó felé, ő pedig bólintott és bement.
Egész este sokat beszélgettünk Summerrel, mert nem engedtem, hogy ilyen időbe hazamenjen. Sajnos alkoholt is ittunk, ami sem neki, sem pedig nekem nem szokásom.

Végül hajnali egykor arra jutottunk, hogy megpróbálom megtanítani gitározni.
-Istenem, nekem ez nem megy! - nevette el magát, miután kezébe adtam a gitárt és mutogattam rajta. Kezébe vette a poharát, ami meg volt töltve konyakkal, majd megitta a benne rejlő édességnek nevezett folyadékot.
-Segítek! - nevettem el magam. Leültettem az ágyra, én pedig mögé ültem és átölelve őt, elkezdtem pengetni a húrokat.

Valahogyan a Little Things dallama csúszott ki kezem alatt, amivel egyidejűleg énekelni is kezdtem. Imádtam ezt a dalt, és nem csak azért, mert teljesen igaz szövege volt, hanem mert a dallama is hangulatos.
-Ez gyönyörű volt! - nézett át a vállán Summer. Ajkunkat pár centi választotta el egymástól, amit most kihasználva közelebb hajoltam hozzá és lágyan megcsókoltam. Egyből visszacsókolt, én pedig kivettem öléből a gitárt és a földre tettem, majd átkaroltam a lányt. Pár perc múlva már az ágyon feküdtünk egymás mellett, én pedig féltem, mi is fog kisülni ebből, hiszen egyikünk sem volt józan.