37. fejezet - felismert és csőbe húzott..

Sziasztok! :) na megjöttem egy szerintem hosszú résszel, de majd meglátjuk nektek milyen hosszú :D mindenesetre most nincs sok időm, így nem fogok kertelni, szóval csak annyi, hogy nem tudom mikor lesz következő rész... ugyanis holnap költözök és nem tudom, hogy ott mikor lesz beszerelve a wifi, de amint megtudom, értesítelek titeket :3 na jó olvasást:*

Kingucy Tomlinson: jaaj, de jó :) na minő fordulatok? :'D igazából ő jutott először eszembe, ugyanis régen nagyon imádtam :$ igen, méghozzá egy helyen *ördögi vigyor* <3
Barbara Pistai: ez gonosz volt :( köszönöm ^^ itt is a kövi :*
Regina Gáspár: waaa*-* köszönöm :) semmi gond, lényeg, hogy most itt vagy :3 itt is van <3
Kittus Barabás: semmi gond, te is itt vagy most :D még várhatsz kicsit a lényegre :) köszönöm <3
Névtelen: igyekeztem olyanra írni :) örülök neki :3 és semmi gond, van ilyen :*
Lili: ennek nagyon örülök :) igen, ebbe én is belegondoltam utólag, de majd átírom Miley-t :D köszönöm szépen, ez nagyon jól esett :3 bár szerintem tehetségem nincs ahhoz a bizonyos íráshoz, egyre rosszabbul megy, inkább csak álmodom arról, hogy legyen hozzá :$ köszönöm azért<3
Mrs. Horan: örülök neki *-* hát mégis kell bele valaki :$
Deni Darling: köszönöm :) hát azért nem... ^^

*Niall*
-Niall, kelj fel! - hallottam egy hangos kiabálást, ami felkeltett az álmomból. Furcsa álmot láttam, amiben Summer és én szerepeltünk, még pedig egy párként. Egy nagy városban lehettünk egy fodrászatban, de nem tudom, hogy pontosan hol.
-Megyek... - motyogtam, miután letöröltem az apró izzadtságcseppeket a homlokomról, majd gyorsan a fürdő felé vettem az irányt, ahol hamar lezuhanyoztam és felöltöztem. Leballagtam a lépcsőn egészen a nappaliig, ahol a fiúk már javában falatozták a reggelinek szánt palacsintát.
-Gyere Niall, tök jó lett a palacsinta! - mosolygott Louis szinte teleszájjal. Megráztam a fejem, miszerint szokáshoz híven nem vagyok éhes. Summer elvitte magával már több, mint nyolc hónappal ezelőtt az étvágyamat is, de a kedvem sincs már a toppon egy ideje.
-Inkább bepakolom a cuccaimat! - tettem hozzá és visszamentem az emeletre, ahol előhalásztam az ágyam alól egy bőröndöt, majd beledobtam a fontosabb cuccaimat, amiket nem szívesen hagynék itthon. Fél óra múlva már egy taxiban ültünk, ami a reptér felé tartott, így hamar odaértünk. A repülőgép pontosan, 10:04-kor szállt fel, ezért nem is kellett sokat várnunk a felszállásra. A magánrepülőgép leghátuljába ültem egyedül, s a fülhallgatómat a fülembe dugva gondolkoztam el. Vajon soha többet nem látom Summert? Vagy csak még kell egy kis idő? És mit jelenthetett az az álom?
Órákkal később, mikor leszálltunk a New York-i repülőtéren, valami furcsa érzés fogott el... a lány iránt érzett hiányom mintha enyhült, vagy teljesen lecsillapodott volna.
-Merre van a hotel? - fordultam Paul felé, aki előre mutatott. Pár méterre a reptértől, magasan emelkedett ki egy ötcsillagos szálloda, ahova mentünk. Nem sokkal később már a 13. emelet hetvenhetes szobájában pakoltam ki a cuccaimat. Két szobába kerültünk a fiúkkal, én Harryvel voltam egy kétágyas szobában, a többiek pedig egy négyágyasban Paullal.
-Gyerekek indulnunk kéne a fodrászatba, ugyanis háromra van időpontunk! - kiáltott át Paul, mire az órámra néztem, ami fél hármat mutatott. Összeszedtük minden cuccunkat, majd elindultunk New York egyik leghíresebb fodrászatába.

*Summer*
Reggel nagyon fáradtan ébredtem, mivel elég későn hajtottuk álomra a fejünket Georgeval. Amint kinyitottam szemeimet, az éjjeliszekrényen lévő órára tekintettem, ami 10:01-et mutatott, vagyis már egy perce a szalonban kellene lennem. Villámsebességgel ugrottam ki az ágyból, majd a fürdőszobába mentem, ahol gyorsan megmosakodtam és fogat mostam. Végül a szekrényemből egy fehér hosszú ujjú inget vettem elő, egy hozzáillő pink szoknyával, amit egy fekete masnis övvel dobtam fel. Belebújtam aranybarna magas sarkú topánkámba, majd kezembe véve a táskámat, amibe egy telefont és egy lakáskulcsot tettem, elindultam a munkahelyemre.

Szinte pillanatok alatt értem oda, hiszen nagyon siettem. Aggódtam a vendégek miatt, noha nincs is senki beosztva három óra előtt.
-Szia Summer! - ölelt agyon Jo.

Nem értettem, hogy a lány mit keres itt, hiszen ma nem is dolgozik.
-Szia, mit keresel itt? - kérdeztem, de mikor lebiggyesztette ajkait -gondolván, hogy zavar engem-, elnevettem magam.
-Gondoltam az orrod alá dörgölöm, hogy nekem bizony nem kell dolgoznom! - nyújtotta ki a nyelvét, majd helyet foglalt mellettem. -De nyugodj meg, örülni fogsz te a vendégeidnek! - motyogta halkan egy sunyi mosoly kíséretében.
-Kíváncsi leszek... - nevettem el magam. Egészen háromig beszélgettünk, mikor öt srác és egy menedzsernek kinéző alak lépett be. Jo arcán máris megjelent az a bizonyos sunyi mosoly, s ekkor már én is felismertem az öt fiút a One Direction személyében. Barátnőm felé fordultam, de ő ekkor már a fiúk előtt állt.
-Sziasztok! A legjobb fodrászunkat választottuk hozzátok, így most csak ő van itt! Hadd mutassam be.. - kezdte, én pedig csak könyörögni tudtam, hogy a vezetéknevemet valami furcsa oknál fogva lehagyja. -Summert, az egyik fodrászunkat! - mosolygott, én pedig sorba fogtam kezet a fiúkkal.
-Megöllek! - sziszegtem, mikor Jo felé fordultam, de ő csak nevetve kacsintott, majd egy ölelés után távozott a szalonból. -Kivel kezdjük? - fordultam egy ál mosoly kíséretében a fiúkhoz. Harry mosolyogva jelentkezett, így ő volt az első, akinek göndör fürtjei kezem alá szorultak. Mikor Niallhoz értem -aki az utolsó volt- szinte elkapott a sírógörcs, s szinte remegve örültem, mikor kitették a lábukat a bejárati ajtón, de sajnos Harry visszajött.
-Szia! Ne haragudj, de elkérhetném a telefonszámod? Szívesen találkoznék még veled. - villantott egy ezer wattos mosolyt. Sóhajtottam és a seprűvel, amivel feltöröltem a padlót, elfordultam tőle, mert nem tudtam a szemébe hazudni.
-Ne haragudj, de van barátom! - szorítottam össze a szemeimet, végül mosolyogva fordultam vissza hozzá. Egy ideig nem reagált, így a helyére tettem a seprűt és összeszedtem a cuccaimat.
-Azt hittem még mindig szereted Niallt! - mondta egy sunyi mosollyal, és ekkor már két dolgot is tudtam: felismert és csőbe húzott.