18. fejezet - miért pont ő?

Hali! :3 kis kihagyás után meghoztam a 18. részt, és remélem megérte várnotok ezzel a résszel kapcsolatban! :) a következő rész időpontjában sem vagyok biztos, mert a jövőhetem is kicsit húzós lesz családi okok miatt, de az mindegy ^^ de azért igyekszem :$ óóóó és képzeljétek informatika versenyen csapattal országos 3.-ak lettünk :D na puszi :*
ui.: nagyon szépen köszönöm a 8 komit! :*

 Kingucy Tomlinson: miért akarod magadat felpofozni? :o :/ xd szerintem helyes *--* és azért, mert csak! hahaha :3 majd meglátod :D :** <33
Szancs: köszönöm *--* és mi volt az oldal neve, nem tudod? :) és semmi gond, örülök, hogy most komiztál :) köszönöm, és siettem a folytatással, és továbbra is igyekszem :* informatika versenyen voltam ^^ köszönöm, jól jött :* 
Névtelen: íííí köszönöm :) igyekszem :$ ki vagy? :)
Netti: jaaaj köszönöm :$ xd informatika :) és hát WOW! köszönöm :D elküldte, és örülök tőled még a rövid kominak is :* puszi :* <3
Óffi07: omfg:o köszönöm *--* hát remélem tetszett :3 köszönöm <33 én is téged <3 örülök neki, remélem ez is fog *o* #ennyirejólett? :) 
Barbara Pistai: igyekeztem *-* hát annyira azért nem kell, de majd meglátod :) köszönöm :D itt van, remélem megérte várnod :*
Névtelen: wííí.. annyira köszönöm! :$ köszönöm :) és siettem vele<3 amúgy ki vagy? ^^
Pal Bianka: semmi gond :) hozzam kicsit ritkábban? köszönöm *---* azt tudjuk <3 xd semmi gond, nem haragszom (:<3

*Niall*
Miután elmentem a parkból, nagy lelkiismeret furdalásom volt, hiszen Summer jogosan küldött el. Az ágyamon fetrengve gondolkoztam el, mégis mit csinálhatnék, hogy kiengeszteljem a lányt. Végül a hagyományos bocsánatkérésnél döntöttem, így felpattantam a fekvőhelyemről és elindultam egy virágbolt felé. Ott egyből kiválasztottam a szerintem legszebb virágcsokrot, majd ki is fizettem. Indultam volna ki, mikor egy lány utamat állta.
-Hmm... ki a szerencsés? - kérdezte egy aranyos mosollyal. Magam elé néztem, és ekkor megláttam egy nagyon aranyos, körülbelül tizenhat éves lányt. Valószínűleg egy Directioner lehetett, ugyanis egy 'I Love 1D' feliratú pólója volt.
-Nem tartja magát annak.. - motyogtam halkan, de egyből rávágtam egy 'Csak egy barátom' -ot. Csináltam a lánnyal egy közös képet és egy autogramot is adtam neki, majd végleg elindultam. A rajongó elgondolkoztatott azon, hogy én tényleg nem barátságot érzek Summer Smith iránt. Nevezném inkább szerelemnek, mint barátságnak. Vagy akár semminek, de hogy csak barátok vagyunk, az teljességgel kizárt. Mosolyogva álltam a lány háza elé és csengettem. Egy ideig csak álltam és vártam, hogy kinyitja valaki az ajtót, de már biztos voltam benne, hogy ez nem így lesz. Éppen szomorúan indulni készültem, de ekkor hallottam, hogy kattan a zár, vagyis valaki kinyitja. Egyből nagy mosollyal az arcomon fordultam vissza az ajtóhoz, az pedig kinyitódott. Előttem megláttam Summert, aki most is olyan gyönyörű volt, mint pár órával ezelőtt. Meglepődve nézett először rám, majd a virágcsokorra, és vissza rám. Én éppen megszólalni készültem, de ekkor egy hangot hallottam a házból.
-Kicsim, ki az? - kérdezte valaki, de ekkor arc is társult a hanghoz. Egy fiú lépett Summer mögé, majd kezeit derekára csúsztatta. Először értetlenül, majd szomorúan meredtem a lányra, végül düh kerített hatalmába. Summer azt mondta, hogy azért nem randizik velem, mert meg fog halni.
-Lám, vele pedig randizol! Mi történt, mégsem vagy beteg? - kérdeztem halkan, lehajtott fejjel. Summer csak szomorúan nézett, de nem mondott semmit. Kezemből kiesett a virágcsokor, én pedig gyorsan indultam el a park irányába. Ott leültem egy padra és vártam. Vártam a hamarosan előtörő könnyeimet, hiszen teljesen biztos voltam abban, hogy sírni fogok. Nem kellett sok időt várnom, könnycsatornáim hamar megeredtek. Sok ideig csak ücsörögtem és itattam az egereket, mikor egy alak huppant le mellém, de a sötétben nem is láttam, hogy ki volt az.

*Summer*
Féltem. Egyszerűen csak féltem, hogy elveszítem azt a fiút, akit annyira megszerettem a napok alatt. A mögöttem lévő srác csak még erősebben szorított, mikor a csokor a földön landolt. Niall elfutott a Hyde Park irányába, én pedig tétlenül álltam és meredtem magam elé. Troy a háta mögé tolt, felvette a földről a rózsákat és bement a konyhába. Várt egy kicsit, míg én is odaérek, majd a szemem láttára dobta bele a kukába.
-Nem tudom ki volt ő, de... - kezdte, de félbeszakítottam, ugyanis tudtam mi következne: "... de nem találkozhatsz vele többet!" Ekkor adott volna ultimátumot, mert nem hitte volna el, hogy őt szeretem... de tejes mértékben igaza volt.
-... de szeretem őt! - fejeztem be a mondatát, mire cinikusan felnevetett.
-Őt? - nevetett továbbra is, de én csak csóváltam a fejem. Szerettem Niallt, de erre csak akkor, abban a pillanatban döbbentem rá. Troy elhallgatott, majd csendesen ült le a kanapéra.
-Ne haragudj! - ültem mellé és megszorítottam a kezét, amit ő persze viszonzott.
-Menj utána! - mosolygott kedvesen és egy puszit nyomott az arcomra. Kis megfontolás után bólintottam és elindultam, de visszahúzott. -Csak azt mondd meg, hogy miért pont ő? - kérdezte, de ekkor már nem mosolygott. Elgondolkoztam, majd egy szóval válaszoltam.
-Törődő! - mondtam ki mosolyogva, ő pedig felnevetett. A kapcsolatunk részben azért is véget ért, mert nem sokat volt velem, és nemtörődöm volt. Bólintott és elengedte a kezem, én pedig mosolyogva rohantam Nialler után, reménykedve abban, hogy elérem. Ijedten néztem körbe a parkban, kezemben egy vörös rózsacsokorral, de nem láttam a fiút. Már valóban kezdtem megijedni, mikor egy eldugott padnál megpillantottam, amint épp magába temetkezve ücsörgött. Elmosolyodtam és leültem mellé. Szerencsére ilyenkor már nem látott, hiszen oldalra sem nézett, és már vak sötét volt. Ez a harmadik nap a szüleim nélkül, de már most hiányoznak, hogy azt mondják 'Én megmondtam!'.

*Niall*
-Troy egy régi szerelem.. - suttogta a lány, aki leült mellém. A hang nagyon ismerős volt, de nem tudtam, ki is az a Troy. Oldalra néztem, ahol Summert pillantottam meg, vagyis Troy a barátja.. klassz!
-Régi.. aha! - nevettem fel keserűen, mire felém fordult.
-Valóban... valóban megpróbáltuk ma újra, de mint látod ez nekünk nem megy! És nem azért, mert nem szeretjük egymást, hanem azért, mert én másba zúgtam bele. - nézett mélyen a szemebe.
-Én is, de a szerelem hülyeség! - fordultam a másik irányba, hiszen megint éreztem a sós ízt a számban, ami az előtörni vágyó könnyeket jelezte.
-Hát.. lehet, de levegő nélkül sem tudsz élni! - nevetett fel, majd folytatta. -Nem éppen a lány szokása virágot adni a srácnak, de te ledobtad, így visszahoztam! - nyújtotta elém a rózsacsokrot. Mosolyogva fordultam felé, eltoltam a kezét, majd derekánál fogva magamhoz húztam és megcsókoltam. Ekkor nem érdekelt, hogy ki látott meg, csak magam mellett akartam tudni a lányt, akit teljes szívemből szeretek. Pár pillanat múlva eltolt magától, én pedig félve vártam a reakcióját.