14. fejezet - nem veszed észre?

Hali! :* na meghoztam az ígért részt, és azt hiszem időben sem késtem el! :$ sajnálom, hogy eddig nem jelentkeztem, de igyekszem minél többet írni! :* kitettem még egy szavazást, és várom a fejleményeket vele kapcsolatban! :D na jó olvasást, puszi:* 
ui.: köszönöm a plusz két követőt, nagyon hálás vagyok! :D <3

Flóra Emődi: így izgisebb :D köszönöm szépen :) itt van! <3 :)
Kingucy Tomlinson: egy ideig tedd is csak! :* én téged :* és majd most meglátod mit akar Nialler ^^ :) biztos, hogy nem azt, amire gondolsz :3 xd :)) :** <33
Kitti Kántor: köszönöm, siettem :)
Óffi07: búú :( drága Zsófikám <3 xd azárt itt hagyom abba, mert így izgalmas, és izgulhattok itt nekem :D love you <3 :* xd ne láttam, de tudom, hogy Sasha Pieterse játszik benne, aki nálam a főszereplő :3 #tekisérdeklődő xd
Netti: igen most hagyom abba :p és most megtudod, hogy mit is szeretne Niall :) siettem, ahogy tudtam :D nem baj az, sok mindenkiből nem gondolunk ki valamit :) nem baj, nekem elég a kevés komi is :33 yeah baby, smiley <3 xd Niamer lesz, köszönöm :) hát nem teszem be szavazásra, mert már kiválasztottam ezt az egyet :$ és köszönöm :* ui.: segítettél köszi :*
Barbara Pistai: azért azt ne! :) itt van *-* 
gumicukor:*: semmi gond, nem haragszom, én örömmel várom a komijaidat! :* köszönöm szépen, örülök, hogy az eddigi részek is tetszettek! :$ nem baj, ha mindig ugyanaz :3 nem lennél bunkó, megértem, hogy nem tudsz mindig komit írni ^^ :) na puszi :*

*Summer*
-Lenne kedved eljönni velem egy esküvőre? - kérdezte mosolyogva, mire gondolkozni kezdtem. Vajon kinek az esküvője lehet, amire Niall hivatalos. Bár sok embert ismer, de szerintem én az ő társasági köreibe nem tartoznék bele.. de talán! Ki tudja?
-Kinek lenne az esküvője, és mikor? - érdeklődtem, hiszen szívesen a fiúval tartanék.
-A bátyámnak, Gregnek.. és hát tudom, hogy későn szólok... de holnap! - hajtja le a fejét egy apró mosollyal. Elnevettem magam, majd Niall mellé ültem és a kezére tettem az enyémet.
-Szívesen elmennék veled Niall, de egy normális göncöm sincs, amit egy esküvőre vehetnék fel! - vallottam be, ugyanis tényleg nem volt báli ruha féleségem. Azonban Niall egyáltalán nem tétlenkedett, egyből kifizette a számlát és beültetett a kocsijába.
Szinte végig jártunk minden boltot a városban, ami majdnem, hogy lehetetlen. Furcsa volt, mert egyetlen egy ruha sem a méretem, mert nagyon sokat fogytam a betegségem miatt.

-Ebben gyönyörű vagy! - húzta nagy mosolyra a száját a fiú, amint elhúztam a próbafülke függönyét.
-Nem.. nekem nem tetszik! - fordultam vissza a tükör elé. Niall a hátam mögé lépett, amit a tükörből is láttam. Átkarolta a derekamat, ami furcsa volt, mert egyedül George szokta ezt csinálni, mástól nem is tűröm el. De Niall más volt... tőle jól esett.
-Ha velem jössz, akkor ebben leszel! - suttogta, majd egy puszit nyomott az arcomra. Elpirultam, így gyorsan lehajtottam a fejem és kiküldtem Niallt. Beletörődve öltöztem vissza a sima ruhámba, és egy pillantás után -amit a tükörbe vetettem-, kimentem a fiúhoz. Egyből kikapta a kezemből a dobozt, amibe a ruha volt belehajtogatva, majd kérdés nélkül kifizette.
-Nem Niall, nem hagyhatom, hogy ennyit költs rám! - mondogattam, miután kiléptünk a boltból.
-Az én kísérőm vagy, így én fizetem a ruhádat is. - ejtett egy féloldalas mosolyt, majd kinyitotta nekem a kocsi ajtaját. Hálásan pillantottam felé és beültem az autóba, ő pedig követett. A kezembe nyomta a dobozt, amit egészen hazáig a kezemben szorongattam.

*Niall*
-Remélem ezt veszed fel holnap! - kacsintottam a lányra, miközben a házuk előtt búcsúzkodtunk.
-Kifizetted nekem, még szép, hogy ezt veszem fel! - helyezte egyik kezét a vállamra, majd egy puszit nyomott az arcomra. Elpirulhattam, ugyanis Summer felnevetett, mikor elvált tőlem. Bejön Sum, és ezt nem is tagadhatnám, hiszen nagyon látszik.
-Várom a holnapot. - mosolyogtam kedvesen, mire bólintott, jelezve ezzel, hogy ő is. -Akkor majd jövök érted, szia! - öleltem meg, ő pedig intett egyet, majd végleg bement. Beültem a kocsimba és elindultam a fiúkkal közös házunk felé.
Egész este a holnapon járt a fejem. Csak pár órája nem láttam Summert, de már hiányzik. Még soha nem váltott ki belőlem egy lány sem ilyen érzelmet, és fogalmam sincs, hogy mi ez.
-Nem jössz kajálni? - rontott be nevetve Zayn, mire csak megráztam a fejem. -Hűűű Niall nem akar kajálni, itt valami baj van! - kiáltott le a többieknek és elröhögte magát, majd becsukta a szobaajtót és leült az ágyam másik végébe.
-Mi az? - kérdeztem, mikor már elég frusztráló volt, hogy arcomat fürkészte.
-Mi a baj haver? - ült közelebb, mire én sóhajtva felkeltem.
-Sumer.. - suttogtam, de ő értetlen fejet vágott. -Azt hiszem belé szerettem.
-De hiszen ez jó.. vagy nem? - kérdezte bizonytalanul, mikor felidézte szomorú arcomat.
-Nem, ugyanis én nem vagyok az esete. De hagyjuk! - legyintettem és visszafeküdtem az ágyamra, fejemet pedig a telefonomba mélyesztettem. Zayn megrázta a fejét, majd kiment a szobából.
Másnap délután nagyon izgatott voltam, hiszen mégis csak ma lesz a bátyám esküvője. Nagyon megkedveltem a feleségét, de félek.. félek a Summerrel való találkozástól, mert bármelyik pillanatban kimondhatom, amit érzek.
-Én mentem, sziasztok! - köszöntem a srácoknak, akik szintén készülődtek valahova, de sajnos egyikük sem tud velem jönni az esküvőre.
-Szia Niall! - köszöntek kórusban, én pedig egyből kimentem és elindultam. Hamar odaértem Summerék házához, de csengetnem sem kellett, ugyanis a lány már kint várt az ajtó előtt. A hosszú estélyi ruha tökéletesen simult alakjára, majd a földön kötött ki. Csodálatosan nézett ki, ahogy felül testéhez simul, majd a földre omlik az alja. Kiszálltam a kocsiból és Summerhez mentem.
-Csodálatosan nézel ki! - öleltem meg, mire elmosolyodott.
-Te sem panaszkodhatsz.. nagyon fess! - röhögte el magát a végére, célozva ezzel az öltönyömre.
-Most mit csináljak, ha esküvőre ezt illik? - kérdeztem nevetve, mire legyintett. Kinyitottam az autó ajtaját, ő pedig beült, és én is mentem a helyemre. Mosolyogva indítottam be a motort. Az esküvőre körülbelül 10 perc alatt odaértünk. A bátyám és apu már a templom előtt várakoztak, a vendégek tömkelege pedig már bent volt.
-Ne haragudjatok, hogy késtünk! - szontyolodtam el, mikor eléjük értünk.
-Nem késtél öcsi! - ölelt meg Greg, látszott rajta, hogy nagyon boldog.
-Amúgy ő itt Summer Smith, egy barátom! Remélem nem baj, hogy meghívtam. - néztem a lányra, aki csak mosolygott.

-A barátod mi? - kérdezte felvont szemöldökkel a bátyám, mire nevetve oldalba löktem. Megvolt a bemutatkozás, majd bementünk a templomba és vártunk Deniset, a feleséget. Sajnos apu egy olyan megjegyzést is tett Summernek, miszerint üdvözli a családban, mintha a barátnőm lenne. A menyasszony percekkel később meg is érkezett és kezdetét vette a szertartás, majd az utána következő tengerparti lakodalom.

*Summer*
-Irány a tengerpart! - ordította el magát Niall, miután kimentünk a templom elé a szertartás után. Elnevettem magam, majd Niall kezét megfogva húztam el a kocsiig.
-Mehetek veled? - kérdeztem mosolyogva, mire bólintott és kinyitotta nekem a kocsi ajtaját. Elég hosszú volt, míg odaértünk a tengerpartra, de tűrhető. A hangulat már az egekbe szökött, mikor mi leparkoltunk, ugyanis szinte mi voltunk az utolsók, akik elindultak és ideértek a vendégek közül.
-Kezdhetnénk egy tánccal! - mosolygott rám Niall, mikor kiléptünk a kocsiajtón. Bólintottam, majd megfogta a kezem és a tánctérre húzott. Elég sok időt táncoltunk, majd különváltak útjaink. Niall elment a bátyához, én pedig Denisehez.
-Szia! - köszöntem mosolyogva. -Csak gratulálni szeretnék.
-Köszönöm szépen! Summer vagy, Niall barátnője, igaz? - kérdezte nagy izgalommal.
-Igazából nem járunk, csak barátok vagyunk... de bevallom aranyos srác. - mosolyodtam el a végére. Elég sokat beszéltünk, és azt a titkot is elárultam neki, hogy randiztam már az ír szőkeséggel. Nagyon jóba lettem Denisevel, de mégis csak ő volt az ünnepelt, ezért el kellett mennie másokhoz is, amit én persze megértettem.
Az este nagy részét egyedül töltöttem, de mikor már kevesen voltak, Niall állt mellém.
-Annyira aranyosak együtt! - mosolyodott el, mikor meglátta az ifjú párt a tengert méregetve.

-Igen.. örülök, hogy a bátyád megtalálta az igazit! - néztem oldalra, ahol Niall nagy mosollyal figyelt, szemei pedig csillogtak.
-És is keresem.. - suttogta halkan, majd egy lépéssel közelebb jött hozzám.
-Remélem hamar megtalálod Niall... őszintén remélem! - motyogtam az orrom alatt és elfordultam a fiútól. Az ellenkező irányba kezdtem el sétálni, de egy mondata megütötte a fülemet. Csodálkoznék is, ha nem hallottam volna meg, ugyanis elég hangosan kiabált, szinte mindenki felénk nézett, de még örültem  is neki, hogy hajnali kettő volt, ezért nem voltak sokan.
-Nem veszed észre, hogy beléd zúgtam? - a mondat pedig ez volt, ami elhagyta a száját.