9. fejezet - randi?!

Szomorúan látom, hogy egyre kevesebben nézitek, és a komik száma is egyre kevesebb, de nem fogok ezentúl a komiktól függeni. Még nem tudom, hogy ennek a blognak mi is lesz a sorsa, de majd meglátjuk.:)) na jó olvasást! :*

Óffi07: nem számít már :) nektek írom! <3 hát egy nagyon nagy meglepetést tartogatok, de annak semmi köze a történetnek, és nem is igazán fogtok neki örülni, de majd meglátjuk.. :)) itt van a kövi! :* #tényleg,köszönöm<3
Petra Pozsonyi: köszönöm <3 majd meglátod! :) siettem vele! :*
Barbara Pistai: igyekszem :D köszi :* itt a kövi! :3
Kingucy Tomlinson: köszönöm:) hát lehetséges :D haha, reméltem, hogy nem fiúba xd most akkor ne jósolj! ^^ :D oki, arra várom a jóslásokat :) éljen ám! :)) <33 :** 
gumicukor:*: köszönöm :)) siettem vele :*

*Summer*
-Szóval.. - kezdett bele Niall a mondandójába, de az ajtó nyitódott.
-Elnézést a zavarásért! - lépett be egy orvos, Mark Benhoff, ahogy leolvastam a névtáblájáról. -A kezelő orvosa vagyok, és csak tájékoztatni szeretném, hogy a saját felelősségére holnap reggel hazamehet! - közölte mosolyogva.
-Köszönöm szépen. - küldtem felé én is egy hálás mosolyt.
-Nincs mit. De legyen szíves most aludni, hiszen az ájulás sem tett jót... kimerült lesz holnap reggel! - kért meg, majd távozott. Igazán izgatott, hogy Niall mit is akarhat kérdezni, de nagyon is fáradt voltam.
-Nem folytathatjuk inkább holnap? - kérdeztem nyúzottan.
-De igen. - mosolygott. -Akkor majd felhívlak, jó éjt! - nyomott egy puszit az arcomra, amin meg is lepődtem, de elmosolyodtam.
-Neked is Niall! - szóltam utána, mielőtt még elment volna. Az ajtóból küldött még felém egy aranyos mosolyt, majd elment. Tényleg nagyon kedves srácnak tartom Niallt, de semmiféleképpen nem mennék már bele egy kapcsolatba. Ki tudja, lehet, hogy már holnap reggel sem fogok felkelni...
Másnap reggel arra ébredtem, hogy valaki belép a kórterembe. Nagy sóhajtások közepette kinyitottam a szemem, és Georgeval találtam szembe magam.

-Te mit keresel itt? - próbálta felülni, több-kevesebb sikerrel, ugyanis még nagyon fáradt voltam.
-Anyukád mondta, hogy nem tud érted eljönni, ezért jöjjek én! - mosolygott. Láthatóan megbánta amit tett/mondott.
-Értem.. akkor kérlek, hozz nekem valami kaját, amíg átöltözök! - kértem illedelmesen. Bólintott, majd magamra hagyott. Egyből felkeltem az ágyból, aminek hatására sajnos meg is szédültem. Kicsit ültem még, majd mikor jobban éreztem magam, a táskámhoz léptem, amit még anyu hozott tegnap este. Kivettem belőle a ruhát és bevonultam a kórterem fürdőjébe.

Arcomat megmostam és egy kis púdert vezettem fel, de sajnos még így is olyan fehér voltam, mint a fal. Szemeim karikásak voltak, bármennyit is aludtam az éjszaka. Sóhajtva lépetem el a tükör elől, majd átöltöztem. Hamar végeztem, és mire kiértem George már két kávéval és egy túrós táskával várt.
-Köszönöm. - fogadtam el tőle mosolyogva. Csendben leültem az ágyra, ahonnan pár perccel ezelőtt keltem fel, majd megettem a reggelimet és megittam a kávét, amit amúgy gyűlölök, de nagyon fáradt voltam.
***************
-Bejössz? Anyuék nincsenek itthon! - invitáltam be Georget.
-Figyelj Summer! - fogta meg a kezem. Az ajtó előtt álltunk és éppen bemenni készültem, mikor visszahúzott. -Nagyon sajnálom amit mondtam! Én tényleg nem úgy gondoltam, és szeretném ha megbocsátanál. Tényleg szeretlek, és nem akarlak elveszíteni egy ilyen miatt! - hajtotta le a fejét. Elmosolyodtam, majd a nyakába ugrottam. Nevetve fonta össze kezeit a derekamon, de sajnos elestünk. Vicces látványt nyújthattunk, amint Georgen fetrengek, nevetve.
-Egyszer mindent ki kell próbálni nem? - kérdeztem mosolyogva.
-Egyszer mindent! - válaszolt ő is mosolyogva, miközben én elvesztem szemeiben. Ne értsétek félre, soha nem gondoltam még Georgera úgy, mint fiúra, de a szemei mindig megbabonáztak. Hatalmas zöld szemei, kissé göndör hajához nagyon is mentek... tényleg hasonlít Harry Stylesra.
-Bemehetnénk! - nevettem fel még mindig a szemei varázsa alatt. Bólintott, így leszálltam róla és ajtót nyitottam.

*George*
-Te idióta! - nevetett fel Summer, de az már inkább röhögés volt.
-Véletlen volt, na! - mentegetőztem. Éppen sütöttünk, mikor kiborult a liszt, amit véletlen vertem le. Természetesen Summer ruhájára ment rá.
-Véletlen mi? - húzta fel a szemöldökét, majd kezébe vette a lisztes zacskót.
-Meg ne próbáld! - hátráltam feltett kezekkel, de hatástalan volt. Az egész zacskó a fejemen landolt. Tátott szájjal néztem rá, közben pedig kiagyaltam a gonosz bosszút. Számat mosolyra húztam, majd közeledni kezdtem felé.
-Mire készülsz Shelley? - lépett hátra egyet, de egyből dereka után nyúltam, ölembe vettem és úgy szaladtam ki a kertbe, ahol egy nagy medence volt.
-Nem vagy normális! - jött fel a vízből, ugyanis ott landolt.
-Lehet, de attól még szeretsz. - mosolyodtam el, majd leguggoltam el. Mosolyogva fogta meg a lábam és rántott bele engem is a medencében. Nevetve elszórakoztunk egy ideig, majd estefelé megállt egy kocsi a ház előtt.

*Summer*
-Vársz valakit? - kérdezte George értetlenül, mire megráztam a fejem. Érdeklődve másztam ki a medencéből, majd a házon keresztül a bejárati ajtóig mentem, ahol megláttam Niallt, amint kiszáll a kocsiból. Mosolyogva lépett el az ajtóig, és egy öleléssel üdvözölt volna, ha nem lettem volna vizes.
-Hát te meg mit csináltál? - kérdezte nevetve. Ekkor George lépett mellém, és mosolyogva üdvözölte Niallt.
-Fürödtünk! - válaszolt helyettem a fiú. -De én azt hiszem megyek! - indult el, de felvont szemöldökkel a karjánál fogva visszahúztam, mire nevetve megölelt.
-Szia! - köszöntünk neki egyszerre, Niallt pedig behívtam.
-Akkor most megkérdezhetem, amit tegnap akartam? - kérdezte mosolyogva, miután leültünk a kanapéra.
-Persze, de előbb átöltözök! - nevettem fel ruházatomra mutatva, mire bólintott. Elindultam a szobám felé és gyorsan magamra kaptam valami ruhát.
-Szóval? - huppantam le mellé a kanapéra, mire kicsit összerezzent, amin felnevettem.
-Tudod már egy ideje szeretnék kérdezni valamit. A srácok is rengetegszer mondták, hogy ez a megfelelő alkalom. Na hát szerintem semmire sincs megfelelő alkalom! De azért talán most az van, ezért megkérdezem! - mondta, mire elmosolyodtam. Szinte tudtam, hogy mit is fog kérdezni.
-Értem, mondd csak!
-Eljönnél velem randizni? - kérdezte, és látszólag izgult a választól. Egy ezredmásodperc alatt gondoltam végig mindent, hiszen nem akarok újabb kapcsolatba belemenni...

A végére megkérdezném a véleményeteket egy új blog alaptörténetéről! :) szóval.. 
A történet azzal kezdődne, hogy Harry szülei meghalnak -ekkor ő már híres-. Az anyukája neki ad egy nyakláncot és azt mondja, hogy van egy testvére Franciaországban, akit még kiskorukban adoptáltak, és ugyanilyen nyaklánca van. Harry a temetés után egyedül utazik Franciaországba, mert fel szeretné keresni a testvérét. Nem is akármilyen körülmények között fogja megtalálni a lányt, akit aztán magával visz, hogy az 5 fiúval lakjon. A srácokat eddig a húga még nem is ismerte, ugyanis nem egészen jártas a sztárvilágba. A lány kis gondolkodás után belemegy, de nagyon nehezen hagyja hátra nevelőszüleit. 
Szóval erről szólna röviden a történet. Kinek tetszene? Nem tudom, hogy belekezdjek-e, hiszen szerintem ezt tudnám írni, de ha nem tetszene nektek, akkor felesleges... na akkor puszi:*
ui.: kérem a történettel való véleményeteket! :))