16. fejezet - i'm dying

Hali! :3 hát.. mint látjátok mostanában nem mindig hozok részeket! és nem, ez nem a komik száma miatt van, és nem is amiatt, mert nincs időm! csak úgy gondolom, hogy nem mindennap a gép előtt kell ülnöm.. de most azért hoztam egy részt! Remélem tetszeni fog, és sok olvasót vesztettem, de akik még mindig itt vannak azoknak nagyon szépen köszönöm! :* és a 15. feliratkozómnak is köszönöm, aki név szerint Netti :D

Barbara Pistai: örülök neki *-* köszönöm szépen :D itt is van! :3
Névtelen: köszönöm :$ nagyon jól esett ez a 4 szó ^^ ki vagy? :33
Kingucy Tomlinson: semmi gond :D ne halj azért meg! :( jaaaj, te meg a jóslásaid :* nem tudom mit jelent, de köszönöm xd :$ hát nem akarok haragot tartani! :) azt majd mindjárt meglátod :3
Netti: WOOW! :) thank you :D (nem baj, ha nem jól írtad, nem angolt tanulok xd) hát na.. igyekeztem belecsempészni néhány dolgot, ami mindenkit meglep :D de majd kicsit később, vagyis a rész végén :3 elég sokat kell még várnod arra a bizonyos 'összejönnek, minden happy' dologra :) segíthettél ám :D siettem vele, ahogy tudtam :) siettem! :*
gumicukor:*: köszönöm *.* köszi, és igyekeztem hamar hozni :D én is.. ^^ xd
Óffi07: köszönöm *---* imádlak<3 :) Óffi a nagymenő, akitől mindenki fél xdd :D elhiszem, te kis színészpalánta :)) <3 #nemkellrámársokatvárni

*Summer*
10 perc alatt gyalog értünk el a szórakozóhelyre, ahol hosszú sor kígyózott a bejutásért. Sóhajtva álltam be a sor végére, de Niall megfogta a kezem és az ajtóig húzott. Felmutatott egy kártyát és beengedtek minket, megelőzve ezzel mindenkit. Nem értettem milyen kártya lehetett, de nem is akartam erről faggatni a fiút. Első utunk a táncparkettre vezetett, és szinte egész este táncoltunk. Volt, hogy együtt volt, hogy mással.
-Nem iszunk valamit? - kérdeztem közelebb hajolva Niallhoz, ugyanis nagyon megszomjaztam.
-De, menjünk! - fogta meg a kezem, és a bárpulthoz húzott. Kértünk két Martinit és leültünk egy asztalhoz, ami a táncolókat vette körül. Amint leültem a székre, körülnéztem, amire eddig nem jutott időm, sem figyelmem. A terem közepén táncoltak a fiatalok, körülöttük voltak az asztalok, és a bejárat mellett pedig egy bárpult, ahonnan most jöttünk el. A hely hatalmas volt, belseje és külseje is egyaránt remekül fel volt díszítve.
-Nem táncolunk? - jött oda egy idegen srác, miközben Niallal már a harmadik pohár alkoholt ittuk és valamin nagyon nevettünk. A fejemet a fiú felé fordítottam, aki elképesztően helyes volt, de látszott rajta, hogy rengeteg alkoholos italt fogyasztott.
-Bocs, nem! - utasítottam el, majd visszafordultam Niallhoz, de a fiú megragadta a kezem. Nialler egyből felugrott a helyéről, a srác kezét pedig letépte az enyémről.
-Már ne is haragudj, de tele vagy piával, szerintem így senki nem táncolna veled. A másik pedig.. azt mondta nem megy, akkor nem megy. - sziszegte fogai között, látszott rajta, hogy nagyon ideges.
-Niall hagyd, inkább menjünk táncolni! - mosolyogtam rá, mire elengedte a fiút, és kezeimet az övé közé vette. Tovább folytattuk a szórakozást, immár a srác jelenléte nélkül.
Hajnali egy körül vergődtünk ki a helyről, Niall pedig ragaszkodott hozzá, hogy hazakísérjen. Rettenetesen megkedveltem ezt a fiút pár hét alatt, és azt hiszem ő is engem.
-Még egyszer köszönöm, hogy megmentettél egy piás sráctól! - nevettem el magam, mikor a házunk ajtajához értünk.
-Bármikor megtettem volna! - simított el egy szemembe logó tincset, majd a fülem mögé tűrte. Arca közeledni kezdett felém, de nem csókolt meg, a fülemnél megállt. -Remélem megismételjük a mai napot! - suttogta fülembe és egy puszit nyomott az arcomra.
-Ígérem! - mosolyodtam el, miután eltávolodott tőlem. Pillanatok alatt történt, de ekkor már biztos voltam abban, hogy beleszerettem Niall Horanba. Egy utolsó mosolyt intézett felém, majd egy integetés kíséretében elment. Hatalmas mosollyal az arcomon léptem be az üres házba, és egyből a szobámba mentem, és az ágyamra huppantam.
Reggel a telefonom vad csörgésére ébredtem fel, amin Demi Lovato egyik számát üvöltötte. Fáradtan másztam ki az ágyból és ránéztem a telefonom kijelzőjére, ami Niall nevét és nyolc órát mutatott.
-Jó reggelt! - szólt bele mosolyogva, miután megnyomtam a zöld gombot.
-Tudod én még aludtam volna! - szontyolodtam el.
-Ne haragudj, de tízkor lesz koncertünk, és szeretném, ha eljönnél! - hallottam a hangján, hogy mosolyog, így egyből belementem. Azt mondta, hogy majd eljönnek értem, így könnyebben beengednek. Amint letettem a telefont, megreggeliztem és beálltam a fürdőkabinba, egy gyors zuhanyra. Hamar elkészültem és fel is öltöztem.

Hajamat begöndörítettem és hagytam, hogy így omoljon vállamra. Mire elkészültem már csengettek is, én pedig egyből ajtót nyitottam.
-Szia Summer! - mosolygott az ajtó túl oldaláról Louis.
-Szia Louis, egy perc és mehetünk! - mondtam és gyorsan felszaladtam a táskámért, egyedül hagyva ezzel Lout. Percek múlva le is értem, és mehettünk a fiúk koncertjére.

*Niall*
Amint Summer beült mellém az anyósülésre, egyből a gázra tapostam. Elég sokat beszélgettünk a 20 perces út alatt, és a fiúkkal is jobban megismerkedett, szerencsére mindenkivel jól kijött.
-Itt vagyunk! - szálltam ki a kocsiból és a lánynak is kinyitottam az ajtót.
-Nekem bezzeg nem nyitsz ajtót Niall, most haragszom! - indult be 'durcásan' a koncert helyszínére Louis, miután kiszállt a kocsiból. Mindannyian felnevettünk, majd követtük Louist. Nem volt sok idő, míg felöltöztettek minket, így hamar mehettünk a Directionerek tömkelege elé. Rengetegen voltak, és akármilyen hülyén hangzik, nekem sok erőt tud adni, ha ennyi rajongót meglátok egyben. Hihetetlen, hogy ennyien szeretnek minket...
-Sziasztok skacok! - kiáltotta Liam a mikrofonjába. Elég sok számot végig énekeltünk, ugyanis az előző albumról is voltak dalok, amiket előadtunk.
Körülbelül két és fél óra után jöhettünk le végleg a színpadról, ami nem kevés idő. Egyből a backstagebe mentünk, ahol Summer már várt minket.
-Úristen, nagyon jók voltatok! - ölelt meg először engem, végül egy csoportölelésben kötöttünk ki.
-Köszönjük Summer! - mosolygott rá Louis. Végül bementünk az öltözőbe és hamar átvettük a ruháinkat, majd visszamentünk a lányhoz, aki minket várt.
-Nem megyünk el sétálni? - kérdeztem mosolyogva Summert, aki bólintott, így elköszöntünk a srácoktól és külön mentünk.
********************
-Kérdezhetek valamit? - kérdeztem, mikor egy parkban sétálgattunk, aminek nem tudom pontosan a nevét.
-Persze! - mosolygott Summer, én pedig gondolkozásba estem. Megfogalmazni próbáltam kérdésemet, de nem tudtam mit is mondhatnék. Még sem mondhatom el, hogy nekem ő nagyon sokat jelent, már egy ideje többet, mint egy barát. Hogy mikor meglátom egyből jó kedvem lesz, amikor vele vagyok pillangók repkednek a hasamban, és bármikor, amikor kérdezni szeretnék valamit, a gyomrom parányira szűkül. De ezt nem mondhatom el neki, hiszen ez rengeteg dolog... csak egy valamire voltam nagyon kíváncsi.
-Miért utasítasz vissza mindig? - kérdeztem halkan, mire megállt, így én is.
-Tudod Niall... nem azért utasítalak el mindig, mert nem kedvellek. Nagyon aranyos srác vagy, csak.. - kezdte, de itt elhallgatott.
-Csak mi? - kérdeztem félve.
-Meg fogok halni.. - suttogta. Megfogtam a kezét és egy padra húztam, majd én is leültem mellé.
-Attól még lehetsz szerelmes! - mosolyogtam biztatóan.
-Te ezt nem értheted Niall.. - kelt fel idegesen. -Tudod milyen az, mikor hálát adsz Istennek reggelente, hogy felkeltél? Hogy azon idegeskedsz, hogy melyik pillanatban esel össze... és akkor vége, örökre! Nem, te ezt nem érzed... - kiáltott fel, mire én is felálltam és közelebb léptem.
-Sajnálom! - próbáltam megölelni, de ellökött magától.
-Most hagyj egyedül kérlek... - motyogta. Bólintottam és elindultam hazafelé, és csak reménykedni tudtam benne, hogy nem haragszik rám.

*Summer*
Miután Niall elment, sétálgatni kezdtem és gondolkoztam. Talán kicsit elfogult voltam a fiúval szemben, hiszen csak azt akarta megtudni, hogy miért mondok neki mindig nemet. Sajnos nagyon bűntudatom volt, de nem tehettem már semmit. Sóhajtva ültem le egy padra és könnyeim utat törtek maguknak. Talán nem is csak Niall miatt, de mára sok idegesség gyülemlett fel bennem. Anyuék nagyon hiányoznak, hiszen pont most hagytak itt engem két hétre. Stacy is hiányozni fog, ugyanis én már nem járok suliba, így kevesebbet fogunk találkozni. És itt van Niall...
-Mit keres egy ilyen szép lány, egyedül egy parkban? - ült le mellém mosolyogva valaki.
-Ez a szép lány egy barom! - sóhajtottam, de nem néztem oldalra. Soha nem utasítottam vissza az idegen embereket, akik csak a hogylétem felől érdeklődtek.
-Mit csináltál? - kérdezte érdeklődve.
-Visszautasítottam egy fiút, akit talán még én is szeretek... - suttogtam lehajtott fejjel.
-És akkor miért utasítottad vissza? - értetlenkedett.
-Mert haldoklom... - mondtam ki a fájó szót.

Én mosolygok,
De haldoklom. 









-Summer, neked mi bajod van? - kérdezte aggódva. Nem értettem, hogy miért ilyen ismerős a hangja, de ekkor oldalra pillantottam és szám elé tettem a kezem. Nagyon megbántam, hogy pont ennek a személynek mondtam el...