10. fejezet - nehéz döntés

Sziasztok! Ne haragudjatok, hogy nem jelentkeztem, de legalább egy ötödik komira vártam, de nem jött.. azt hiszem az írást nem nekem találták ki, talán befejezem, nem tudom... na mindegy is. Nagyon szépen köszönöm a 12. feliratkozómnak is ^^ :) ez is egy kicsit unalmas rész lett, de a következőt igyekszem minél jobbra írni, DE AZT CSAK 6-7 KOMI UTÁN HOZOM. 

Óffi07: köszönöm :) hát majd most meglátjuk, hogy érdemes-e abbahagyni, vagy egyáltalán folytatni.. nem hiszem, hogy jönnek még.. köszönöm.:) kösziii <3 és már elkezdtem írni, 5 fejezet megvan, és azt hiszem őszintén kijelenthetem, hogy az az eddigi legjobban kidolgozott munkám! :D #azrossz? xd
Barbara Pistai: köszönöm! :) nem hiszem, hogy befog.. de meglátjuk.:) beleszerettél? :D ez aranyos <3 majd meglátjuk, de köszönöm... <3
Kingucy Tomlinson: ohh mami.. xd milyen választ? :o xd majd meglátjátok! ;) köszönöm, már dolgozom rajta :)) <33 :**
Pal Bianka: köszönöm:D<3 semmi gond c: <3

*Summer*
Gyűlöltem... kiskoromban is gyűlöltem, ha valamilyen döntés rám volt bízva, hiszen soha nem tudtam reálisan gondolkodni. Nem ismertem fel, hogy mi a jó valóban számomra és mások számára. Hihetetlen, hogy egy apró döntés és minden romba dőlhet. Csak annyit kell mondanom "Igen", és valami rosszul sült el. Ha viszont nem bólintok rá dolgokra, akkor összetörök valakit, így minden rossz lehet. Rájöttem, hogy a világba nincsenek sem rossz, sem jó döntések. De akkor én hogy döntsek jól?
Niall érdeklődve fürkészte az arcomat és várt a válaszomra. Meg fogok halni... nem lehet új kapcsolatom. Hogy miért nem? Még egy ember lenne, aki megszeretne engem, így nagy csalódás érné, ha meghalnék.
-Mit is gondolhattam! - állt fel Niall, majd elfordult tőlem. -Hiszen pont te, egy ilyen lány randizna velem? Hülyeség, ne haragudj! - kapott a fejéhez, majd a kanapé szélén lévő pulcsijáért nyúlt és elindult a bejárat felé.
-Niall! - szóltam utána, mire megfordult. -Nem mondtam, hogy nem randizok veled. Csak kicsit gondolkodnom kell! - mondtam, és láttam rajta, hogy kérdezni akar valamit.
-Akkor? - érdeklődött.
-Igen Niall, szívesen elmegyek veled randizni. - mosolyogtam rá, mire ő is két irányba húzta a száját.
-Mondjuk holnap egy ebéd? - kérdezte egy mosoly kíséretében, mire bólintottam. Megbeszéltük, hoyg eljön értem a suliba, és onnan megyünk. Ekkor nyílt az ajtó és anyuék léptek be, akik furcsállva nézték a nappalink közepén álló hírességet.
-Sziasztok! - köszöntek, mi pedig egyből visszaköszöntünk. Niall percekkel később elment, én pedig lázasan válogattam a ruháim között a holnapi randira. Bármennyire is féltettem a fiút a halál és a szerelem fájdalmától, rettenetesen megkedveltem őt. Végül nagy nehezen megtaláltam a megfelelő fekete ruhát, majd fürdés után el is aludtam.
-Kicsim, siess! - kiáltott fel anyu. Szinte imádom a sulit, imádok odamenni, hazajönni onnan, de az ottlét egy kész rémálom. Na igen, a hétvégének is vége lesz egyszer, így nekem is mennem kell. Sóhajtva keltem ki az ágyból, majd a fürdőbe futottam és villámsebességgel öltöztem fel. 10 perccel később már a kocsiba ültem, az iskola felé.
-Köszönöm, hogy elhozott! - köszöntem meg illedelmesen a sofőrnek, mire bólintott, ami felért egy "Szívesen" -nel. Anyu arcára nyomtam még egy puszit és siettem be a suliba. Most kivételesen nem késtem el, de alig estem be a terembe, mire becsengettek.
******************
-Utálom, ha az utolsó óra tesi! - nyavalygott Stacy, mikor kijöttünk a tornateremből.
-Én most kivételesen nem! - mutattam fel mosolyogva a ruhát, amit a randira veszek fel. Muszáj volt elhoznom, hiszen nem tudok már hazamenni, így ezt most kell felvennem.

-Hűű de csini, hova készülsz? - kérdezte mosolyogva. Na igen, Stacy még nem tudja. Nem szerettem volna, hogy álomképeket szőjön rólam és Niall Horanról, hiszen még semmi sem biztos. Azonban most el kellett neki mondanom a dolgot, ha nem akartam magamnak későbbre balhét. Ha ezt egy újságból tudná meg, azt soha nem bocsátaná meg.
-Hát izé.. randira! - mondtam, mire elmosolyodott, majd a nyakamba ugrott.
-Niall jól döntött! - tolt el magától nevetve. Nem is furcsálltam, hogy tudja, hiszen elmondása szerint "Ha valaki kinéz engem magnak, azt ő egyből észreveszi!". Na igen, igaza volt. Egy mosollyal nyugtáztam kijelentését és magamra aggattam a csipkés fekete ruhát.
-Gyönyörű! - ölelt magához, majd kivezetett a suli elé, ahol megláttam azt a bizonyos Range Rover-t, ami Niallé. A fiú egy fehér magas szárú cipőben, fekete csőnadrágban és egy sötétkék pólóban volt. Haja a szokásosnál is aranyosabban állt, ami szinte már lehetetlen. Kocsijának támaszkodva kémlelte az iskola bejáratának ajtaját, és mikor észrevett elmosolyodott. Egy utolsót öleltem barátnőmön, majd mosollyal az arcomon indultam meg Niall Horan felé, akivel most randizni fogok!

*Niall*
-Úristeen, elkések! - kiáltottam fel, mikor az órát megláttam. 10 percem volt odaérni Summer iskolája elé, ami nehéz feladat lesz. Gyorsan rendbe hoztam magam és egyből beültem a kocsiba.
Mikor odaértem és nem láttam a keresett lányt, kiszálltam a kocsiból. Furcsa érzés fogott el, hiszen rengeteg diák mászkált az iskola körül, de egyik sem ismert fel. Gondolkozásom közepette megpillantottam Summert és a mellette álló Stacyt. Mikor észrevettem a lányt, elmosolyodtam. Ő még nem nézett rám, de amint megpillantott ő is mosolyra húzta száját. Megölelte barátnőjét és felém indult.
-Szia! - köszöntem neki mosolyogva.
-Szia Niall! - nyomott egy puszit az arcomra. Kinyitottam neki az ajtót, miközben egy "Nagyon csinos vagy!" mondatot intéztem felé, amit egy köszönöm szóval nyugtázott. Én is beültem a nemrég szerzett kocsiba és mosolyogva indítottam el a gépet, elgondolkozva azon, hogy azzal a lánnyal megyek most ebédelni, akit nagyon megkedveltem az elmúlt napokban.

Még egyszer leírom, aki nem látta volna, hogy a következő részt 6 vagy 7 komi után hozom, és nem érdekel, hogy ez mondjuk 5 nap alatt sem jön össze! Ugyanis ha jövő vasárnapig -egy hét múlva- nem lesz meg, én nem fogom folytatni ezt a blogot, mert magamnak írni felesleges!